Címkék: Palotás
Elsőként egy rövid bemutatkozással kezdeném. Csákány Attilának hívnak, Pásztón lakom (18-km-re Palotástól), 21 éves korommal a fiatalabb horgászok körébe tartozom. A bojlizással 4-5 éve ismerkedtem meg, és azóta folyamatosan hódolok ennek a „megfoghatatlan szenvedélynek”.Mint a legtöbb bojlis horgásznak, nekem is a „Fogd meg, és engedd vissza!” a jelszavam. Bojlis önéletrajznak, és bevezetőnek úgy gondolom ennyi elég, tehát vágjunk a közepébe! A tél közepén vetődött fel bennem a gondolat,hogy az év első túráját a Palotási tavon szeretném megvalósítani, hiszen gyönyörű emlékek fűznek a vízhez.
Sajnos azonban mindig a víz, illetve a jég az úr, és el sem tudtam képzelni, hogy mikorra olvadnak ki kedvenc horgászvizeim. Lassan telt-múlt az idő, de sajnos a hőmérő higanyszála nem mutatott biztató jeleket. A HIT csarnokban lévő kiállításról tartottunk hazafelé, amikor eldöntöttük, hogy lemegyünk a Palotási tóhoz egy kisebb terepszemlére. Körbejártuk a tavat,és szomorúak voltunk, hogy még mindig kb 10 centis jég borítja szinte a tó teljes felületét.
Pár nappal később ismét érdeklődtem,és örömmel tájékoztattak, hogy a jég teljesen eltűnt. Ez idő tájt már elkezdtem készülődni a túrára, leápoltam a botokat, orsókat, zsinórt cseréltem, pakolgattam, és szinte már aznap indultam volna. A túra előtti napokban többször lementünk Palotásra, és megnéztük a helyeket és információkat gyűjtöttünk a lent lévő csapatoktól. Volt aki kudarcról számolt be, de volt aki élményeiről mesélt.
Az időpont (ápr 27-máj 1.) jónak tűnt, hiszen évek óta erre az időpontra esik első horgásztúrám, melyek eddig kivétel nélkül sikeresek voltak. Az indulás előtti napon bepakoltunk az autóba, amelyben szinte már alig maradt hely, sőt még a vezetés is nehezen ment a rengeteg felszerelés miatt. Az éjszaka az előkék kötésével, és a még kimaradt dolgok bepakolásával telt. Az alvás nagyon nehezen ment, de végül hajnali 3 óra körül elaludtam.
Álmomban 15 kg feletti pontyokkal küzdöttem, és engedtem vissza őket a vízbe. Már a második 15 feletti pontyot is kifárasztottam, és valószínűleg többet is sikerült volna, ha nem riadok fel a telefonom csipogó hangjára. Hirtelen azt hittem, hogy kapásom van, de a szobám falaira nézve rendeződtek bennem a dolgok, és felébredtem.
A készülődés után délután 2 körül barátnőmmel együtt elindultunk Palotásra. Amikor odaértünk, a jobb helyek mindegyike foglalt volt. Elsődleges célként a „szakadt part” nevű helyet jelöltem meg, de sajnos egy szlovák csapat már ott tartózkodott. Kissé elkeseredtem, de végül hosszas gondolkozás, és telefonos tanácsok után a „berekben” kötöttünk ki. Nem igazán tetszett a hely, bár kényelem szempontjából csillagos ötös, és nem utolsó sorban a 3 évvel ezelőtti Palotás kupán egy II. helynek örülhettünk itt.
Alexa nekiesett a cuccok kipakolásának, amíg én átmentem a horgásztanyához egy egyesületi csónakért. Beültem, és gondolatban már a túlsó parton voltam, de aztán hirtelen felerősödött a szél, szinte tombolt a víz tetején, néhol fehér tarajos hullámok borzolták az idegeimet. Körülbelül fél óra kemény evezés után értem át a táborhelyünkre, ahol már állt a 6 személyes sátor, és a rod-pod.
{KEP::2125::100::center::}
Alexa kialakította a táborhelyet, majd miután végzett, megkezdődhetett a bójázás. Nagyjából fél óra tapogatás után sikerült két olyan helyet találni, ahol kemény volt a talaj. Leraktuk a két bóját, és alapozó etetésként fél kg bojlit, és 1,5 kg magkeveréket (kukorica, búza, borsó, tigrisdió, tigrismogyoró, köles) szórtunk be bójánként, egy körülbelül 5 méteres sávban. Az egyik bóját egy törés után, 90-100 méterre raktuk le, míg a másikat 180-200 méterre.
{KEP::2124::100::center::}
{KEP::2123::100::center::}
Gyors kievezés után behúztam botjaimat,amelyet PVA-val a horog mellé kötött 10 szem bojli mellett, TOP MIX halas pellettel szórtam meg. Minden a helyén volt: behúzva a szerelékek, kapásjelzők beélesítve, és az idő is kezdett kialakulni, majd előbújtak a napsugarak, a szél pedig teljesen elállt.
Ezután átmentem a szomszéd helyre, ahol egyik barátomnak, Gyurinak segítettem a bójázásnál. Ő a köves útra tette le szerelékét. PVA hálóval koncentráltan etetett. Beszélgettünk egy órát, majd a telefonomra nézve láttam,hogy nagyon elszaladt az idő. Visszaeveztem a táborhelyünkre, és egy gyors vacsora után mindketten a pihenésre szavaztunk. Az éjszaka viszonylag csendben telt, egészen hajnali 1 óráig.
Egy ejtős kapás, majd bevágás után csónakba szálltam, és kieveztem a nyílt vízre. Az eső szakadt, a szél hatalmas erővel fújt, barátnőm pedig olyan mélyen aludt, hogy nem sikerült kirobbantanom a sátorból, így egyedül mentem a hal után. Az ellenfelemet nem éreztem nagynak, ezért kicsit keményebben bántam vele, aminek eredményeként alig 2 perc alatt megszákoltam egy gyönyörű tükröst.
A mérlegen 11,7 kg-ot mutatott. Fertőtlenítés után azonnal visszahelyeztem a halat vízbe, majd siettem visszahúzni a felszerelést. Ázva-fázva rágyújtottam egy cigire. Az első slukkra beindultak a gondolataim. Vajon lesz még kapás, és vajon milyen halak jönnek még?
Vártam. Vártam, de sajnos reggelig nem volt újabb jelentkező, így úgy döntöttem, finomítok a dolgokon. Az addig használt Kamasan 4-es horgokat lecseréltem 6-os „Gyuri”-ra. (Hogy miért Gyurira? Egyszer egy halfogás után rákérdeztem Ladányi Tomitól, hogy milyen horoggal fogta a halat. Erre ezt válaszolta: ”Gyuri.” Tudod, a Korda. Miiii??-gondoltam magamban,d e aztán leesett: Gyuri = Korda Wide Gape :] )
Napközben a tv-nézéssel múlattuk az időt, majd dél körül a nagy csendet megtörte a kapásjelző hangja. Bevágás után nem éreztem súlyt. Miután kitekertem a szereléket, szemügyre vettem a koloncot. Meglepődve láttam, hogy a horogelőke fele hiányzik. Ezt nem értettem. Talán egy csuka,vagy egy harcsa? Nem tudom, mindenesetre lecseréltem az angol zsinórt (Ultra-val kezdődik,és Silkkel végződik), és váltottam Kamasaki Dyneemaxra, amely 15,2 kg szakítószilárdsággal rendelkezik.
Kissé durvának találtam, de bíztam benne. Ezek után folytatódott pechsorozatunk, miután zsinórban 4 kapásunk volt, ami 2 leakadást, és 2 üres bevágást jelentett. Kezdődik a rémálom, gondoltam magamban. Este már félve húztam vissza a botokat, gondolva az előző négy kapásra. A kapásjelzőket maximum hangerőre állítottuk, és behúzódtunk a sátorba.
Nagy meglepetésemre arra ébredtem,hogy a napsugarak melegítik a lábamat, a sátor félig behúzott bejáratán keresztül. Kimentem a botokhoz, és jobban szemügyre vettem a dolgokat. Tényleg nem volt kapásunk? Ez hihetetlen, és egyben nagyon szomorú dolog. Még jobban elkeseredtem, de nem adtam fel. Azonnal kivettük a két szereléket, majd gyors újracsalizás után visszahúztuk a botokat.
Közben összekötöttem a két bóját egy etetősávval,és kb 2 kg bojlit szórtam szét nagyobb területen. Ezután nem kellett sokat várni az újabb jelentkezőre. Fél óra múlva, egy füstölős kapás után, sikeresen fárasztottam ki egy 7,1 kg-os tükörpontyot, majd fertőtlenítés, és visszaengedés után visszahúztam a szerelékeket.
Amikor kiértem a partra, barátnőm álmos szemekkel kérdezte: Mi történt? Fogtam egy heteset. -válaszoltam neki. „Ügyes vagy!” - jött a válsaz. Ügyes, ügyes, de mélyebb gondolataimban kicsit többre vártam, bár megbecsültem a halat, hiszen biztató előjel volt.
Az idő 9 óra magasságában járhatott, amikor éhesek lettünk. Megreggeliztünk, majd nem sokkal utána megebédeltünk. Időközben átjött a szomszéd helyről Gyuri, és faggatott az eredményekről. Majd én is kérdeztem őt, de hasonló volt a válasza: Éjjel semmi!
Ekkor ismételten elkezdtem kattogni. „Talán csak egy egyedüli harcos volt?” Mindenesetre nem ingott meg a bizalmam az etetések iránt, hiszen úgy gondoltam, mindent jól csináltam, úgyhogy vártuk a következő kapást. Vártuk, de sajnos nem jött. Este aztán újra behúztunk, majd szép lassan átmentem a szomszédba kíváncsiságból, ugyanis hallottam, hogy folyamatosan szólt a jelzőjük.
Alexát bátran hagytam a botoknál, hiszen már sokadszor jött el velem horgászni, és szinte mindent tud, amit egy bojlis horgásznak kell, mind mentalitásban, mind pedig a gyakorlatban. Gondoltam úgy is figyelmeztet, ha kapásom van. Nem tévedtem! Amikor átértem a „csipkére”, éppen mérlegeltek egy 11,9 kg-os tükörpontyot. Gyuri boldog volt, én viszont szomorú. Örültem annak, hogy ismerősöm halat fogott, viszont letörtem, hogy nekünk nem megy.
Aztán meghallottam a hangfoszlányokat a táborhelyünkről: „Attila,Attila!” - nagyjából ennyit vettem ki Alexa szavaiból. Azonnal futásnak eredtem, és már majdnem odaértem, amikor ismét hallottam szavait: „Egyedül vagy?”-jött az újabb kérdés. Mondtam neki, hogy igen, de nem igazán értettem a kérdést. Amikor rápillantottam,akkor fogtam fel,miért is kérdezte: Egy pólóban, és egy fehérneműben fárasztotta ismeretlen ellenfelét.
Átvettem a botot, majd miután Alexa felöltözött (pár perccel azelőtt is ezt szerette volna), csónakba szálltunk, és közel 10 perc után megszákoltuk a halat. Belepillantottam a merítőszákba, és visszapörgettem az eseményeket: „Álmomban már láttalak!”- mondtam magamban, „és nem egyedül” - folytattam gondolatmenetemet. Mérlegelés után 15,20 kilót mutatott a digitális kijelző.
Ezután még fogtunk egy 15,16-os és egy 14,80-as pontyot. A nappal ismét csendes volt,de azért fogtunk egy 5 kg-os tükrös-pikkelyes pontyot. Megmondom őszintén, a 4 nap során ez a hal érdemelte ki, a „túra legszebb hala” címet.
{KEP::2132::100::center::}
Este aztán vacsora után újból behúzás, majd a szomszédolás után nagyon belefojtunk a beszélgetésbe, de szerencsére egy kapás zavart meg minket. Bevágás után itt éreztem a legkomolyabb elenállást, a Shimano Technium szinte karikába hajlott. Még nem láttam ellenfelemet, amikor majdnem kiléptetett a csónakból, akkora erővel húzott. A féket gyengébbre állítva, a long cast orsó finoman adagolta a zsinórt.
A hal komótosan húzott, a bot egyenletes terhelés alatt állt. Közel 20 perc fárasztás után tudtuk csak megszákolni a halat, majd kiáltottam egyet a palotási éjszakába: „Köszönöm Palotás!” A mérlegelésnél derült ki,hogy korai volt az öröm, ugyanis én 20 felettinek gondoltam a gyönyörű tükröst, de a mérleg kijelzője „csak” 14,86 kg-ot mutatott.
Ezután még fogtunk egy 15,10 kg-os pontyot, majd több kisebb 10-13 kg-os tükröst. A reggeli fényképezésnél tudatosult bennem, hogy milyen gyönyörű halakat fogtunk az éjszaka folyamán.
A kapások időrendi eloszlásánál megfigyelhettük, hogy nappal a sekélyebb részekre vonultak a halak, így a kapások majdnem 100%-ban az éjjelre voltak tehetőek. Szinte időrendi pontossággal voltak a kapásaink, este 9-és hajnal 4 között szinte folyamatosan. Csaliként szinte teljesen mindegy volt, hogy mit használtunk, hiszen szinte folyamatosan variáltunk.
Süllyedő, hóember, lebegő bojlival, sőt tigrismogyoróval is fogtunk pontyokat, de a legtöbb kapásunk egy szem lebegő bojlira volt. Az íz tekintetében is teljesen mindegy volt: édes, büdös, fűszeres, natúr bojlik ugyanolyan eredményesek voltak.
Összességében amilyen rosszul indult a túra, olyan álomszerűen végződött. Elmondhatjuk, hogy gyönyörű 4 napot töltöttünk Palotáson, és üzenem a nagy pontyoknak: „Hamarosan találkozunk!”
{KEP::2133::100::center::}
{KEP::2134::100::center::}
{KEP::2126::100::center::}
{KEP::2127::100::center::}
{KEP::2128::100::center::}
{KEP::2129::100::center::}
{KEP::2130::100::center::}
{KEP::2131::100::center::}
Csákány Attila
Ui: „Az álmok talán tényleg valóra válnak…”
Nézzetek be Attila saját internetes oldalára: <a href="http://bojlihorgaszat.uw.hu/" target=_blank><b>http://bojlihorgaszat.uw.hu</b></a>
