Jó dolog ez a modern technika. Ülök a vonaton, és bár fizikailag még csak az állomáson állok, de tulajdonképpen már utazom és írok. Talán nem olyan nagy baj, ha nem a bedobástól kezdem a történet vezetését és egy kicsit az „alkotás” kulisszái mögé engedek némi betekintést…
Amikor ti rákattantok az oldal url címére, akkor érdeklődve lesitek, hogy van-e valami újdonság a hírekben vagy a cikkek között. Ha van, akkor kb. 10 perc alatt kivégzitek azt, amit én órák alatt rakok össze. Ez nem panasz, ez így van jól. :] Ezt felvállaltam, amikor belevágtam ebbe az egészbe.
<i>[Közben megérkeztünk Mezőberénybe. Még legalább 2,5 óra, mint Budapestre érünk]</i>
Olvastam egyszer Moldovától, hogy vannak írók, akiket zavar a fehér papír látványa. Ezek az írók nagyon nehezen kezdenek bele az írásba, de ha egyszer belefognak, akkor már egyik szó jön a másik után és máris eltűnt a fehér papír.
Nekem soha nem volt bajom a fehér papírral. Egyfelől azért, mert soha nem írtam hosszabb lélegzetvételű anyagot papírra :] valamint azért, mert szeretek írni. Egy regény valószínűleg megfeküdné a gyomromat, annál is inkább, mert totál képzetlen vagyok ezen a téren. Ezek a rövid beszámolók azonban pont megfelelő hosszúságúak. Mire megunnám, már vége is.
<i>[Éppen Mike Oldfield Tres Lunas albumát hallgatom. A 2005-ös Stég DVD-ben biztosan benne lesz az egyik zene. Lehet, hogy nem is egy, hanem kettő.]</i>
A vonat koszos, savmarta ablakán keresztül is jól látom, hogy odakint szépen csöpög az eső. (Tudtátok, hogy a vonatokat valami savas löttyel mossák? Ezért nem lehet átlátni a 10 éves üvegen. A sav megmarja és opálszerűen elszineződik)
Június 8-a van. Azt mondják, ha Medárd napján esik az eső, akkor 40 napig esni fog. Emlékszem, hogy gyermekkoromban mindig figyeltem, hogy június 8-án esik-e az eső. Ha rossz idő volt, akkor egyszerű gyermeki agyammal azt hittem, hogy innentől kezdve a VAKÁCIÓ-ból úgy telik el 40 nap, hogy reggel beborul az ég, egész nap esik, majd a 41. napon kisüt a nap és majd csak akkor lehet menni strandolni. Nem volt valami jó érzés…
Most már tudom, hogy ez nem így van és nem is igazán zavar, ha hűvös lesz a nyár. 2004 tavasza és a nyár eleje amúgy is úgy telt, hogy a hétvégéken legalább egyszer megáztunk mint a rongy. Megedződtünk… Dobrai Zsolt ezt úgy mondja, hogy keménytökű dzsungelharcosok vagyunk.
Még csak szerda van, de már most nehezemre esik felidézni milyen volt a víz illata a hétvégén, milyen szél fújt, szép volt-e naplemente vagy csak átlagos. Pedig voltam horgászni, de a szürke hétköznapok megeszik bennem a szép emlékeket és ronda szürke számokkal, stratégiákkal és feladatokkal tömik tele az agyam.
Úgy érzem magam, mint Bux Barnabás Boldizsár, a Végtelen Történet kamasz főhőse, aki Fantáziaországban minden új kívánságával elveszít egyet a számára kedves emlékek közül. Így vagyok én is a horgászatból származó emlékeimmel, élményeimmel. Már nem is emlékszem, hogy milyen érzés volt Merenyén óra nélkül kelni és milyen volt este a vízparton üldögélni abban a békakuruttyulós, szúnyogos csendben. Pedig még egy hónap sem telt a túra óta.
Ezért is kezdtem el leírni a horgásztúrák történéseit. Az írások nélkül már nem emlékeznék rá, hogy milyen bojlit gyúrtam 2002-ben, vagy hogy mi történt volt az első bojlis balatoni próbálkozásomon.
<i>[Közben Gyomaendrődre értünk. Ebben az évben nem is jártam még kint a nyaralónkban. Szüleim el fogják adni, én meg félek tőle, hogy jól érezném magam ha lejönnék egy hétvégére. Állandóan azon járna az agyam, hogy vajon ez volt-e az utolsó alkalom, vagy jöhetek még egyszer. Inkább nem jövök.]</i>
Ha nagyon gondolkodom, akkor még fel tudom idézni az első képet, ami akkor fogadott, amikor legutóbb pénteken elmentem horgászni. Emlékszem, hogy befaroltam a stég mögötti placcra, leállítottam a motort és egy kicsit üldögéltem az autóban. A lehúzott ablak nem zavart a kilátásban, így figyelemmel kísérhettem, hogy a hatalmas tófelszín milyen békés volt. Mint egy hatalmas higannyal töltött tál, amit nem lehet kibillenteni egyensúlyából.
Nem siettem a pakolással, pedig még szerelnem is kellett. Merenyén nem volt szükség a fonott dobóelőkére, ezért dupla ideig tartott a botok felszerelése. Tisztán emlékszem, hogy az egyik botra a merenyei túráról megmaradt fűszeres bojlimból tettem egy szemet, a másikra dupla tintahalas protein bombát fűztem.
A szerelékek bevetése után felállítottam a félsátramat, majd megágyaztam. Közben odajött Sanyi – a szomszédunk – és még a sötétedésen túl is beszélgettünk halakról, a merenyei túráról.
A beszélgetés után beültem az autóba és olvastam egy kicsit. Titkon abban reménykedtem, hogy legutóbbi egy éjszakás pecámhoz hasonlóan elalszom az autóban, és akkor kevesebbet kell majd a szúnyogjárta félsátor alatt feküdnöm. Valamiért nem jött álom a szememre és jó későig, kb. éjfélig olvasgattam.
Akkor már majd kiesett a szemem, ezért lezártam az autót, magamra húztam a hálózsákot és pillanatok alatt elaludtam a szellős félsátor viszonylagos védelmében.
Az első kapásra nem kellett sokat várnom. Hajnali egy környékén megszólalt a jelzőm. Alig bírtam kiugrani a hálózsákból, amit alvás közben jól magamra tekertem. Azért csak sikerült a mutatvány, és néhány másodperc múlva már tenyeremben éreztem a védekező ponty tompa rúgásait.
<i>[Most mentünk át Berettyó egyik csatornáján Mezőtúrnál. Mindig érdekelt, hogy a vízinövénnyel erősen benőtt víz vajon milyen halakat rejthet. Itt járok keresztül a csatornán már vagy 10 éve és soha meg nem álltam, hogy megnézzem a terepet.]</i>
Néhány perces fárasztás után már tudtam, hogy még a szokásos 4-5 kilós méretnél is kisebb pontyot akasztottam, de a fárasztást egy érdekes közjáték zavarta meg. Már a stég környékén járt a hal, amikor nem túl hevesen, de megszólalt a másik jelzőm. Teljesen úgy tűnt, mintha a fáradó hallal beleakadtam volna a másik zsinórba és a menekülő ponty húzná el a nyeletőféket.
Ez a jelenség megismétlődött néhányszor, majd mikor láttam, hogy a ponty a stég BAL oldalán köröz és köze nincsen a JOBB oldali zsinórhoz, akkor jöttem rá, hogy bizony a másik boton is kapás van. A tavalyi évben a halbő Tereskén sok ilyet megéltünk, de új helyünkön ez volt az első ilyen kapásom.
Keményebbre vettem a figurát, a pontyot gyorsan megmerítettem, majd a matracról szinte azonnal visszabillentettem a vízbe. Bevágtam a közben elcsendesedő másik boton és éreztem, hogy azon is hal van. A fárasztás hasonlóan rövid volt, bár a hal egy mérettel nagyobb volt az előzőnél.
Ez a dupla kapás csak nyitánya volt egy kellemes és eredményes éjszakának. Hajnalban még fél háromkor, fél ötkor, hatkor és még kilenckor is fogtam egy-egy pontyot. A legnagyobb a 9 órás volt, bár ez is „csak” kb. 6 kilót nyomott.
A reggel nagyon gyorsan eljött, vele együtt a horgászok is megjelentek a parton. Nálam 9-kor megállt a kapás, így aki reggel jött, azt hihette, hogy eredménytelen éjszakám volt. Főleg azért hihették, mert éjszakai fogásaimról nem árulkodott egy stég oldalához kötött haltartó háló. Őszintén szólva nincs is haltartó hálóm, és sajnos nem fogtam mostanában olyan pontyot, amit pontyzsákba kellett volna tennem a reggeli fotózásig.
A délelőttöm jórészt azzal telt, hogy a merenyei túra alatt megfogyatkozott előkéimet pótoltam. Nem voltam valami termelékeny, mert 3 óra alatt csak 6 előkét kötöttem. Az egész elfoglaltság azonban jó volt arra, hogy a legmelegebb órákat átvészeljem valahogy.
A délelőtt végét délidőben megéhező potyka jelezte. Mivel többen is látták a halat, így jöttek nézelődni. Nem akartam magyarázkodni, hogy miért nem tudom az előbb fogott pontyot megmutatni, ezért inkább azt mondtam, hogy leakadt. Egyszerűen nem volt kedvem hosszasan magyarázni, hogy miért jó, ha a halakat „kirúzsozva” engedem vissza.
<i>[Megérkeztünk Szolnokra. Azt szeretem ebben a városban, hogy innentől a vonat nem áll meg másfél órán keresztül. A lapos puszta látványa annyira unalmas, hogy ezt a szakaszt rendszerint alvással szoktam tölteni. Most is nagy a kísértés, de inkább befejezem ezt az írást.]</i>
Délután ólomlábakon járt az idő. A halak nem ettek, egyetlen csippanásom sem volt. Egy hasznos dolgot tanultam, a törés oldalában nem áll meg a szivarólom. :] Erre úgy jöttem rá, hogy az egyik bedobás után nem sokkal hatalmas ejtős kapásom volt. Alig bírtam feltekerni a belazuló zsinórt. Nem értettem, hogy ilyen kapás után hogy nem akadt meg a hal.
Dobtam egy újat, majd az előbbi jelenet ismétlődött meg, de szerencsére közvetlenül a zsinórfeszítés után, így rájöhettem, hogy a megcélzott törés oldalát sikerült egészen pontosan eltalálnom. Szerencsére vittem magammal néhány laposabb ólmot is, így az ügy megoldódott.
Tibi csak este 7 óra fele csatlakozott hozzám. Addigra a rádió jól beijesztett minket azzal, hogy az éjszaka komoly hidegfront várható, jelentős mennyiségű csapadékkal. Mivel vasárnap korán reggel szerettünk volna hazaindulni, így az éjszakai eső rendkívül kellemetlen lett volna, mivel tavunk körül az anyagos földutak igen vendégmarasztalóak egy hevesebb eső után.
A várt hidegfront sötétedés környékén érkezett. A szél pillanatok alatt felkorbácsolta a tó vizét. Olyan heves volt a szél, hogy óvatosságból a rod-pod-ot lekötöttük a stég deszkáihoz.
Egy ideig vártuk az esőt, majd 10 óra fele meguntuk a várakozást és visszavonultunk aludni. Az első hal valamikor kora éjszaka jelentkezett nálam, majd további két pontyot fogtam még éjszaka. A hidegfront közben szépen átvonult felettünk úgy, hogy egy csepp eső sem esett.
Amikor hajnalban az utolsó hal után lefeküdtem, teljesen csillagos volt az égbolt és a szél is teljesen megállt. Valamikor fél nyolckor ébredtem fel. A szokásos derékfájás ébresztett, mivel a Mondeo hátsó részében töltöttem az éjszakát.
<i>[Közben lassan begurulunk a Keleti pályaudvarra. Este 10 óra is elmúlt, lesz vagy éjfél mire lefekszem. Elvileg holnap szeretnék leugrani a tóra, de ez a két napos eső keresztül húzta a számításainkat. Már fékez a vonat, ezért gyorsan „papírra vetem” a záró soraimat.]</i>
Reggel 8 órára már nagyon lógott az eső lába, ezért felkeltettem Tibit is, aki csak nehezen tért magához. Morgós medve módjára összepakoltunk és 8 után nemsokkal már a bekötőút fele gurultunk.
Úton hazafele az autópályán már erősen járatnom kellett az ablaktörlőt. Úgy tűnik jókor indultunk. Újabb hétvége telt el a nyárból, és remélem hogy raktároztam magamban annyi kellemes emléket, ami kitart a következő hétvégéig.
<i>[Sokat gondolkodtam, hogy kitegyem-e ezt a rendhagyó beszámolót. Elég kubistára sikeredett. :P Kb fél órát álltam a „TÖRLÖM” gomb felett, azután mégis a „RENDBEN”-re kattintottam. Íme az eredmény… :] ]</i>
