Valamikor az év elején egy olvasónk feltett egy szokatlan kérdést a Stég fórumon. Azt tudakolta, hogy ismerünk-e olyan vizet, ahol kerekes-székkel is el lehet boldogulni. Jött is néhány válasz. Én is ajánlottam Tereskét, hiszen ott egyszer már láttam, hogy egy férfit, amint kerekes-székből horgászott.

A kérdés nem hagyott nyugodni és én is átgondoltam, hogy egy hétvégi túrát hogyan oldanék meg, ha nem tudnám használni a lábam. Hamar arra jutottam, hogy így szinte megoldhatatlan lenne egy több napos bojlis túra. Nem tudnék sátorban aludni, nem tudnék a bothoz rohanni, de még WC-re sem tudnék elmenni.

Jó egy hónap eltelt a fórum bejegyzés óta, amikor egy beszélgetés során véletlenül kiderült, hogy Fish-01 tavasszal többször is átengedte a Derítő tavon lévő faházát annak a srácnak, aki a fórumon feltette a kérdést. Tóth Laci (mert róla van szó) sikerrel hasznosította a lehetőséget és sikeres bojlis karrierbe kezdett.

Akkor rögtön elkértem Laci telefonszámát azzal a szándékkal, hogy készítetek vele egy „interjút”. Úgy gondoltam, hogy hasznos lenne mindannyiunknak, ha erről a szinte tabunak számító témáról nyíltan beszélhetnénk.

A telefonszámot már megszereztem, de elég sűrű volt a munka és vagy két hétig csak halogattam a dolgot. Végül Laci csörgött rám azzal az ajánlattal, hogy nyomjunk egy hétvégét a tatai faházban, melyről kiderült, hogy Laci néhány hete szerencsésen megvásárolta Gábortól.

Július első hétvégéjét jelöltük ki a közös peca időpontjaként. A hétvégi horgászatra Ádám öcsémmel indultam el. Az odajutás nem volt probléma mentes, mivel kétszer néztem el az autópályán a le- és felhajtást. Nem rossz teljesítmény ez egy kb. 60 km-es úton. :]

Tatabánya magasságában már nagyon lógott az eső lába. A lomha szürke felhők erősen húzták a hasukat a tatabányai „hegyek” tetején. Olyan párás, felhős volt az idő, hogy a Turult nem is lehetett látni.

Este 6 óra fele érkeztünk meg a Derítő tóra. Egy éppen autónyi széles erdei úton becsúsztunk a kis faházig. Laci a ház előtt várt minket. Célpontunk a 18-as dácsa volt, mely második a sorban a szigetet és a „szárazföldet” összekötő hídtól számítva. Az ott horgászóknak maximálisan be kell tartaniuk a Derítő tavi etikettet, mivel a szigeten lévő házak pont derékszögben állnak Laci stégjéhez képest. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 40 métert lehet dobni egyenesen. Ez Derítő tavi viszonylatban nem olyan rossz, hiszen vannak olyan házak (a büfétől balra), ahol a stégtől már 10 méterre komoly tuskóerdő húzódik.

Az érkezést követő szokásos terepszemle után gyorsan bepakoltuk a Toyotányi cuccot a házba és nekiláttunk a szerelésnek. A szokásos szerelékem teljesen le kellett bontanom, mivel a Derítő tavon istenkísértés a 31-es zsinór használata.

Tavaly ősszel és idén tavasszal komoly mennyiségű testes ponttyal erősítették a Derítő tó törzsállományát. Ezek a 10-20 kg közötti pontyok előszeretettel mozognak az akadók környékén és ha ezekből a karólakó halakból akaszt az ember egyet, akkor a fárasztás első részében el kell tépni a kirohanó pontyot a tuskóktól, különben a rafinált jószágok hamar körbetekerik a damilt egy vendég-marasztaló ág körül.

Bár Laci háza előtt csak két kisebb akadó található, azért én inkább „biztosra” mentem. Az áprilisi tatai túránk előtt a pótdobokra 35-ös és 37-es zsinórt tekercseltem, most is ezeket a pótdobokat vettem elő.

A csúszó ólmos szerelékeket gyorsan összeraktam, és a horogkötéssel sem volt gondom, mivel otthon kötöttem néhány Korda féle blow out rig-et, melyekhez 4-es és 2-es Kamasan B775-ös horgokat és 25 librás Kryston Super Mantis Gold zsinórt használtam. Ádám majdnem ugyanezt szerelte, de ő Kryston Silkworm 25 fontos zsinórra kötötte a Word Cup Rig szereléket.

{KEP::2443::116::center::}

Szükség is volt a gyors munkára, mert mire az első szerelékre felcsaliztam a 2 db 24 mm-es japán tintahalas bojlit, az eső is szépen eleredt. A második fegyvert már az egyre jobban csöpögő esőben kellett összeállítanom. Erre a cájgra 2 db Matrix+ alapból készített bojlit fűztem fel. Ez a bojli már régebben száradt, mint a frissen gyúrt tintahalas motyó, ezért az eredetileg 24 mm-es golyók már csak 22 mm-esek voltak.

Sötétedésre minden bot a helyére került, mi pedig beültünk a házba egy kis eszmecserére. A beszélgetés során természetesen szóba került Laci állapota is. Hamar kiderült, hogy vendéglátónk 3 évvel ezelőtt került székbe egy motorbaleset következtében.

{KEP::2431::116::center::}

A baleset következtében Laci gerince komoly ütést kapott, és bár a gerincvelő nem szakadt el, de nagyon erős oldalirányú trauma érte. Az elmúlt 3 év alatt Laci állapota sokat javult, de a horgászathoz állandó segítőtársra van szüksége, mivel a halat egyedül nem tudja megmeríteni.

Szomorú történet, de azt gondolom, hogy nem kell sajnálni őt. Személyében egy életigenlő, jókedélyű srácot ismertem meg, aki nem adta fel a harcot. Persze az egész szituáció nagyon mélyen megérintett, mivel mindketten azonos életkorúak – 28 évesek – vagyunk és mégis milyen nagy „távolság” van kettőnk között.

A fájdalomcsillapítóként megivott sörök és az egész heti fáradtság hamar kiütött. A TV-re sem igen tudtam figyelni és 10 órakor lefeküdtem aludni. Ádám és Laci még beszélgettek egy kicsit, de ebből én már kimaradtam. Arra számítottam, hogy a markáns hidegfront megindítja a halakat, de az éjszakát megúsztuk néhány komolytalan csipogással.

Az éjszaka folyamán többször is felébredtem. Az esőcseppek végig kérlelhetetlenül dobogtak a stégen, és reggel 6-kor is arra keltem, hogy még mindig esik. A kárászok nem pihenhettek az éjszaka, mivel a kőkemény bojlival csalizott szerelékem fémtiszta volt, míg a friss tintahalas bojliból is egyetlen darab maradt a hajszálelőkén. Az éjszakai csippantásokra jobban oda kellett volna figyelnem és legalább egy csalizásra szükség lett volna...

Bojlicsere után visszafeküdtem egy kis pótalvásra, amit egy kapás szakított meg. A tipikus Carp Sounder hang arra utalt, hogy Ádámnak vagy nekem van halam. Ádám volt a szerencsés nyertes, és a Pelzer Fishmix 2000 alapra „épített” Starbaits Indian Spice aromájú bojliját kapta el valami.

A fárasztás első része gyors volt, mivel a hal hagyta magát a stég felé vontatni. Ekkor már tudtam, hogy Ádám egy amúrral akadt össze. Rögtön szóltam is neki, hogy érdemes lesz a keményre állított féken lazítani, mivel az amúr a stég előtt meg fogja magát gondolni és ki fog rohanni.

A tanácsommal elkéstem, mivel az amúr koma megmutatta magát és máris megugrott a nyílt víz felé. A kemény fék hallgatott, de a rugalmas bojlis bot jól kompenzálta a hirtelen terhelést. Ádám öcsém gyorsan lazított a féken, de nem igazán volt rá szükség, mivel a süldő amúr néhány kör után a merítőben landolt.

{KEP::2432::116::center::}
{KEP::2433::116::center::}

A halfogás kicsit felpumpálta a vérnyomásom, így már nem kívántam az alvást. :] Magamhoz vettem néhány bundáskenyeret és az ajtón keresztül bámultam ki a szürke valóságba. A határozott észak-nyugati szél gondos juhász módjára maga előtt terelgette az esőtől elnehezült felhőket, melyek hol hevesebben, hol gyengébben szórták vizes terhüket a földre.

Laci közben tigrismogyoróra cserélte a bojlikat, melyet az amúrok hálásan fogadtak. Gyors egymásután három vagy négy amúr kapta fel a szerelékét. A fárasztások gyorsak voltak, mert az amúrok nem voltak valami nagyok és Laci igen keményen bánt a jószágokkal.

{KEP::2439::116::center::}
{KEP::2440::116::center::}

Az eső közben kérlelhetetlenül esett. Hol jobban, hol kevésbé erősen, de így is elég hevesen, hogy az ember jól elázzon, ha esőköpeny nélkül merészkedett ki a szabadba. Ezért jobbára a házban húztuk meg magunkat, de az ingerszegény környezet hamar kiűzött minket a szabadba.

{KEP::2434::116::center::}
{KEP::2435::116::center::}
{KEP::2436::116::center::}

Ádám elővette a titkos fegyverét, a 25-ös zsinórral szerelt úszós készséget és a partmenti fák lombja alatt próbálkozott a tatai viszonylatban finom úszós készséggel. Évekkel korábban Ádám rendszeresen látogatója volt a Derítő tónak, bár akkoriban még csak hírből hallott a bojlizásról. Kedvenc foglalatossága az volt, hogy egy közepesen erős úszós készséggel a stégek közvetlen közelében úszózott.

Nem is rossz eredménnyel. Kb. 3 kilóig tudta akkoriban megfogni a halakat, a többi ronggyá tépte a maximum 30-as zsinórt. Az ember nem is gondolná, hogy milyen szép halak élnek a stégek lábánál.

Azt javaslom, hogy ha legközelebb a Derítő tavon jártok, akkor érdemes megpróbálni egy finom úszós bottal és egy szem kukoricával a stég közvetlen közelében. Persze nem akkor, amikor a szomszédban éppen csárdást járnak, hanem hajnalban, amikor senki sem zörög.

{KEP::2441::116::center::}
{KEP::2438::116::center::}

A fákról lecsöpögő víz nem zavarta a halakat, mivel Ádám úszóját jobbra-balra vontatták a halak. Öcsém jó néhány kapást rontott, míg végül az egyik merítős kapás után karikába görbült a finom pálca. A hal rögtön a vízbe lógó lombok közé vetette magát, erre Ádám bekeményített és sikerült a pontyot eltéríteni az ágaktól.

Innentől már csak néhány másodpercig tartott a fárasztás, mert a kis tükrös mindössze 25 centis volt. Még merítőt sem kellett használni a kiemeléskor, könnyedén ki tudtuk szedni kézzel is. A fertőtlenítés így sem maradt el, és a hal egy giccses puszi után visszakerült a vízbe. Jól esett a halfogás látványa, mivel én immáron 12 órája nem fogtam semmit.

Ez nem tartott sokáig, mivel Ádám valamiért bement a házba és természetesen közben jött a KAPÁS. Az eresz védelme alól egy ugrással az úszós bot mellett teremtem és bevágtam a halnak. Valami ellenállás félére számítottam, de csak egy-két éles fickándozás jutott nekem. Ennyi telt a 20 dekás kárásztól, ami elkapta a kukoricát. Egész délelőtt az úszós szerelékkel szórakoztattuk magunkat, de a tó nagyon óvatosan adagolta nekünk a halakat.

Közben folyamatosan figyeltük a TV-t, hogy mit mondanak a nagytudású meteorológusok. Kissé hihetetlen volt, hogy délutánra már kellemes napsütést prognosztizáltak a srácok.... Eljött a dél, és nem történt semmi változás. Már jócskán benne jártunk a délutánban, amikor szinte varázsütésre elállt az eső és fél óra múlva megláttuk a nap első sugarait.

Szeretem a júliusi napot. Nem olyan gyenge és bátortalan mint a tavaszi napsütés, hanem rámenős és magabiztos. A jótékony napsugár egy óra leforgása alatt szétzavarta az esőfelhőket, és szinte azonnal lekívánkozott rólunk a pulóver.

A halak egyelőre nem vettek tudomást a dologról. Estére rövidnadrágra és pólóra vetkőzve ültünk a stégen és élveztük a hirtelen jött meleget. Ádám elbóklászott a 21-es házhoz és mivel az a terasz nem volt lezárva, így rögtön kitermelt néhány kárászt.

Estére visszacseréltem a 25 fontos előkéket és a 2-es Kamasan B775-ös horgokat. A 24 mm-es bojlik is visszakerültek a vízbe és vártuk a csodát, ami nem érkezett meg éjszaka. Ugyan volt néhány csippanásunk, de a pontyok nem vettek tudomást a csalikról. Pedig volt bent vagy 7 féle finomság...

{KEP::2442::116::center::}

Reggel az esélytelenek nyugalmával keltem. Még néhány óra és indulhatok vissza Budapestre. Hal nélkül, kissé csalódottan, bár nem megtörve. Megszokásból ismét lefinomítottam a szereléket és a szélsőjobbos (nem politikai nézet :] ) botomra dupla tigrismogyorót húztam. Bíztam a nappali amúrokban, melyeket előző nap Laci és Öcsém már teszteltek.

Nem is kellett sokáig várnom, mert a jelzőm hamarosan megszólalt. A hétvége első hala tipikus amúrkapást produkált. Meghúzta az ólmot, majd megindult felém és beejtette a zsinórt, így alig győztem felszedni azt. Úgy félúton tudtam kontaktusba kerülni a hallal és rögtön éreztem, hogy nem amúrt akasztottam. A bot bele-bele bólogatott a húzásba és ez pontyra utalt. Az amúr kapás produkáló skizó pontyot néhány kör után meg is merítettük. Bár már akkor tudtam, hogy cikket fogok írni a pecából, de nem vetemedtem rá, hogy a süldő hallal fényképezkedjek. :]

Egy órán belül további kettő pontyot fogtam a jobb szélről, miközben a többi bot hallgatott. A csali ugyanaz a két szem tigris volt, amit le sem cseréltem a halak után. Érdekes módon Ádám botja az eredményesebbnek kikiáltott bal szélen meg sem szólalt, de a halaim után Laci középső botjait egymás után húzták el az amúrok. No nem kell valami őrült halinvázióra gondolni, de arra elég volt, hogy ne unatkozzunk.

Vasárnap délutánra őrült meleg kerekedett, végig az árnyékban hűsöltünk mindannyian. Közben tanuja voltam, hogy a szigetesek több 10 kg feletti pontyot mérlegeltek. Biztosan aznap éjszaka fogták a halakat. Sőt kb. déli 12 óra fele egy 12-13 kg pontyot is fogtak, a legnagyobb kánikulában. Hiába no... A Derítő tóban van hal bőven, de ezek a halak az akadókat szeretik.

Este 6 fele terveztem a távozást, de végül úgy döntöttünk, hogy 4-kor elpályázunk. Mire összepakoltunk, egy ronda fekete felhő csúszott fölénk és a rod-pod-ot bizony jó kis nyári záporban csuktuk össze. Érzékeny búcsút vettünk vendéglátónktól, akire még 3 nap tatai magány várt. Nem sajnáltam érte. :]

A hétvégén összesen kb. 10-15 db kisebb amúrt és pontyot fogtunk vegyesen. Éjszaka csendes volt a pálya, az összes halat nappal, illetve egy amúrt hajnalban fogtuk. A legnagyobb amúr 5 kiló körül volt, a legnagyobb ponty 3 kilós lehetett. Egy kivételével minden hal tigrismogyoróra jött. Ennyi volt egyelőre, szeptemberben folytatása következik.
teteje | vissza