Kicsit későn kezdtem Palotásra járni. Az első bojlis versenyt már 2001-ben megrendezték, de én csak 2004-ben jutottam el a tározóra. A tavaly szeptemberi túra jól sikerült, tanúja voltam jó néhány palotási óriás elejtésének és bár én magam nem fogtam komoly halat, azért sikerült egy 11 kg-os nyurgapontyot horogra csalnom. Ez volt az egyik legkedvesebb halam, amit tavaly fogtam.

Októberben – más felállásban – visszatértem 5 napra. A túra óriási bukás volt, mivel egy esős melegfrontot kaptunk el és ezt a halak sem szerették. Mindössze egy komolyabb halat sikerült megfogni, és így a 4 horgászból mindössze 1 lehetett elégedett…

Palotás nagyon kétarcú víz. Valamikor roppant adakozó és a szerencsés horgász igazi pontyparadicsomot lát. Máskor a legfelkészültebb bojlisok is lógó orral távoznak és nem értik a sikertelenség okát.

{KEP::2658::127::center::}

Palotáson egy egyszerű földi haladó is foghat 20 kg feletti pontyot és ez igen csábító a magunk fajta „éhes” bojlisok számára. Terveink szerint idén sem hagyjuk ki a palotási pecát, ezért idejekorán lefoglaltunk egy hetet szeptemberben, amikor a tavalyi csapat – változatlan létszámban - ismét megtámadja a tározót. Eredetileg ezen a túrán kívül más palotási pecát nem terveztem erre az évre.

A júliusom nagyon gyenge volt, pecamentes családi nyaralásom és más okok miatt csak kétszer voltam vízparton egész hónapban. Ezért az augusztus végi balatoni bojlizás előtt feltétlenül szerettem volna elmenni egy hétvégi túrára. Kapóra jött, hogy az egyik stég olvasó – Vízer Gábor – is pont akkor keresett meg azzal, hogy „menjünk horgászni”. :]

E-mailben és telefonon egyezkedtünk a túra helyét illetően. Volt néhány tippem, de végül ezeket a lehetőségeket elvetettük. Végül Gábor bedobta egy palotási peca lehetőségét. Nem kellett kétszer mondania! Palotás gondolatától ugyan kicsit skizo leszek, mivel élénken él bennem a tavalyi októberi túra kínlódása, de aztán rágondolok arra a pillanatra, ahogy egy hideg szeptemberi hajnalban egy gyönyörű nyurgapontyot fárasztok a tó közepén és a partot alig látom a párától… Nos ilyenkor elfelejtem a szívást és máris malacnyi pontyok lebegnek a szemem előtt.

Palotás kicsit időigényesebb, mint a többi bojlis horgászvíz. Nem mondom, hogy nem lehet egy hétvége alatt is halat fogni, de a biztosabb siker érdekében érdemes inkább hosszabb időt a tavon tölteni.

Ezért a sima hétvégi tartózkodást egy extra nappal megtoldottuk. Gábor már csütörtök reggel betámadta a tavat, de nem járt szerencsével, mivel a kinézett partszakasz dugig volt bojlisokkal. Végül abban maradtunk, hogy a kövesútra ülünk, mivel ott csak egy helyi pecás lógatott, aki kora délután már be is fejezte a pecát.

Nekem még meg kellett küzdenem egy szokványos munkanap borzalmaival, de 5 órakor már az autóban ültem és Palotás felé cammogtam, mert az M3-as kivezető szakaszán dugó volt. Az autópályán azért beleléptem a gázba, hogy még világosban el tudjam intézni a bójázás, sátor állítás időigényes teendőit.

Fél hétkor érkeztem, megvettem a zsugát és legalább százzal rodeóztam át a falun, mivel a kövesút pont a büfével ellentétes oldalon található. Gábor már a helyszínen várt és tájékoztatott, hogy szépen eszik a hal és a délután folyamán fogott vagy 4 pontyot. Erről magam is meggyőződhettem, mivel érkezésem után néhány perccel újból szólt a jelző és Gábor hamarosan egy pontyot vontatott a parthoz.

A rod-pod kipakolása után a szerelékeknek estem. Mindkét botról leszedtem a fonott dobózsinórt. 112 grammos M-Class csúszó ólmot, 0,75 mm-es Korda gubancgátló csövet tettem fel és az előre megkötött előkékből kettőt választottam ki. Az egyik egy 4-es Kamasan B775-öt kötöttem World Cup Rig módra egy 25 fontos Kryston Super Mantis Gold előkére, melyről kb. 5 centi hosszan lehúztam a műanyag borítást. A másik szereléken csak az előke volt más, ott egy 15 fontos Kryston Merlint kötöttem. Mindkét előkét viszonylag hosszúra kötöttem a helyenként vastag iszapréteg miatt.

{KEP::2657::127::center::}

A bójázást radar segítségével vittük véghez. Befele menet furcsa volt, hogy a partról megdobható sávban szinte egyetlen hal sem tartózkodott. A helyi horgászok ezért akarják már évek óta a behordásos bojlizást megszűntetni Palotáson. (Gáborral beszéltük, hogy a helyükben mi inkább süllőznénk, mivel éjszakánként folyamatosan veretett a süllő a parti sávban)

Már befele menet is jó néhány halat mutatott a radar vízközt, de mikor beértünk a bűvös 200 méteres távolságra, jó néhány nagyobb hal borzolta a kedélyemet. Végül semmilyen víz alatti tereptárgyat sem láttunk az iszapsivatagban, ezért oda tettem a bójám, ahol sok halat láttam összegyűlni, illetve a másik bójámat olyan helyre tettem, ahol a halak a csónak közeledte miatt felkavarták az iszapot. Ezek a kavarodások egy kis nyúlfarokhoz hasonló kép formájában jól látszódtak a radaron.

Már teljesen sötét volt, mikor végeztünk az evezős munkával. Csak ezután láttam hozzá a sátor felállításához. Úgy látszik nekem általában sötétben kell sátrat állítanom Palotáson. :] Tavaly szeptemberben is kb. 11 óra fele végeztem a melóval, amikor Krisztiánnal (Pure Fishing) pecáztam együtt egy ugyanilyen hosszú hétvégét.

Ez alkalommal azért korábban, kb. 10 óra fele végeztem. A levegő közben igencsak lehűlt, bár ezt én nem nagyon éreztem a folyamatos pakolás miatt. Mikor minden a helyére került, leültünk a sátrak közé, egy gázlámpa fényénél megvacsoráztunk, majd felpattintottunk egy sört, melyet rövidesen még egy követett.

A hűvös időjárás miatt teljesen úgy éreztem, mintha véget ért volna a nyár. Igaz tavaly szeptember vége fele éjszakánként már fagyott, és most még nem volt ilyen hideg, de két réteg ruhát simán elbírtunk.

Elég későn kerültem ágyba, mert jó éjfél volt, mire kidőltünk. A sör jótékony hatása következtében álomtalan volt az alvásom. Éjszaka többször is felkeltem és az egészségügyi séták alkalmával kicsit gyönyörködtem az éjszakában. A süllők folyamatosan zaklatták a part mellett ívó küszöket. Egy pergető horgásznak valószínűleg ez mennyei zene lett volna, de én a kapásjelző hangjára vágytam.

Valamikor hajnalban felriadtam egy néhány centis mozdításra, mivel azonban a húzás nem folytatódott, így visszaaludtam. Már világos volt, amikor Gábor jelzője megszólalt.

Csónakban ugrottunk, beeveztem kb. 100 métert és figyeltem, ahogy Gábor a finom 2 és ¾ librás Fox Warrior pálcával fárasztotta az egyelőre ismeretlen súlyú és fajtájú halat. Végül csak megszákoltam a pontyot, mely 4,1 kg-os súlyával már kinőtt a tescos korból. Visszavittük a szereléket és vissza feküdtünk egy kis pótalvásra.

Reggel 9 fele húztuk újra a szerelékeket. Ekkor derült ki, hogy az én egyik botomon nincsen bojli. Az éjszakai csippanás sajnos azt jelentette, hogy egy bajszos útonálló levadászta az akkor még elég lágy bojlit az előkémről.

Mikor megérkeztem, akkor kellemes É-ÉK-i szél fújt. Pénteken átfordult a szél és dél felől kezdett fújni. Ezt a halak sem szerették, mert egész pénteket kapás nélkül töltöttük. Időtöltésként én egy könyvet olvasgattam, Gábor vett magának egy MAHOR-t és azt nézegette.

{KEP::2652::127::center::}
{KEP::2654::127::center::}

Az éjszakai betli után féltünk a folytatástól, ezért dél körül egy-egy bóját átpakoltunk. Addig sem horgásztunk a parthoz közel, de még 20-30 méterrel beljebb vittük a szélső bójákat. Megtehettük, hiszen velünk szemben csak napijegyes horgászok ültek, akik a parti sávot horgászták.

{KEP::2655::127::center::}

Este a szokásos sör adag legurítása után korán takarodót fújtam. Már tíz óra fele ágyba kerültem, hogy ha hal nem jön, akkor legalább kialudjam magam. Nos szerencsémre elszámítottam magam. Öreg éjszaka volt még, amikor Gábor átpakolt bójáján beindult a verkli.

Valamikor fél kettő fele megindult a jobb oldali szereléke, és mire a csónakba ültünk, addigra a hal lehúzott jó pár méter zsinórt. Én eveztem, közben szép lassan nyertük vissza a métereket. A hal súlyát nem igen tudtuk becsülni, mivel szinte egyáltalán nem közeledett felénk, ellenben Gábor szinte vontatta a csónakot a bója irányába. Nem értettük mi lehet a baj, hiszen érezhetően rajta volt a hal szereléken, de csak keveset úszott.

Mikor már egészen közel értünk, akkor láttunk egy kis mozgást a damilon, de a hal nem a szokásos méretű köröket futotta. Egy idő után Gábor megemelte a szereléket és feljött egy 10 kg feletti ponty, de vele együtt egy régi bója is, amire a zsinór teljesen rátekeredett.

A bója egy hosszú bergmann cső volt, melyen szerencsétlenségünkre rajta volt néhány tízdeka ólom. A hal a lámpafénytől megvadult és a mélybe tört. Rögtön megbeszéltük, hogy a szokásos fárasztásra itt nem adhatunk időt, hiszen ha van a bója tövén kagyló, akkor az el fogja vágni a 30-as monofil zsinórt.

A ponty kitörésével nyert néhány méter zsinórt, de a mozgás megszűnt és úgy tűnt, mintha leakadt volna a szerelék valami akadóban. Rögtön rájöttünk, hogy a bója és a lesúlyozásra rákötött nehezék beleült az iszapba. Gábor próbálkozott az emeléssel, de a szerelék meg sem moccant.

Megegyeztünk, hogy ha sikerül a bóját elszakítani a fenéktől, akkor meg kell próbálnom megmeríteni a halat, mert lehet, hogy még egyszer nem tudjuk felhozni. Nos ez majdnem így is alakult, hiszen a hal csak rúgott, a bója meg tapadt az iszaphoz. Gábor végül zsinórszakadásig terhelte a szereléket és a bója elszabadult a fenéktől. Innentől már rajta volt a sor.

A merítő nyele elég hosszú volt, de a hal még így is kicsit messzebb jött fel, mint ahogy kellett volna. Kihajoltam a csónakból és a víz felszínén forgolódó tükrös alá toltam a merítőt. Sikerült! Gyorsan kieveztünk a partra, kibogoztuk a gubancot és lemértük a halat. A mérő súlyának levonása után a hal nettó 11,5 kg-osnak bizonyult és szép gombóc formája volt. :]

{KEP::2649::127::center::}

A péntek éjszaka (vagy inkább a szombat hajnal) innentől álom volt Gábornak és kemény fizikai munka nekem. Negyed ötkor és negyed hatkor még jött 1-1 hal. Az egyik majd’ 9 kilós volt a másik pedig 2,2 kg. Ennél a halnál elég mélyen elaludtam. Ugyan valahonnan a túlvilágról hallottam a jelző hangját, de mivel már fél kettő óta semmit nem aludtam, így egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Gábor egy ideig a partról húzta a halat, majd szólt, hogy menjek. Így is tettem, és a halfogás után erősen álmatlan fejjel bámultam az amúgy igen impozáns napfelkeltét.

{KEP::2650::127::center::}

A reggeli újrahúzáskor már nem reménykedtem benne, hogy a bójáimon beindulnak a halak, ezért egy kis pihenő után kb. dél után 1 óra fele a bal bójámat elvittem a homokbánya irányába, miközben a parttól való távolságát is növeltem. Így valahol 250 és 300 méter közötti távolságra horgásztam azzal a szerelékemmel.

Költői túlzás lenne azt írni, hogy alig értünk ki, máris kapásom lett. De majdnem így volt. :] Nagyjából fél óra telhetett el a behordás után, amikor tényleg megszólalt a jelző. Nálam is beindulta a verkli. Délután a kellemes É-ÉK-i szélben folyamatosan eveztünk, és fárasztottunk. Három kisebb hal után este 6 óra körül megjött az a kapás amire vártam.

Ismét a bal hosszú szerelékem sült el, és a hal olyan erővel húzta a nyeletőféket, hogy még csizmát húzni is alig volt időm. Bevágtam és rögtön éreztem, hogy komoly ellenfelem van. 250 méterről – (!) – megéreztem a hal húzását. A termetes ponty jobbra tört ki és komolyan aggódtam, mert két bóján keresztül is áthúzta a zsinórt. A bóják szerencsére dőltek, és a hal akadály nélkül úszhatott, míg a közelbe nem értünk.

Élvezetes fárasztás volt. A ponty sokáig nem mutatta magát és a húzás alapján simán 15 felettinek gondoltam. Amikor kb. 20 perc után feljött, akkor láttam, hogy a 15 nem lesz meg, de a közelében járok. Végül a hal felfeküdt és Gábor alátette a nagyméretű merítőt.

A krokodil matracnak jó hasznát vettük, mert kievezés közben a termetes tükrös folyamatosan verte magát. Ha nincs a magas falú matrac, akkor lehet, hogy összeverte volna magát a csónakban.

Fárasztás közben hímestojás módjára bántam a hallal, mert nem akartam, hogy a horog kiakadjon a szájából. Félelmem alaptalan volt, mert a horgot csak fogóval tudtam kivenni. Szerencsére csak egy apró seb maradt a porcos akadás után. A porcos akadást mindig jobban szeretem, mert a horog nem csúszik el és nem tépi végig a hal száját...

A mérlegeléskor a mutató 13,5 kg-on állt meg! Nagyon régen nem fogtam 10 kg feletti halat, ezért különösen boldog voltam. Szerintem ez a képeken is látszik. :]

{KEP::2653::127::center::}

A tó szerintem úgy gondolta, hogy egy ilyen sorozat után jó lesz ha leállok, mert egészen másnap reggelig nem volt mozdításom sem. Gábor negyed tízkor fogott egy 8,7 kg-os pontyot, de utána nála is csönd következett egészen reggelig.

Vasárnap úgy terveztük, hogy kb. délután 4-5-ig maradunk, amit Gábor jó érzékkel kitolt este 6-ra. Túránk utolsó napján végig a szokásos északi jellegű áramlás maradt, az időjárás sem változott, így jó eséllyel pályáztunk újabb halakra.

Számításunk be is jött, óránként, esetenként félóránként jöttek a halak. Nálam kevesebb, Gábornál több. Jött egy 5 kiló körüli amúr, ami üdítő volt a sok tescos ponty után, ami a vasárnapi napot jellemezte.

{KEP::2659::127::center::}

Délután 4 óra felé Gábor megfogta a túra második koipontyát. Ez a hal sokkal szebb volt, mint amit előző nap reggel fogott példány és 5,1 kg-os súlyával nagyobb is volt. A halfogások között egész nap pakoltunk. Előbb a sátrakat bontottuk le, majd szépen lassan a nélkülözhető felszerelések mind megtalálták a helyüket az autókban. Este 6-re szinte csak a rod-pod és a botok maradtak a parton.

{KEP::2651::127::center::}
<center><b>Ez a ponty előző nap reggel jött.</b></center>
{KEP::2660::127::center::}
<center><b>A második koi már szebb mintázatú volt és a súlya is meggyőzőbb volt</b></center>

Ez után olyan dolgok történtek, melyeket csak a horgászújságokban lehet olvasni...

Amikor Gábor összecsomagolta a merítőt viccesen megjegyezte, hogy garantálja a fél órán belül bekövetkező fogást. Hittem is neki meg nem is. Egész nap evett szépen a hal, de ahogy közeledett az este, úgy ritkultak a kapások.

Nem telt el fél óra a merítő elpakolása után, megszólalt Gábor jelzője. A gumicsizmákat már elraktuk, a merítőt éppen az előbb csomagolta el Gábor, a csónak elmosva és felpakolva a kocsi tetejére. Egyszóval csak azt nem értettem, hogy mit keresünk még a parton.

Gábor a partról fárasztotta a halat, én meg indultam a merítőért, amikor megszólalt az én jelzőm is. Gábor hala pont a zsinórom felett járt, így azt hittem, hogy megfogtuk egymást. Kicsit vártam, de amikor láttam, hogy a zsinór még mindig fogy a dobomról, bevágtam.

Ekkor Gábor hala egyértelműen olyan helyzetben volt, hogy nem lehetett a bűnös. Mind a ketten fárasztottunk és egyetlen merítőnk vagy gumicsizmánk sem volt kéznél. Gábor könnyen megoldotta a dolgot, mert csak lerúgta a papucsát, de én cipőben és zokniban voltam... Nem foglalkoztam a dologgal és zokniban begyalogoltam a vízbe :]

{KEP::2662::127::center::}

Az én pontyom elég jó erőben volt, de nem mertem nagyon húzni, mert Gábor pontya éppen előttem mászkált. Ez lett a végzetem, mert a hal rámászott a kövesútra és egy jó 3-4 méteres kirohanás után megkönnyebbült a szerelékem. A ponty a kövesúton talált valami akadót és ez az akadó éles kés módjára elvágta az előkémet. Így már tudtam segíteni Gábornak és merítő nélkül kiemeltük a kb. 3-4 kiló közötti pikkelyest.

{KEP::2661::127::center::}

Mivel már igencsak benne jártunk az estében, ezért gyorsan összepakoltam a maradék cuccot, és magára hagytam Gábort. Hazafele menet még beadtam a fogási lapot a büfébe és vételeztem egy kis fagyit. :] Kb. akkor fogyott el a 4 gombóc, amikor Hatvannál felmásztam az M3-as autópályára. Jó kis hétvége volt!

CrON
teteje | vissza