Címkék: Tereske
Már három hete nem voltam horgászni, amikor végre sikerült négy nap szabadságot kicsikarnom. Elhatároztam két napot vidéken töltök szüleimnél, és ugyanennyi időt terveztem eltölteni Tereskén barátnőmmel, Katával, és kedvenc halaimmal a pontyokkal.Amikor Ákos bátyám nem szervez közös hosszabb horgásztúrákat, akkor szinte mindig erre a vízre esik a választásom, részben barátnőm miatt, akinek még szüksége van az állandó sikerélményre, és részben azért, mert ez a horgászvíz kiváló lehetőségeket ad a különböző csalik és szerelékek kipróbálására.
A rövid, 2 napos túrára igyekeztem felvértezni magam az általam legfogósabbnak tartott csalik arzenáljával. Kelléktáramban szerepelt a már sokszor bizonyított Pelzer Chunks, Matrix ízesítésben, Big Carpék Jumbo Halibut Pelletje, az általam készített Indian Spice aromával bolondított bojli, és egy spéci mag keverék, amiben megtalálható volt a mogyoró, csicseri borsó, bab, juhar mag, zöldborsó, és a kukorica , természetesen puhára főzött formában.
A tóra vasárnap este hat órára érkeztünk meg. A sötétedés közelsége miatt gyorsan kellett cselekednünk, és míg Kata gyakorlott túrázó lévén a táborhelyet pillanatok alatt kialakította én a bójázással és az azt követő etetéssel voltam elfoglalva. A bójákat egymástól kb. 15 méterre helyeztem el, és ezt a területet szórtam meg az említett magokból, pelletből és bojliból álló keverékkel.
Mire a kis lélekvesztő csónakkal a partra értem, legkedvesebb horgásztársam jóvoltából már állt a rod podom és a botjaim is a bevetésre vártak türelmetlenül. Mivel a sötétedéstől már csak egy órácska választott el, ezért szerelékeimet a lehető legegyszerűbben állítottam össze. 96 grammos inliner ólmokat fűztem főzsinóromra és az általam favorizált Kryston Mantis illetve Silkworm előkékre négyes méretű Nash Gata horgokat kötöttem. Barátnőm kisebb teherbírású botjára 86 grammos ólmot tettünk, és a kwik linkre hasonló előke került, mint nálam.
Hála a gyors csapatmunkának nyolc órára mindhárom szerelék az alaposan megszórt helyen várta bajszos cimboráink jelentkezését. Mivel Kata nagyon sikerorientált ezért 18 mm-es Chunks-szal csalizott, én inkább mindkét hajszálelőkére a saját bojlimat tettem. Az első kapásra nem is kellett sokat várni, a bedobástól számítva fél órán belül párom csaliját húzta el egy kb 1 kg súlyú pontyocska, amit még további két hasonló méretű társa követett.
Mivel barátnőm már megízlelte a nagyobb pontyok fogásának örömét, ezért hamar megunta az óvodás halak zaklatását és éjszakára ő is bojlit kínált fel a remélhetőleg legalább „középkorú” pontyok számára.
Mivel a bojlikra nem tartott igényt semmilyen vízi útonálló, ezért kényelmes székeinkben ülve, sörözgetve figyeltük a felettünk úszó, esőt ígérő felhőket. A jóféle hideg sör és a friss levegő hamarosan meg is tették a hatásukat, hamar eldöntöttük, hogy visszahúzódunk kicsi sátrunkba.
Az álom nehezen jött szememre, és épp amikor elaludtam volna Carp Sounderem jelezte, hogy valaki bedőlt fondorlatos tervemnek. Az éjjeli látogató egy két kilós tükrös volt, és bár mérete erősen a Tescoban árusított halakéhoz volt hasonlatos, de azért örültem egy kicsit, mert a ponty az általam gyúrt - Star Baits alapanyagokból összeállított - indiai fűszeres diétás golyóra bukott rá.
A gyors és amennyire lehet kíméletes horogszabadítás, fertőtlenítés, és visszaengedés után azonnal besuhintottam végszerelékemet és pánikszerűen bevágódtam a hálózsákomba. A jótékony sötétségre ezúttal nem kellett sokat várnom, az álom hamar bekopogtatott sátram ajtaján.
A következő kapásra hajnal négykor került sor, jelzőm folyamatos sírására ébredtem. A bevágás után a hal kb. tizenöt méter zsinórt lehúzott orsómról, ami azt sejtette , hogy nem egy szokványos két-három kilós pecsenye pontyot akasztottam. Sajnos azonban amilyen vehemenciával védekezett halam az akasztás pillanatában, olyan gyorsan el is fáradt, és néhány percen belül becsusszant nagyméretű merítőm mindent elnyelő mélységébe.
A mérlegelés során (amit egyedül végeztem, mivel páromat még a nem éppen halk jelzőm hangja sem riasztotta fel) megállapítást nyert, hogy egy hatos forma pikkelyest sikerült becserkésznem. Fél tízig még két potyka szájába sikerül horgot csempésznem, mindkét hal esetében mérlegem mutatója a hét kilónál állapodott meg.
Katának az éjszaka folyamán nem volt kapása, reggel hat óra harminckor húzta el bojliját egy kilós forma csöppség. Szerencsére párom nem csüggedt el az éjszaka sikertelenségén, mivel nála - bojlizás ide vagy oda - az éjszaka az alvásról szól. Ezzel a szemléletével igaz én nem értek egyet, de már az is csoda, hogy ennyire sikerült beoltanom a horgász szenvedéllyel, és örömmel nézem, ahogy szó szerint babusgatja legyőzött ellenfeleit.
Korábbi eseménytelen túráim során már sokszor elhatároztam, hogy egy finom szereléket is besuvasztok a kocsi csomagtartójába. Szégyen nem szégyen néha nagyon nehezen viselem az akár a több napos várakozást. Mostani horgászatomra egy match botot készítettem be, és a délelőtt folyamán üzembe is helyeztem.
Párom kérdésemre, hogy szerinte mekkora halat fogok, két úját mutatta fel, melyek között kb. tizenöt centiméter távolság volt. Nekem sem kellett több azonnal bevetettem magam és a tó ígéretes sarkában, a parttól öt méterre szórtam a magos keverékemet. Csalinak egy szem csicseri borsót választottam melyet tizenkettes méretű horgomra erőltettem. Sokat nem kellett várnom az első kapásra, öt perc múlva el is tűnt pávatoll úszóm antennája. Az eredmény egy ötös tükrös volt. Ezek után kapás kapást követett, a halak szinte rávettették magukat az érzékeny szerelésre. Négy óra nem túl aktív (mivel közben a felkínált bojlikra is bejelentkeztek a haverok) pilinckázás során tíz darab pontyot felváltva irányítottunk partra, melyek közül a legkisebb kettő a legnagyobb hét kilósra nőtt. Jót szórakoztunk, de abban mindketten egyetértettünk, hogy számunkra többet jelent a kapásjelző sivítása mint az úszó bukdácsolása.
A rövid kicsapongás után már teljes figyelmet szentelhettünk a bojlira éhes halaknak. Én továbbra is az indiai fűszeres golyóval próbálkoztam, míg Kata az én unszolásomra főtt mogyorót helyezett el hajszálelőkéjén. A végeredmény Kata-Ádám 3-0. A mogyoró bejött...
A délután további része az édes semmit tevés mottójában telt, és ahogyan az lenni szokott észre sem vettük, hogyan fogynak el a színek amint a nap egyre lejjebb siklik a látóhatáron.
Egy újabb éjszaka köszöntött ránk, és mi üldögélve, fürdőzve az esti hangokban vártuk, hogy jelzőink ismét megszólaljanak. Sajnos a várva várt kapás elmaradt így jobb dolgunk nem lévén elvonultunk aludni.
Az éjszaka meglehetősen eredménytelenül telt, halaink úgy gondolták, hogy fáradtak vagyunk, így hagytak minket nyugodtan aludni. Az ébresztőre hat órakor került sor. Teljes kómás állapotomban felelevenítettem a régi szokásomat, és a sátor oldalán próbáltam kijutni botjaimhoz, a helyes utat ezúttal barátnőm mutatta meg, és a sátor cipzárjának lehúzásával engedett nekem szabad utat. Katartikus állapotom a fárasztás teljes ideje alatt tartott, és már csak akkor tértem magamhoz, amikor a szákban fickándozott a két kilós korán kelő halacska.
A kb. harminc fokos meleg beállta előtt még sikerült néhány pontyot akasztanunk, de sajnos mindegyik elmaradt a tíz kilós álomhatártól. A nap hátralevő részében az egyetlen pozitív dolog, ami velünk történt az a büfében megvásárolt ebéd és hideg üdítő volt. A menü gulyáslevesből és tekintélyes mennyiségű palacsintából állt. Ebéd után hirtelen ránk tört a fáradság, és mivel a sátrat már lebontottuk jobb híján a kocsiban hajtottuk álomra a fejünket. Három órás mély kómából ébredve mindketten úgy döntöttünk, hogy ez a horgászat számunkra véget ért.
Hihetetlen mennyiségű felszerelésünket nem kis erőfeszítés árán kis Skodánkba pakoltuk és a kijelentkezés után irány haza. Viszlát Tereske.
{KEP::2670::128::center::}
{KEP::2671::128::center::}
{KEP::2672::128::center::}
{KEP::2673::128::center::}
Tereske - 2005.07.24.-07.26.
Gonzo
