Nyár elején Tibi és Tomi barátaimmal elterveztük, hogy szeptemberben meglátogatjuk az általuk nagyon kedvelt vizet a tatai Derítő tavat. A házfoglalást már júliusban elintéztük és már csak ki kellett várni az indulás pillanatát. Azt terveztük, hogy szeptember 11-től 13-ig, esetleg 14-ig horgászunk majd Tatán.

Hosszas készülődést egyeztetést követően elérkezett a várva várt indulás. Az előjelek nem voltak bíztatóak mert folyamatosan kaptam az információkat, hogy „nem megy a hal”, nagyon piszkos (zöldes) a víz és ezért most klórozták.

Ezen hírek miatt felhívtam egy másik Stég olvasót – Lacit -, aki éppen ekkor jött haza a vízről. Laci azt mondta, hogy semmi probléma nincsen a vízzel, neki jól ment a hal és a rekordlista is Őt igazolta, amit újabb gyönyörű halakkal gazdagított.

Ezek után már kicsit megnyugodtam és vártam az indulást. Vasárnap délben indultunk le a tóhoz, és a kötelező sörök megvásárlása után kb. ½ 2-kor már elfoglaltuk a szállásunkat és horgászállásunkat jelentő 25-ös stéget. A pálya ismerős volt már nyár elején is voltunk ott, sajnos én csak 1 napot, Tibi és Tomi 5 napot töltött el ezen a stégen.

{KEP::2693::130::center::}
{KEP::2694::130::center::}
{KEP::2695::130::center::}

A stég előtt két helyet horgásztunk meg. Az első bója kb. 30-35 méter, a második bója 35-50 méter távolságra helyezkedett el. A nyári tapasztalatokból okulva elhatároztam, hogy a közelebbi bójánál csinálok egy kis amúros etetést, és ezt a helyet a finomabb botommal horgászom meg. A távolabbi bóját az erősebb pálcámak szántam.

Az első bóját erjesztet kukorica+búza keverékkel és egy kicsi scopex aromás tigrissel hintettem meg. A távolabbi bójára Pelzer Matrix és Sushi Chunks-ot és egy kis házi fekete ribizlis és Indian spice+Mátrix aromás bojlit szórtam.

Hosszas készülődést követően délután 3 órakor elkezdődött a horgászat. A szerelékek a helyükön landoltak és várták a vendégeket. Nem kellett sokat várni mert kb. 5 órakór Tibi szerelékén felkínált fekete ribizlis bojli beindult. Tibi botja rögtön karikába hajlott, de 5 másodperc múlva meg is könnyebbült. Az ólom, előke a Derítő tó amúgy sem szegényes víz alatti szerelék raktárát gazdagította.

Még szerelés közben eldurrant Tibi másik szereléke. A botnak szinte szó szerint lába kelt, mert a víz alatti utonálló majdnem a víz alá rántotta a horognyelet. Tibi barátom az utolsó pillanatban ragadta meg a bot nyakát és támasztotta meg (bevágott) az ellene dolgozó halat. A bot majdnem kiugrott a kezéből de nem volt ideje erre a mutatványra mert ismét megkönnyebbült a szerelék.

A kettős kudarc hatására Tibi száján kicsúszott egy-két válogatott gorombaság, majd mikor a felszerelés partot ért konstatáltuk, hogy fonott előke adta fel a harcot. Éppen a szakdáson rágódtunk, amikor az én botom is életre kelt. Bevágás után az én szerelékem nem könnyebbült meg, hanem éppen ellenkezőleg egy helyben marad. Egy víz alatti fatörzs volt a bűnös, amit megszabadítottunk kötelékeitől már hal nélkül.

Ezek után nagy csönd volt, de legalább volt időnk gondolkodni. A szerelékek a következők szerint néztek ki.
Tibinek a főzsinórja 30-as fonott, az előke 25-ös fonott. Tominak a főzsinórja szintén 30-as fonott, és az előke neki is 25-ös. Nekem a főzsinórom 31-es monofil, és dobóelőke 40-es monofil, az előke pedig 15-ös fonott.

Tudom, hogy Tatán – a tuskósban – istenkísértés ilyen vékony monofil zsinórral horgászni, de én nagyon nem szeretem a fonott főzsinórt. Érdekes, hogy barátaimnak ameddig egy-két kapása volt addig nekem 3-4 is bejött és én ezt annak tudom be, hogy a szerelékem finomabb volt.

A kapásokat követően nagy csend kövezett, amit egy kis elmélkedéssel, és a jól lehűtött sörök fogyasztásával töltöttünk. Sajnos a halak nem zavartak minket sem a sörözésben, sem a későbbi vacsora elfogyasztásában.

Ahogy közeledett az este mindenkin látszódott a heti munka utáni kimerültség, és ezért elég hamar nyugovóra tértünk. A csalikat kicseréltük az éjszakára: Tibi a házi fekete ribizli és indian spice mellett döntött, Tomi az egyik botra büdös házi kukoricát tett, a másikra pedig szintén indián fűszeres bojlit csalizott.

Én az egyik botomon a saját kaviáros bojlit, a másikon a szintén saját készítésű csirkéset vetettem be. A lefekvést követően sokáig nem történt semmi. Éjjel 1 órakor a kaviáros bojlival csalizott szereléken jelentkezett egy hal. Erős kirohanós kapásba nyúltam bele, és éreztem rögtön, hogy nem ponttyal lesz dolgom, mert szinte azonnal jött a stég felé úszott a pikkelyes.

Kizárásos alapon amúrra gyanakodtam, de meglehetősen furcsálltam a helyzetet mert még nem hallottam, hogy az amúr a kaviáros bojlit is felveszi. Pedig így volt, mert a lámpa fényénél egy szép hosszúkás test villant meg. A hal 3,5 kg volt, nagyon szép egészséges példány. A visszaengedés után tovább aludtunk, és az álmunkat már nem háborgatta semmi kapásjelző hang. A reggeli fény is megérkezett, de a jelzők továbbra is hallgattak.

{KEP::2699::130::center::}
{KEP::2700::130::center::}
{KEP::2702::130::center::}

A szerelékek újra csalizása után reggeliztünk, majd Tomi úgy döntött, hogy előveszi a feeder botját és kicsit szórakozik. Rövidesen egy tescosnak is alig nevezhető kis tükröst adott a feeder boton felkínált csonti+kukorica szendvics.

9 óra felé erős kirohanós kapással jelentkezett egy tólakó. A csali a fekete ribizlis bojli volt, melyet 2×22 mm-es kiszerelésbentálaltam a hajszálelőkén. A bevágást követően, olyan erőt éreztem a másik oldalon, amilyet eddig soha. Az eddig fogott halaimból kiindulva biztosan egy szép nagy hallal volt dolgom, de az igazság nem derült ki, mivel kedves vendégem megelégelte az erőbemutatót és egy szép egészséges tuskóra tekeredett.

A szerelék kiszabadítása után kiderült, hogy nem a horog vagy az előke volt a tettes, hanem a Maruto forgókapocs, ami széthajlott a terhelés miatt. Először amúrra gyanakodtam, de az egész kapás és fárasztás (igaz nem tartott sokáig) felelevenítése után szerintem ponty volt a tettes.

{KEP::2701::130::center::}
{KEP::2703::130::center::}

Tibi és Tomi egyaránt azt tanácsolták, hogy váltsak keményebb szerelékre, amit részben meg is tettem. Az én kalandom után Tominak volt egy szép kapása büdös kukoricára, de neki is lemaradt a vendége. Tibi végig csak szemlélte az eseményeket, és nem értette, hogy neki miért nem volt kapása.

Szerintem a korábban említett szerelék-különbség volt az egyik lehetséges magyarázat. Finomabb szerelék = több kapás, de több szakadás. Dél környékén ismét elemi erejű kapásom volt, és a bevágás után a horog is ült is rendesen. Már a fárasztás elején csónakba szálltunk és így próbáltuk elkerülni, hogy a hal tuskót fogjon.

A halam nem volt olyan erős, mint az előző, de megérzésre ezt is 10 felettire taksáltam. Most sem jártam sikerrel, mert a hal minden igyekezet ellenére sikeresen belekapaszkodott egy tuskóba. Mire odaértünk a tuskóhoz a hal már nem volt a horgon és a szerelék is odalett. Miután partra értünk egy kicsit pihentettem az idegeimet, mert ez már egy kicsit sok volt egy délelőttre.

Egy kis relaxálás után szereltem és bedobtam az előbbi helyre a szerelékemet. Kb. 10 perc múlva a másik botomon kihúzós kapásom volt, ami időközben ejtős kapássá szelídült. Szinte biztos voltam benne, hogy az ellenfél amúr, lesz ami be is igazolódott, mert a hal „jó kutya” módjára jött a stéghez. A féket közben azért ellenőriztem, hogy az első kirohanásnál ne szakíthasson a hal. Ez be is jött, de néhány kör után már merítőben pihegett a 4,5 kg-os zsákmány. Az amúr szintén a két szem kaviáros bojlira jött. Most már biztos voltam benne, hogy az előbbi amúr sem véletlenül jött erre a csalira, ezek szerint a tatai amúrok szeretik a kaviáros bojlit.

Ezután Tibi barátom botja ismét életre kelt. A tettes szintén egy amúr volt mely a Tibiék által vásárolt Pelzer almás-fahéjas gyári bojlin veszett rajta. Mellesleg erre a csalira a sem előtte, sem utána nem volt kapás. Ezt a csalit nem is próbáltam ki, mivel nem szeretem a gyári bojlikat, de az illata nagyon kellemes volt.

A hal utáni csendet Tomi kukoricával csalizott botja tört meg, amelyen sikerült is egy kis tescos pontyot a merítőbe csalogatni. A hal kb. 1,5 kg-volt. Miután minden szerelék visszakerült a vízbe, rendeltünk egy pizzát a városból, ami rövidesen meg is érkezett. A vacsora közben nem zavart minket sem ember, sem hal. Nagyon hamar este lett, ezért újracsaliztuk a botokat, és felkészültünk az éjszakára.

Hajnali fél háromkor a két szem 22 mm-es Indian spice bojlin erős kirohanós kapás jelentkezett valami útonálló. Mély álomból ébredtem, ezért kicsit kábán ütöttem meg a halat. Egy pillanatra éreztem is az ellenfél erejét, de ismét a szokásos megkönnyebbülés vett erőt a boton és rajtam is.

Már nem is mondtam semmit csak szépen csendben tekertem ki a szereléket. Mint kiderült most az előke zsinór mondta fel a szolgálatot. Mondjuk ebben nekem is volt részem, mert ezen az előke zsinóron volt egy kicsi csomó, amit lustaság miatt nem kötöttem újra. Meg is lett az „eredménye”….

Dobtam egy újat és visszafeküdtem aludni. Mivel reggelig nem történt semmi, és ezért úgy döntöttünk, hogy dél körül elindulunk haza. 10 óra körül Tomit megtépte egy útonálló, tehát ez a hal is elment. Szép lassan összepakoltunk, de a botokat a végére hagytuk, hátha lesz még kapásunk. Sajnos ez nem következett be, így lassan a botok is a kocsiba kerültek.

Ez után a hétvége után egyet kell értenem Fish-01 kollégával, aki a Derítő tavi topicban megjegyezte, hogy Tatán esetenként nagyon nehéz a nagy halakat megfogni. Tehát aki itt nagy halat zsákmányol, annak nagy ügyességre, tapasztalatra és egy adag szerencsére is szüksége van. Ha ebből a három dologból csak egy hiányzik, akkor sajnos úgy jár mint mi. Szerintem nálunk a szerencse és egy kis helyi tapasztalat hiányzott.

Koiponty
teteje | vissza