A tatai szakításos horgászatot követő hétvégén hivatalosak voltunk a családommal Dédestapolcsányba, a 156. alkalommal megrendezett dédesi búcsúra és vásárra. Kész haszon volt ez a meghívás, mert a település mellett található Lázbérci tározón, mely fantasztikusan szép és fokozottan védett környezetben található. Ennek köszönhetően a tó vize nagyon tiszta. A víz mélysége átlagosan 7,5 méter, de a gátnál megközelíti a 18 métert is.

Dédestapolcsányba 17-én délben érkeztünk. A szállás elfoglalása után családi program volt előirányozva, melyet én elég nehezen viseltem (no nem a vendéglátók miatt), mert legszívesebben már a parton ültem volna. Szombaton este 6 óra körül Guszti barátommal lementünk a tóra egy etetés erejéig.

Az etetés erjesztett kukorica+búza keverékből állt, melyet a nagyobbik Pelzer rakéta segítségével juttatunk a kiszemelt helyre. Miután ezzel készen voltunk, megszórtuk a helyet 20-30 szem bojlival. Erre a feladatra a 22 mm-es Cobra Jack dobócső szolgálatait vettük igénybe. Az egész etetési procedúrát kb. ¾ 7-re be is fejeztük.

Ezután megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk másnap reggel. Az indulást 4 órában határoztuk meg, mert az etetett helyre nem volt ráírva, hogy a miénk és nem szerettük volna kockáztatni, hogy foglalt lesz, mire megérkezünk. (A lázbérci horgászrend szerint reggel 5-től este 21 óráig lehet pecázi.) A horgászállás elfoglalása után, a koromsötétben kicsit reggeliztünk, és én kb. ¾ 5-kor kimentem a napijegyet megvenni. Mire visszaértem már kezdett világosodni, és a felszerelés beélesítését követően kezdődhetett a horgászat.

{KEP::2718::132::center::}
{KEP::2719::132::center::}

A kisebb mennyiségű reggeli etetést követően, a szerelékeket a kiszemelt helyre jutattuk. A csali az egyik botomon az Indian spice+matrix-os bojli volt 2×22 mm-es méretben, a másik boton 2×18 mm-es fekete ribizlis golyók várták a halakat. Guszti barátom - mivel korábban még sohasem bojlizott - egy kicsit idegenkedett a mágikus gömböktől, de egy kis rábeszélést követően az egyik botját „feláldozta” a bojlizás oltárán. Erre a botra egy szem 22 mm-es Performance Baits Octopussy ízesítésű bojli került, a másik botjára pedig a helyi szokásnak megfelelően fűzött lebegtetett kukorica.

Az első kapás kb. ½ 7-kor jelentkezett a 2×18 mm-es kaviáros bojlival szerelt boton. Sajnos nem igazi kirohanós húzás volt, hanem inkább valami szokatlan rángatós valami... Később kiderült, hogy nem véletlenül. A két szem bojlit egy jó 70-80 dkg-os kárász vette föl. Sokan nem örültek volna, de mi örültünk, mert eddig kétszer horgásztunk együtt, és soha semmi halat nem fogtunk.

Tehát ha csak egy kis kárász erejéig is, de megtört az átok, amely a közös horgászatokat eddig jellemezte. Reméltük, hogy a folytatás azért jobb lesz. Reggel 7 óra körül barátom polipos bojlival szerelt botján szép kihúzós kapással jelentkezett egy hal, de amire a botjához ért a kapás abbamaradt. Az utólagos ellenőrzés során kiderült, hogy az előkén már nem volt rajta a bojli...

Az előkére ismét polipos bojli került és már repült is vissza a helyére a szerelék. Guszti másik botján a fűzött kukoricát mézes kukoricára cserélte, melyre egy 2 kg-os tescos ponty éhezett meg. A tározón a C&R fogalmat nem nagyon ismerik, de van egy-két jóérzésű helyi spori, akik minden unszolás nélkül visszaengedi a nagy halakat. Ezt a súlyt barátom, aki szintén ezek közé a látatlanul is szimpatikus horgászok közé tartozik, 6-7 kg-ban határozta meg.

Tehát ezt a kis potyeszt Guszti elhelyezte a szákban, és ment is vissza a szereléke a kiszemelt helyre. Kb. 9 órakor a kaviáros bojlimat húzta el egy hal, méghozzá igen határozott módon. A ponty szépen védekezett, de nem tartozott a 10 kg fölötti kategóriába. Néhány perces fárasztást követően megszákoltuk a gyönyörű egészséges 4,2 kg súlyú tőpontyot.

Ezután sokáig nem történt semmi. Időhúzásként a bojlizásról, a botokról, előkékről beszéltünk és arról, hogy hogyan kell a házi bojlit csinálni. 11 órakor ismét Guszti mézes kukoricával szerelt botján található kapásjelző jelezte, hogy egy ponty kóstolgatja a kukoricát. Néhány perc múlva ismét egy tescos vette fel a csalit, így ő is a barátja mellett foglalt helyet a szákban.

Ezután barátom úgy gondolta, hogy a fűzött kukoricát megmártja az én házi méz+fahéj+vanilincukor dipemben. 13 órakor Guszti a frissen dippelt kukoricájára éhezett meg egy bajszos. A heves kihúzós kapás közben az orsóról szépen fogyott a damil. Guszti bevágott, és egy elégedett mosoly ült ki az arcára. A hal nagyon keményen védekezett és nem akart közelebb jönni.

Néhány perc múlva, a hal lassan elindult a part felé, de inkább a mellettünk található kis öbölbe próbált menekülni. Ezt az igyekezetét Guszti sikerrel kivédte. A halat először jó egy méterre a víz alatt láttuk meg, és mivel a víz nagyon tiszta volt, ezért szépen kivehetőek voltak a méretei.

Pár pillanat múlva a szép tükrös helyet foglalt a merítőszákban. A hibátlan halat kivittük a matracra és szemrevételeztük a gyönyörű zsákmányt. A horog nagyon szépen akadt, a kemény alsó szájrészbe, így nem ütött nagy sebet a hal száján.

{KEP::2720::132::center::}
{KEP::2721::132::center::}

A mérlegelés és a fényképek elkészítése után fertőtlenítettük a horogütötte sebet és néhány kép elkészítése közben szabadon engedtük a Lázbérci víztározó lakóját. A hal súlya 10,5 kg volt.

{KEP::2722::132::center::}
{KEP::2723::132::center::}

A visszaengedést követően 5 perc múlva a kaviáros bojlival szerelt botomon szép kihúzós kapással jelentkezett a következő „áldozat” Ez a pikkelyes is nagyon keményen védekezett, és csak hosszú munka árán sikerült a part közelébe csalogatni. Amikor megláttam a halat kicsit csalódott voltam, mert nem a nagy pontyokra jellemző körvonalakat láttam meg a víztükrön keresztül.

A szákolást követő mérlegeléskor kiderült, hogy a ponty „csak 5,5 kg volt. Végül is nem voltam csalódott, csak furcsáltam, hogy megint megviccelt egy jó erőben lévő kigyúrt ötösforma hal. Mint már a beszámoló elején is írtam a tározóban legalább 2-3 éve honos halak elképesztően jó erőben vannak. Fantasztikusan egészségesek, erősek, és nem nagyon találkoztak még horoggal.

{KEP::2725::132::center::}

Az események után az eddig történtek elemezgetésével telt az idő. Guszti meg is jegyezte, hogy ez a hely már kiszolgált minket, szerinte több halat már nem fog adni. Én azt javasoltam neki, hogy ne dumáljon feleslegesen, hanem inkább ő is cserélje ki a csalikat. :]

Az én egyik botomra 2×18 mm-es csirkés, a másikra a 2×18 mm-es kaviáros került. Guszti az egyik botjára a fűzött kukoricát rakta, megspékelve a házi mézes+fahéjas anyaggal. A másikra az eddig szépen szereplő kaviárosból kért egy szemet.

Barátom tovább „bíztatott”, hogy mi már nem fogunk semmit, mert ez a hely már megadta amit kellett. Nem hittem cimborámnak és azt javasoltam, hogy majd a horgászat végén tárgyaljuk újra a dolgot.

Kb. ½ 4-kor az egy szem kaviárossal szerelt boton nagyon vehemens kapás jelentkezett, és mire Guszti bevágott, máris 10 méter damillal kevesebb volt az orsó dobján. A bevágást követően barátom botja szinte töréshatárig hajlott, amit a fék lazításával ellensúlyozott. A hal ekkora már kb. 50 méter damilt lehúzott. Néhány perces csata után a hal lassan, nagyon lassan elindult felénk. Ez a ponty is a mellettünk található kis öblöt irányozta be, amit ismét sikeresen kivédett az éber horgásztársam.

Ekkor láttuk meg a gyönyörű nyurga pontyot a víz felszíne alatt Mivel nem nagyon erőltettük a halat, ezért az még sétáltatta magát a parti vízben. A fárasztás végén a nagy méretű bojlis merítővel gond nélkül kiemeltük ki a kapitális tólakót. A hal gyönyörű volt, egészséges, és szintén nem látott horgot. A kora őszi nyurga súlya 13,5 kg volt.

{KEP::2726::132::center::}
{KEP::2727::132::center::}
{KEP::2728::132::center::}

Ekkor érkeztek meg a feleségek, akik teljesen elámultak a hal láttán. Azt kérdezték, hogy ha ekkora „malacok” is vannak a vízben, ill. a vizekben akkor ezentúl Ők nem fognak fürdeni. Megnyugtattam Őket, hogy ezek a halak jobban kerülik Őket, mint Ők a halakat. :]

{KEP::2729::132::center::}
{KEP::2730::132::center::}

A szép fogás után ugyan még visszatettük a helyükre a szerelékeket, de sajnos már nem sokáig tudtunk horgászni. A peca után egyenleget vontam. Ismét nem én fogtam a túra legnagyobb halát, de a fogásban aktív részt vállaltam, hiszen az általam készített csalival jöttek a nagyobb halak.

Nagyon boldog voltam, egyrészt a halak miatt is, és azért is mert azt hiszem, hogy a barátom megfertőződött a bojlizás szeretetével. A horgászat elején úgy gondoltam, hogy egy kis bojli kóstolót tartunk az itteni halaknak. Azt hiszem ez a célom jól sikerült.

Koiponty
teteje | vissza