Ismét Lázbérc és én ismét nagyon készültem a horgászatra. Több okból is. Legutóbb szép eredményt értünk el, és szerettem volna ismét néhány lázbérci pontyot a partra segíteni. A másik ok az volt, hogy a feleségem kívánságára ez volt az utolsó bojlis horgászatom az idén.

A horgászatot hosszú huzavona után október 14-16-ra tettük. Guszti barátommal forró drótban voltunk egész héten és a taktikáról beszélgettünk. A hosszú vágyakozás után péntek du. 3-kor végre irányba állítottam az autó orrát, és már csak az esti etetésen járt az eszem. Még szerencse, hogy az utat viszonylag már jól ismerem. :]

Este 6 órakor érkeztünk a szállásunkhoz. Éppen időben, mert Guszti már várt minket a parkolóban. Gyorsan átpakoltunk az Ő autójába és a tó fele vettük az irányt. A feleségem és a húgom kipakoltak a szálláson, és csak ezután jöttek utánunk egy kis esti sétára.

Nekünk sietnünk kellett, mert nagyon gyorsan sötétedett. Az etetés a szokásos módon történt. A Pelzer nagy rakétájával nyomtuk be az erjesztett kukorica+búza keveréket, amibe raktam egy kicsi scoopex aromát is. Így sikerült elérnem, hogy senki sem jött a közelünkbe amíg etettünk. :]

A szemes etetése után kezdtünk bele a dobócsövezésbe, de addigra olyan szürkület lett, hogy csak sejtettem hova esnek a bojlik. Feleségem is akart dobócsövezni egy kicsit, amit örömmel vettem tudomásul, de sajnos be kellett látnom, hogy a dobócsövezés nem női munka. Feleségem munkálkodása következtében a körülötte állók komoly veszélyben voltak. :]

Ezalatt én még dobtam egy párat a rakétával, ami az utolsó dobásra búcsút is intett nekünk, mivel a fonott fordítóhurok elszakadt. Egy messzi hangos csobbanás azért jelezte, hogy körülbelül jó helyre szórta a búcsúrakományt az ügyes kis szerkezet. Sajnos olyan sötét lett, hogy nem lehettet látni a kóbor rakétát. Reméltem, hogy másnap megtalálom a kis sebesültet.

Ezután visszatértünk a szállásunkra, és a vacsora után lefeküdtünk. A reggeli találkát Gusztival reggel 1/4 5-re határoztuk meg. A kora reggeli kelés után kellemetlen meglepetésben volt részünk. A tározót brutális köd borította. Annyi idő alatt, míg beértünk a helyünkre, nappal az egész tavat bejárhattuk volna.

Természetesen a helyünkön korom sötét volt, így az időt a reggeli elfogyasztásával töltöttük. Kb. 1/4 7-re lett olyan a helyzet, hogy elkezdhettük a botokat beélesíteni. A gyors szerelést követően már landolt is a felszerelés a kívánt helyen. A legutóbbi horgászat során a kaviáros bojli volt a favorit, így ezt a bojlit rögtön bevetettük. A másik csali az én szerelékemen a mogyorós bojli volt, ami az otthoni tavunkon már bizonyította fogósságát.

{KEP::2771::135::center::}
{KEP::2773::135::center::}
{KEP::2774::135::center::}

A Guszti barátom is a legutóbb bevált kaviáros bojlit tette az egyik botjára, míg a másikra a fűzött kemény kukorica került, melyet egy kellemes illatú mézes fahéjas keverékbe áztatott be. Sajnos a kapások száma enyhén szólva nem úgy alakult, ahogy azt mi szerettük volna. Amíg a botok csendben vártak a páciensekre, addig a parton tüzet gyújtottunk, és egy kis szalonna, kolbász és sör mögül vártuk sorsunk jobbra fordulását.

Ez sajnos nem nagyon következett be, amin a bojlik cserélgetése sem segített. Teltek múltak az órák és egy csippanás sem jelezte, hogy az etetésen mozogna valami halféle szerzet. Kicsit vigasztalt, hogy a kukoricával csalizott sporttársak sem nagyon kapkodtak a botjaikhoz. Ezt a csendet a Guszti barátom mézes-fahéjassal csalizott botját vigyázó jelző mozgása törte meg, és minimális harc után egy szép egészséges 1,5 kg-os pontygyerek ficánkolt a merítőben.

A rövid, de lelkesítő közjáték után minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Kb. 11 órakor a barátom kukoricás botja ismét egy 2 kg-os tükröst adott. A gyenge haljáráson felbátorodva Guszti barátom elment néhány horgászállással arrébb szomszédolni, és a botjait a felügyeletemre bízta. Murphy figyelhetett, mert távozása után nem sokkal a kaviáros bojlival csalizott szereléken erős kirohanós kapással jelentkezett a késő őszi vendég. Nem sokat gondolkodtam, villámkézzel rámarkoltam a bot nyelére és bevágtam.

Guszti a bedobás után elfelejtette ellenőrizni a féket, így az teljesen be volt húzva. Ez majdnem a hal elvesztéséhez vezetett, de végül időben kilazítottam a féket és a hal néhány másodperc alatt lerántott 10 méter zsinórt. Ekkor ért vissza barátom így átvette a botot, és ezzel a hal fárasztását is.

A hal szép komótosan jött a part felé, de nem nagyon sietett. Valószínű, hogy pikkelyes barátunk visszafogottságába a lehűlő víz is szerepet játszhatott. Néhány perc múlva a szép tőponty ponty már a sekély vízben tempózott és így figyelemmel lehetett követni a mozgását.

A bojlis merítő természetesen a kezemben volt, és így a hal pár perc múlva a pontymatracon pihent. Gyönyörű egészséges ponty volt a vendégünk, amit mérlegeltünk és ezután az otthonába engedtük. A hal súlya 10,1 kg volt.

{KEP::2775::135::center::}
{KEP::2776::135::center::}
{KEP::2778::135::center::}
{KEP::2779::135::center::}

A ponty visszaengedése után, nagy reményekkel vártuk az újabb vendégeket, de több halat nem adott a víz. Az etetést újból megszórtuk bojlival, de a pontyok sztrájkba léptek. Nem ritka ez így október közepén…

Az év végi horgászat felemásan sikerült, de nem panaszkodom, mert az idei szezonban sok szép horgászélményben volt részem. A Hosszúréti tározó szép halakkal ajándékozott meg, de az új szerelmem a magyar Cassien”, vagyis a Lázbérci tározó is. Remélem jövő évben ismét sok horgász élményt kapok majd ajándékba tőlük!

{KEP::2772::135::center::}
{KEP::2783::135::center::}
{KEP::2777::135::center::}

Koiponty
teteje | vissza