Címkék: Tereske
Gyuri barátommal valamikor sokat horgásztunk együtt, de az általunk választott „kedvenc” horgászmódszer miatt szétváltak útjaink. Én a bojlizás, ő a finom szerelékes horgászat mellett tette le a voksát, így már évek óta nem volt közös peca élményünk.Még a nyáron megbeszéltük, hogy teszünk egy kísérletet a halak meghódítására Tereskén, de az idő hiánya miatt ez az alkalom sajnos csak október végén jött el. Tudtam, hogy a késő őszi dátum nem kecsegtet minket nagy esélyekkel, hiszen Tereske ilyenkor már tele van a tulajdonosok által betelepített és halálra ítélt vadkacsákkal, akiket olasz vadászok mészárolnak le. A temérdek kacsa nagyon zavarja a horgászatot, de mivel barátom még nem volt ezen a vízen, és nekem éves engedélyem van, ezért logikusnak tűnt a választás.
A közös peca dátumát október 30-ra tűztük ki. Fél hatkor találkoztunk Dunakeszin, majd bő fél órás autózás után megérkeztünk a ködbe burkolózó tóhoz.
{KEP::2896::138::center::Kép neve}
Gyuri barátom a rakós módszer mellett döntött és ezzel a lendülettel hozzálátott a mérhetetlen mennyiségű felszerelése összerakásához. Én már régen bevetettem készségeimet, mire ő még mindig szerelt, állított, vizet mért, pakolt, de azért elkészült a mű.
Hát mit mondjak, impozáns látvány a tizenhárom méteres rakós bot, de a hideg időben ezen a távolságon mért 80 centis vízmélység jelentősen megkérdőjelezte a szerelés életképességét.
{KEP::2897::138::center::}
A begyúrt gombócok is a helyükre kerültek és lassan, de biztosan megkezdődött a horgászat. Az első egy óra viszonylag eseménytelenül telt el, csak nekem durrant el az egyik botom egy igazi kirohanós kapás következtében. A tettes egy éhes négy kilós ponty volt.
Matrac, mérlegelés, fertőtlenítés, visszaengedés, hosszú szünet. Az eseménytelen perceket beszélgetéssel töltöttük, mikor elszabadult a pokol. Egyik pillanatról a másikra háborús övezeteb kerültünk és egy olyan dolog következett be, amit még álmodni sem mertünk volna.
A két tavat összekötő gátról külföldi vadászok elkezdték módszeresen irtani a kacsákat!!!! Megrökönyödésünk percek alatt a tetőfokára hágott, hiszen a puskacsöveket elhagyó sörétek az autóinkon, szereléseinken , az előttünk lévő vízfelületen kezdtek kopogni.
Ez hihetetlen!!! Gyorsan hívtam a halőrt telefonon, hogy tegyen valamit, mert golyózáporban vagyunk, de ő csak azt felelte, hogy „a sörétnek is le kell esnie valahol”. Erre nem tudtam meglepetésemben mit felelni. Lehetőség szerint fedezékbe vonultunk, majd gondolva egy merészet fényképezőgépet ragadtam.
{KEP::2898::138::center::}
{KEP::2899::138::center::}
{KEP::2900::138::center::}
{KEP::2901::138::center::}
{KEP::2902::138::center::}
Az őrült és felelőtlen vérengzés körülbelül kettő órán át tartott, és amit a vadászok hibáztak, azt bevégezték a kutyák. Ez idő alatt dühöm átváltott erőteljes szégyenérzetbe. Én hívtam ide a barátomat erre a vízre, mert itt figyelnek a horgászokra és a horgászatra. A továbbiakban nem kívánom az esetet kommentálni, a képek magukért beszélnek.
A vadászok távozása után - kicsit kedvünk vesztve - újra kezdtük az etetést és a horgászatot a sörétekkel alaposan megszórt vízen. Az eredmény a rakóson elég izgalmas volt, a fényképezőgépet is csak makró módban tudtam használni.
{KEP::2903::138::center::}
Váltani kell, szólt a döntés és előkerült a feeder bot. Azt javasoltam Gyurinak, hogy próbáljon a régi patakmeder közelébe dobni. Eközben az én botomon is jelentkezett egy pár kapás, de csak az apraja jött és az is nagyon maszatolva kapott.
Ráérős időmben odaültem barátom mellé egy kis csevelyre, miközben botjának érzékeny spicce egy-két centis rángatózásba kezdett. Vágjál neki oda! – szóltam, de mire kimondtam a mondatot Gyuri már gyakorlott mozdulattal le is reagálta az eseményeket, aminek hatására botja karikába hajlott.
Igen, Tereskén ma másodszor is csoda történt, csak most pozitív értelemben, mivel az extrém körülmények ellenére barátom a felszerelésének erejéhez mérten komolynak tűnő halat akasztott. A fárasztás körülbelül tizenöt percig tartott. Gyuri a parton sétált és követte a hal kirohanásait, mely több mint 10 alkalommal következett be. Ennek ellenére még mindig nem láttuk a jövevényt.
A horgászhelyünkhöz képest jó ötven méterrel arrébb sikerült a pontynak látszó tárgyat a part közelébe kényszeríteni és végre megláttuk a farok úszóját. Halunk azonban úgy gondolta, hogy ő még úszkálna egy kicsit és egy erőteljes húzással újra elvitt tőlünk vagy harminc méter zsinórt és kezdődött az egész az elejéről. Ártányunk ereje azonban percről percre fogyott és újabb öt perc küzdelem után sikeresen megszákoltuk a csodát.
{KEP::2904::138::center::}
Gyönyörködés, horogszabadítás, gyönyörködés, fertőtlenítés, gyönyörködés, gyönyörködés, mérlegelés, gyönyörködés, fotózás, gyönyörködés, szabadon engedés, vigyorgás.
Fültől fülig érő szájjal elkönyvelhettünk egy bő kilenc kilós gyönyörű példányt, én meg hálát adtam Tereske szellemének, hogy megmentette ezt a kínosnak mondható helyzetet. A nap további részében barátom fogott még vagy négy darab ugyan jóval kisebb pontyot, de a fárasztás sikerélményét ezek is kellőképpen biztosították.
A nap végeztével megbeszéltük, hogy jövőre a tavakat körbejárva megmérjük a vizet a kritikus tizenhárom méteres távon, hátha találunk a rakósbotnak is megfelelő pályát. Egy hasonló hal megfogása azzal a szereléssel sem lehet mindennapi élmény.
Viszlát Tereske ! Mi gondolunk a jövőre Tereskét illetően, <b>remélem azok is ezt teszik akiken sok múlik!!!</b>
Varga Tamás
