Címkék: Cibakházi Holt-Tisza
<b>A következőkben Rafi cikkét lehet olvasni, amiben a Cibakházi Holt-Tiszán eltöltött pár napról, és a nádi bojlizásról ír hasznos dolgokat:</b><b>Alkalmazott módszer:</b>
Valahogy engem jobban vonz az iszapos, nádtorzsás hely. Lehet azért, mert ez a rész nem annyira zsúfolt. A legutóbbi pecán merev előkéket használtam, lebegő, és könnyített (szivaccsal, vagy parafával segített) bojlival.
Maximum 50 gr-os ólmokat használtam. Alkalmaztam fixen rögzített ólmot, és csúszót is. Jó segítségemre szolgált a PVA szivacs is behordásnál. Az iszapos, nádtorzsás helyen biztonságosabban érkezett (valószínűleg), a csalim az akadók tetejére.
Engem nem is azért bosszantanak a törpék, mert megrágják a bojlikat, hanem mert az előkémet teljesen összegubancolják. Ezért kedveltem meg a merev előkéket. Ennél az előke típusnál nem tudják ezt megtenni. Az ólomelőkém kb. 20cm-es, a merev horogelőkém változó. Használtam már 2-3cm-est, és 5-8cm-est is.
<b>Alkalmazott íz: </b>
Legutóbb tavasszal gyártott, illetve friss bojlival is próbálkoztam. Nem tudom már kinek a cikkében olvastam a Stégen, hogy a pontyokat nem zavarja az erős, csípős íz. (ennek az ellenkezője volt olvasható a Hogyhogy? Mi okból? Miért? c. írásban – CrON) Gondoltam megpróbálom, hátha a törpét zavarja. Azért készítettem olyan bojlikat is, melyek a törpék kedvencei közé tartoznak.
Imádom a húsos- májas bojlikat. Elég sok sikerem volt kora tavasszal, amikor a törpék még nem aktívak. Most ezt a bojlit dupla mennyiségű borsolajjal, és egy kis Erős Pistával megtuningoltam. A borsos-csípős friss bojlit messze elkerülték a törpék. A pontyok, érdekes módon nem.
A másik kedvenc bojlim a fehércsokis ízű. Először mindenféle DIP nélkül próbáltam, a törpe sajnos elég hamar megtalálta. Ezután, az előre elkészített borsos-csípős DIP-el kezelve nem bántotta a törpe, pontyot pedig fogtam vele. Lehet, hogy ez a fajta íz, csak a mi vizünkön jött be, majd jövőre kipróbálom más törpékkel tele vízen is.
<b>Alkalmazott bojli:</b>
Már jó pár éve készítek magam bojlit. Azonban tapasztalatot csak a környékbeli vizekről gyűjtöttem. Rengeteget olvasok, a bojlikról, halak táplálkozási szokásairól, sokat jártam a vízpartokon, nem kimondottan horgászni, sokszor csak a halak viselkedését figyelem a nádsűrűben.
Idős nádi pontyozóktól is sok információt gyűjtöttem be. A sok információ alapján, mindig is csak saját bojlikkal próbálkoztam. A saját bojlit mindig megkóstolom. Frissen is, és vízben áztatás után is. Kevés gyári alapanyag tud egy órás áztatás után is megfelelő ízanyagokat produkálni. Pár éves kísérletezés kellett, míg két-három cég termékével meg tudtam barátkozni.
Háromféle bojli az, amit minden évben elkészítek, mindig apróbb változtatásokkal.
Húsos-májas: Ezekbe friss húst és májat darálok, de húslisztet, és májlisztet is teszek bele.
Fehércsokis: Tojásban feloldom az instant fehércsoki port (fontos, hogy feloldjam, mivel ellenkező esetben megszenvedünk a masszával), ez 10 perc után egy sűrű krémes anyaggá alakul.
Fűszeres: A konyhában fellelhető erős aromájú fűszereket részesítem előnyben, de paprikát mindenképpen bőven rakok bele.
<b>Amit a gyári mixeken kívül használok:</b>
<li>halliszt
<li>szójaliszt
<li>burgonya-kukoricakeményítő
<li>szőlőcukor
<li>húsliszt
<li>májliszt
<li>bórjútejpótlópor
<li>pattogatnivaló kukoricaliszt (sokkal erősebb az illata, mint bármely kukoricalisztnek)
<li>aprómagvak
A bojlikat erős aromásítás helyett inkább a felhasználás előtt áztatom ízanyagokba. Kevés aroma van, ami tartós és jó, még a főzés után is. Én azt vallom, hogy inkább a felhasznált alapanyag legyen eredeti!
<b>Mindezek próbára tétele:</b>
Szeptember közepe, napsütéses reggel az autóm megpakolva, barátokkal egyeztetés, ki mikor látogat meg. Általában egyedül indulok a barátaim szerint törpés, kárászos vízre. Imádom a nádast. Pár éve még vastag damillal, 2/0 horgokkal is szép halakat fogtam, ma meg már a finom bojlis szerelékkel is nehezen lehet megtalálni pár darab szép potykát.
Emlékszem, kb. tíz-tizenkét éve, amikor az első bojlit megláttam egy horgászboltban, vettem egy zacskóval. Csak lestem, hogy a horgot nem bírom beleszúrni. Ma már mosolygok rajta, de akkor még nem gondoltam, hogy ezt a csalifélét még dagasztani is fogom.
Pedig a következő évben már megvettem az első bojlis botjaimat. 3 lbs-ek voltak. Akkor még ez nekem semmit nem mondott, két év múlva vettem 21/4 lbs-eket. Azóta ezekkel horgászom és minden tekintetben élvezem a használatukat. Nagy súllyal nem lehet nagyot dobni velük, de amikor a 17 kg-os amúrt a bot szinte saját maga fárasztja ki, és közben én csak tartom és nézem, az csodálatos.
Na hát ezekkel a cuccokkal érkeztem meg az egyik barátom telkére. A telek a nádas sarkában van, tehát az egyik oldal körben nádfal. Igaz ez itt a legiszaposabb rész, de itt vannak a halak is. Az átlag vízmélység a mederben 3 m körül van, de én csak a nádfal környékén horgászom majd, ahol 1-1,5 m-es mélységek vannak.
Pár napja már lejártam etetni a kiszemelt helyeket. Főzött tigrismogyoróval-, apró magvakkal, áztatott kukoricával és kemény bojlikkal etettem. Ezeket a helyeket most megjelöltem etetőbójákkal. Na nem azért mert nem találtam volna oda sötétben is, hanem mert én a bóják tetejére egy kis csörgőt szoktam szerelni, és ha nem is figyelem a bójákat hallom a halak jelenlétét. Sőt éjszaka is jelzik ottlétüket.
A bójákat mindig a nádfal járatának szélére teszem, ahonnan szerintem a pontyok a nyílt vízre ki-be járnak. Ezt úgy szoktam megvizsgálni, hogy a nyílásoknál felkavarom az iszapot, és ahol tisztább, mint a többi helyen, ott valószínű, jár a hal.
Van egy stégem, ahol jó tíz éve, úgy kerestem meg a pontyok vonulási útvonalát, hogy keresztbe, hosszába nádszálakat szúrtam az iszapba. Több alkalommal napokon keresztül csak figyeltem a nádszálak mozgását. Érdekes volt, hogy a széljárások, holdállások, szélirányok milyen változásokat mutattak a vonulások alkalmával. Most ezen a helyen, nagyjából már a régi tapasztalatokkal helyeztem ki a bójákat.
Délutánra sikerült az első behúzás. Két féle csalizást alkalmaztam. Az egyik helyre a fent említett borsos-csípős ízű fűszeres bojlival csaliztam, a másik helyen fehércsokis bojlit használtam. Mind a két bojlimat lebegtettem.
Sötétedésig a bóják nem csörögtek, a fehércsokis bojlit viszont rágták a törpék. Megpróbáltam a borsos-csípős dip-et a fehércsokis bojlira. Este tíz óra felé a bóják jelezték a nagyobb halak jelenlétét. Reggelig négy pontyot sikerült fogni és érdekes módon egy amurt is. (a kínai amúr szereti a csípőset…) Sajnos az amúr érte el csak a tíz kilót, a pontyok két-háromkilósak voltak.
Napközben délkeletire fordult a szél és ez nem csábította a pontyokat nagy zabálásra. Délutánig nem változtattam a stratégián, majd visszaálltam a fehércsokival az édes dip-re, a másik horgomra húsos-májas bojlit raktam húsos dip-el. Nem telt el fél óra a törpék már húzták, vonták a szereléket.
Még sötétedés előtt mindkét bojli fajtát megtartottam, csak a dip lett borsos-csípős. Éjszaka ismét jött három ponty, a törpék békén hagytak. A bojlijaim nagysága 20-as volt. Mivel a következő két nap is ezt az eredményt hozta két 20-assal csalizva. (nagyobb rollerem nincsen, de mindig szoktam egy pár bojlit kézzel is megsodorni.) Így volt benne egy pár darab nagyobbra sikerült is. Utolsó éjszaka az egyik ilyen fűszeres bojlival sikerült egy gyönyörű hatos tőpontyot fogni.
A horgászat alatt barátaim is meglátogattak. Ők kukoricával próbáltak szerencsét, illetve gyári bojlival. Az egyik éjszaka egy kettes töves éhezett meg a kukoricára. Azon éjszaka nekem nem is volt kapásom.
Ez alatt a pár nap alatt, számomra az jelentette a sikert, hogy ezen a vízen sikerült egy törpebiztos ízt találnom. Mindig valamilyen céllal (haljárásokat keresek, szereléseket próbálok, csalikat, ízeket tesztelek) indulok el a Holt Tiszára. Jó érzés, ha közben halat is fogok.
A nádszálas halvonulás keresés időszakában, nagyon sok tíz kiló feletti pontyot sikerült fognom. Furcsa volt akkor számomra, hogy szinte mindegyik érdekesen ezüstös színű volt. Sajnos ezen a vízen nagyon erős halászat folyik, és a halászok nem rakják vissza a nagy pontyokat. Sajnos fogynak is.
Jövőre először, az egyik barátommal közösen, valószínű sikerül egy kicsit távolabbi vízen is kipróbálni a sokéves tapasztalatomat.
Rafi
