Siba Zsolt és Varga Doki augusztusi Római tavi túra leírásában közzétett 14 kilós nyurgaponty fotója beindította a fantáziámat és már akkor elterveztem, hogy meglátogatom ezt a viszonylag új, Derítő tóval sok rokon vonást mutató vizet. A látogatást szándékosan októberre terveztem, hiszen a Római tavon is vannak kellemes faházak, ahol el lehet bújni az egyre keményebb hidegek elől.

Tervem sokáig csak egy terv maradt, és végül úgy tűnt, hogy a Római tavi peca jövőre marad, de egy telefonbeszélgetés során kiderült, hogy kedves ismerősöm – Varga Tamás – a tavon tölt egy teljes hétvégét és egy szombat éjszakát én is rá tudtam szánni a kalandra.

Szombaton kora délután értem Tata magasságába és Tamás instrukcióit maximálisan figyelmen kívül hagyva első próbálkozásra megtaláltam a Római tavat. :] A parkolóban konfrontálódtam a „főintéző” Baksai Anti flegma vizslájával, aki pont az autóm elé ült le és úgy tűnt, hogy hősi halált kíván halni a tó védelmezése közben. Mivel nem szerettem volna egy ilyen lelkes vizslát kivasalni, ezért kiszálltam és mozgásra bírtam Frakkot, majd hátragurultam a faházas parkolóba, hogy én is elfoglaljam a helyem a 3-as faházhoz tartozó stégen.

{KEP::2924::140::center::A Római tó madártávlatból 1.}
{KEP::2925::140::center::A Római tó madártávlatból 2.}

Egy kicsit rosszul éreztem magam, hogy az amúgy két embernek tágas stégen betolakodtam harmadiknak és így meglehetősen szűkössé tettem a rendelkezésre álló helyet. Szerencsére Tamás és munkatársa Ricsi nem sokat aggódott a dolgon, így délután 3-ra már a helyükön voltak a szerelékek.

Sokáig gondolkodtam, hogy a szokásos 4-es horog helyett 6-ost tegyek-e fel, de a sok stégláb miatt a 4-es Kamasan B775-ös horognál maradtam és előkének is egy erősebb 25 librás Kryston Super Mantis Gold-ot kötöttem „hinged rig” módra.

A szombat délutáni időjárás kegyes volt hozzánk, és ha nem vagyok tisztában a pontos dátummal, akkor azt hihettem volna, hogy újra itt az augusztus. A kellemes napsütés először a polár kardigánt rángatta le rólam, majd a pulóvert is. Kellemes volt, ahogy október közepén egyetlen pólóban üldögéltem a kellemesen álmosító melegben.

A halak is gondoskodtak róla, hogy alvásközeli állapotba kerüljek, hiszen egyetlen mozdításunk sem volt a bojlikra. Sorban próbáltunk minden okosságot, de sem a kemény és puha pelletekre, de még finom csemege kukoricára sem volt egyetlen mozdításunk sem. Szerencsére meglátogatott minket Baksai Anti, így alvás helyett inkább informálódtam a Római tóval kapcsolatban.

A Római tó alig néhány éve horgászvíz. 3 évvel ezelőtt még megközelíthetetlen volt a tavat körülvevő elvadult nádas miatt, de az új tulajdonosok megmagasították a gátat és a tápláló pataknak köszönhetően a vízmélység jelentősen megnőtt. Jelenleg a tó halőrházhoz közeli oldalán lehet napijeggyel horgászni, illetve a szemközti oldalon lévő faházak közül lehet néhányat kivenni. A faházak nagy része egyébként már magántulajdonban van.

{KEP::2926::140::center::A napijegyes szakasz}

Számomra újdonság, hogy van olyan víz hazánkban, ahol a völgyzáró gátról lehet horgászni. A legtöbb helyen a gáton való tartózkodás is tilos, míg a Római tavon a legjobb késő őszi horgászhelyek itt találhatók, hiszen itt a legmélyebb a víz.

{KEP::2927::140::center::Kép a gátról}

A Római tó jelenleg nem annyira ismert a bojlisok körében, mivel igen kevés olyan hely van, ahol célzottan horgászhatunk nagy pontyokra. A gát ilyen hely lenne, de a vízben lévő mesterséges süllőtartások miatt nehéz meghorgászni ezt a részt. A tulajdonosok azt tervezik, hogy az ősz folyamán kiveszik a süllőtartásokat a vízből és így jövőre már sokkal nagyobb távolságokat is meg lehet majd horgászni, a szerelék elvesztésének veszélye nélkül.

Jó egy óráig beszélgettünk a lehetőségekről, majd Anti ment a dolga után én pedig visszaültem a helyemre, és azon morfondíroztam, mi lehet a gond a halakkal. Végül arra jutottunk, hogy az este közeledtével majd jelentkeznek a halak is, hiszen Tamás előző éjszaka jó néhány halat fogott, melyek között volt egy 9,5 kg-os gyönyörű példány is. Furcsa módon az előző napon a kapások kizárólag sötétedés és napkelte között jelentkeztek.

Kora estére a mellettünk lévő faházra is érkeztek horgászok, és rövid időn belül mindjárt öt-hat felszerelés is a vízbe került. Ha a Római tó pozitívumairól szó esett, akkor érdemes beszélni a negatív dolgokról is.

A szomszédos társaság gyorsan a pohár fenekére nézett és páran olyan szinten lerészegedtek, hogy már állni sem bírtak. Ugyan mások magánélete nem tartozik rám, és a tó kezelői sem tehetnek róla, hogy a magyar horgászmentalitás olyan amilyen, de az igazsághoz tartozik, hogy a faházak kb. 5-8 méter távolságra vannak egymástól, így az ember óhatatlanul a másik horgász arcába bámul. Kellemetlen volt tapasztalni, hogy a szomszédok folyamatosan méterekre dobáltak a bójánktól.

{KEP::2922::140::center::A házak kicsit sűrűn vannak egymás mellett}

A negatív érzésem akkor hágott a tetőfokára, amikor az egyik tag a bójánk mellől emelt le egy 5 kiló körüli pontyot, amit rögtön szájbilincsre rakott. A Római tavon az 5 kilósnál nagyobb halakat vissza kell ereszteni, de ezt az ötösforma pontyot mérés nélkül halálra ítélték, és már szúrták is át a száját. Az is borzasztó volt, hogy a bilincshez kb. 1 méter madzag tartozott, így a hal a víz tetején kínlódott, miközben dőlt belőle a vér. Kevés választott el tőle, hogy átmenjek és átszúrjak egy bilincset a szívtelen húshorgász pofáján. :[

Addig sem sokat törődtünk a húshorgász bagázzsal, de ezután teljesen ignoráltuk őket és a magunk dolgával kezdtük törődni, mivel az est leszálltával megélénkültek a halak. Ricsi egyik botján kukoricával horgászott, így először nála jelentkeztek a kisebb pontyok, melyek végre elszórakoztattak minket az egész napos betli után.

A naplementét követően a hőmérséklet néhány óra alatt több mint 10 fokot esett, így felvettem a régen használt thermo ruhám és így üldögéltem az egyre hidegebb időben. Úgy tűnik Baleno-ék jó ruhát raktak össze, mivel arra ébredtem, hogy késő éjszaka van és én a néhány fokban üldögélek az éjszakában. Ébredés után nem éreztem magam túl frissnek, ezért bementem a házba, ahol a hősugárzó már kellemes meleget varázsolt és nyugovóra tértem.

{KEP::2921::140::center::Éjszakai fekvőhelyünk. A horgászok úgy is azt mondják, hogy a bojlisok aludni járnak a partra... :]}

Sötétedés előtt a napijegyes horgászok elmentek a gátról, így a bójatávnál jóval beljebb dobtuk a szerelékeket. A hosszabb dobást Tamás javasolta, mivel neki előző este messzebbről jöttek a halak. A hosszú dobás jó ötlet volt, így hamar arra ébredtünk, hogy Ricsi egyik szerelékén heves kirohanós kapással jelentkezett egy potyka. Sajnos a hal nem akadt meg, valószínűleg azért, mert Ricsi cucca nem jól volt szerelve. Ezért Tamással gyorsan összedobtunk egy bojlis szereléket.

Másodjára Tamásnak durrant el a szereléke, de az oldalazó hal látszólag összeszedte a jobb szomszéd szerelékét. Tamás lazított és mire kiderült, hogy mégsem az össze-vissza úszkáló süllős cájgot kapta el, addigra a hal leakadt. Rövid időn belül másodjára szívtuk meg a stégek közötti csekély távolságot.

Valamikor éjfél körül az én szerelékem is megindult. Annak igazán örültem, hogy a hal a saját fűszeres bojlimat kapta el, miközben a másik szerelékemen ott volt a Tamás által gyúrt friss áfonyás bojli is. Az igazi bojlis általában a saját maga által gyúrt anyaggal szeret horgászni. Legalábbis én így vagyok vele… A fárasztás nagyon kellemes volt, különös tekintettel arra, hogy jobb hallal augusztus végén találkoztam utoljára a Balatonon.

Nem erőlködtem sokat, mivel nem szerettem volna ilyen halínséges időkben elszúrni az egyetlen pontyot, ami megéhezett a bojlimra. Néhány percen belül így is a merítőbe került az 5-6 kiló körüli tükrös, amit gyors horogszabadítás és fertőtlenítés után visszaraktam az esti hidegben sejtelmesen „gőzölgő” vízbe.

Az éjszaka további részére csak halványan emlékszem, mivel nem minden halhoz keltem fel. Ricsi gyönyörű 7 kilós pikkelyes fogását azért végig asszisztáltam, de a későbbi kapásokat már kihagytam. Hajnalban újra rövidebbet dobtunk, mivel a gáton ismét megjelentek a nappali horgászok.

{KEP::2931::140::center::Ricsi az éjszaka legnagyobb halával (7 kg)}

A reggel gyöngyörű volt. A hőmérséklet fagypont közelében mozgott, de a víz még ontotta magából az előző napok melegét. Ezért hajnalban még sűrű pára rejtette el a tavat a szemünk elől, de a gyenge októberi nap nagy nehezen elbánt a reggeli hideggel és 9 –10 óra felé a kabát is lekívánkozott rólam.

{KEP::2920::140::center::Imádom a ködös őszi reggeleket.}
{KEP::2929::140::center::A nap lassan megküzd a köddel és felsejlik a túlpart}

A nap kellemesen simogatta az arcunkat, de az élénkülő ÉNY-i szél már jelezte, hogy a vasárnap nem lesz olyan meleg, mint az előző nap volt. A nap első sugaraival a halak úgy eltűntek, mintha sose jártak volna a horgunk közelében.

{KEP::2923::140::center::Gorillák a ködben}

A haltalanságot gyorsan meguntam, ezért pakolni kezdtem. Végül Tamás és Ricsi is úgy döntött, hogy felesleges maradni és dél körül már szinte minden felszerelésünk az autókban voltak. Hazafele az autóban azon gondolkodtam, hogy vajon ez volt-e az utolsó napsütéses peca ebben az évben.

A 24 órás peca rövidsége ellenére kellemes volt, a halak is kitettek magukért éjszaka, és én is kellemes fárasztási élményt kaptam késő őszi ajándékként. Jövő tavasszal biztosan meglátogatom újra a vizet. Egy olyan nyurgát én is szeretnék fogni, amit Zsolt és Doki emeltek partra…

Írta: CrON
Fotó: Varga Tamás, CrON
teteje | vissza