Címkék: Atka
Közeledett a szezon vége 2005-ben, szeptembert írt a naptár, tudtam az idén még egy utolsó túrát meg kell szervezzek kedvenc vizemre, Atkára, mivel ott október 1-től tilos az éjszakai horgászat. Ránéztem a szolunáris naptárra, mikor is lesz telihold, szeptember. 17-18 épp szombat-vasárnapra esett. Nem mintha ragaszkodnék a holdnaptárhoz, de teliholdkor ezen a vízen évek óta sok szép halat fogtam már, különösen szeptemberben, így ehhez igazítottam a túrát. Nejem fejében is rögzítettem a dátumot, nehogy bármilyen „akadály” gördüljön a kiválasztott időpont elé.A túrára egyedül készültem, állandó társam nem lévén magam szerveztem meg az összes tennivalót. Még kevesen fogadják el a C&R gondolatát, sajnos korábbi társaim sem, akiktől ma már elkülönülten horgászom, mióta a halakat kultúrált bánásmódban részesítem. Sokszor úgy érzem, mióta visszaengedem őket, valahogy többet is fogok belőlük, mintha megéreznék hogy nem jelentek rájuk komoly veszélyt.
Az előkészületek legfontosabb része az előetetés megszervezése volt, melynek ezen a viszonylag nagy vízen mindig fontos szerepe van az etetésnek. Mondhatni, hogy Atkán ez a siker alapköve.
Már hétfő délután kint voltam a parton, ahol egy helyi ismerősömmel, aki egész évben a víz partján lakik, elvégeztük az előetetést. Az első - frissen főzött kukorica-búza-borsó-tigrismogyoró keverékből álló - adagot együtt szórtuk be. A keveréket egy kis boosterrel locsoltam meg, ami a félig kihűlt főzővizet tejszerűvé tette.
A csónakba betettem még fél-fél kiló saját készítésű mézes illetve vadszilvás bojlit is. Két, korábban már bevált helyet szórtunk meg a szemközti parton, az egyik egy nádfal előtti sekély, kb. 1 m mély rész, a másik egy keményfenekű akadós pálya, ahol a víz kb. 6-6.5 m mély. Megbeszéltük a folytatás részleteit, a társamnál otthagytam az áztatott magokat valamint a kedd-szerdára elosztott bojliadagokat is.
{KEP::3119::150::center::Gyümölcsöt is tartalmazó etetőanyag}
{KEP::3121::150::center::Amúrra számítva tigrismogyorót is szórtam}
A csütörtök délután már a vízparton ért, utánfutón ismerősöm alucsónakját vittem ki, egy könnyű, de stabil csónakot mely etetésnél, behordásnál, fárasztásnál nélkülözhetetlen. Gyorsan túlestem az első nyelet házipálinkán, melynek elfogyasztása azt jelentette, hogy a végleges helyen vagyok, innen már nem kell továbbvezetnem.
A csónakot egyedül is könnyen vízre csúsztattam, majd gyors kipakolás következett: ágy, szék, ernyő, botok, orsók és nem utolsósorban a pontymatrac és a fertőtlenítő is a helyére került. Az egyik szerkót a mély, a másikat a sekélyebb helyre húztam be, mindkettő horogára 2-2 db kisméretű mézes lebegő bojli került.
Behordás után egy adag virslit főztem vacsorára, amit jó hideg sörrel gurítottam le, így az álom gyorsan utolért. Az este és az éjszaka meglepően csendesen telt, folyamatosan enyhe déli szél fújt, amely a hajnali szélcsend után nappal tovább erősödött. A rádió hétvégére csapadékos időt jósolt, kedvesem meg is jegyezte, ha még most elindulnék biztosan hazaérnék szárazon…
{KEP::3120::150::center::Ilyet szerencsére sűrűn látni Atkán}
A kapástalan hajnal gondolkodásra késztetett. Tudtam, hogy valamit módosítanom kell ahhoz, hogy kapásra bírjam a halakat. Régóta a szerelékek között voltak a PVA zacskók, de addig nemigen használtam őket. Gondoltam, a PVA zacskókkal koncentráltan tudok etetni a horog köré.
Félóra alatt kész is lettem a csalizással, egész és félbevágott bojlik, magok és némi dip került a zacskóba, melybe beletettem a felcsalizott horgot is. Reggel 8 után újrahúztam a szerkókat, most mindkettő a mély vízbe került, nappal nem bíztam a sekély vízi helyben, mivel a túloldalon elkezdődött a későn kelő sporik zajos helyfoglalása.
Ahogy visszaeveztem a helyre és beállítottam a jelzőket, a jobb oldali kapásjelzőn kihúzós kapással jelentkezett az első halam. Gyorsan kontráztam mivel a féltem a víz alatti ágrengetegtől. A tettes egy 4,5 kg körüli amurifjonc volt, szépen küzdött, s mivel fárasztás közben az erős szél lesodort a helyemről vagy 50 métert, és a visszaevezés sokáig tartott volna, ezért a zsákmányt ki sem emeltem a vízből, már a merítőből visszengedtem. Némi ráetetés után a dupla bojli újra a helyére került.
A következő kapásra délután 3-ig kellett várnom. A vendég az előző amúr ikertestvére volt. Amikor megkezdtem a fárasztást megszólalt a bal oldali jelzőm is, de ezt annak tudtam be, hogy az erős szél következtében a csónak beleúszhatott a másik szerelék zsinórjába is. Mikor kieveztem a partra, a jelző tovább szólt, ráadásul a zsinórnak óriási hasa lett, mivel valami folyamatosan ejtette. Gyors tekerés és bevágás után kicsit elindult hal. A merítés után kiderült, hogy egy 3 kg körüli pikkelyes ponty éhezett meg a finom csalira.
{KEP::3114::150::center::}
{KEP::3113::150::center::A mérlegelés és fényképezés együtt történt az egymás után fogott halakkal.}
Újrahúzás után a szél folyamatosan fújt, a halak nem érdeklődtek tovább. Délután befutott egy barátom aki kinézett hozzám, csak úgy bot nélkül némi hideg sörrel felpakolva. Nem sok dolga lévén szépen kortyolta a söröket, én sem sajnáltam a házipáleszt kínálni. Este 10-kor már szépen állt, ill. feküdt vendégem, én viszonylag jól tartottam magam, mivel az alkoholt ledolgoztam az evezéssel és pakolással.
A botokra 1-1 db 21 mm-es mézes lebegő bojlit fűzve a nagyobb halakat céloztam meg. A déli szél tovább fújt, így igazából nem bíztam a kapásban. A nappal fogott halakon is meglepődtem, valahogy a déli szél sosem volt a kedvencem. Alkalmi társam a szúnyogok elől menekülve a kocsi hátsó ülését választotta fekhelyéül, így módom volt bojlis ágyát tesztelni, mely az én kempingágyamhoz képest nagyon komfortos volt. Nem is gondoltam volna hogy lehet ekkora különbség.
Nem sokáig aludtam, éjfélkor ejtős kapásra ébredtem a nádfal elé bevitt szerelésen. Bevágáskor a fék is megszólalt, ez jó halat sejtetett. Kis ideig szólogattam társamnak, de válasz nem érkezett, így egyedül ugrottam csónakba, 10 perces fárasztás következett. A halat nem erőltettem túlságosan, a nyílt vízen volt hely bőven. A fejlámpa fényénél először 8 kiló körülire saccoltam a fárasztástól kimerült pontyot, melyet a másnapi pontosabb mérlegeléshez pontyzsákba tettem. A reggeli mérlegeléskor a hibátlan pikkelyzetű tőponty 9 kg felettinek bizonyult. Ellenfelemet fertőtlenítés után kíméletesen visszahelyeztem a holtág vizébe.
Az erről készült kis videót az alábbi <a href="http://www.legyahalon.hu/~steg/evadzaro_atkai_tura.avi"><b>LINKEN</b></a> tölthetitek le.
{KEP::3115::150::center::}
{KEP::3116::150::center::}
{KEP::3117::150::center::}
{KEP::3118::150::center::}
Vendégem egy gyors reggeli után magamra hagyott, így szombaton egyedül vártam a kapást. Szemben egy süllőzés közben kabátba akadt busát fárasztottak csónakból, ami a nagyméretű tiszai ladikot szépen sétáltatta. Sokszor megközelítették zsinóromat, így nem vágtam be mikor a bal oldali jelzőn ejtős kapás jelentkezett. Azt gondoltam a zsinórunk érhetett össze. Mikor a busa megfordult, a zsinór mégis tovább lazult, és teljesen más szögben állt, mint korábban. A bevágással már elkéstem, még éreztem a hal rúgását, de nem becsültem 3-4 kg-nál nagyobbra.
Estére megérkezett az ígért front is, lehűlt a levegő, a szél északira fordult. A hold erősen világított de egyre gyakrabban felhő takarta el. Nagyon bíztam az ismétlésben, szép fordulások mutatták, hogy az etetés közelében járnak a halak. Éjfél előtt fél órával a nádfal előli szerkón kirohanós kapásra ébredtem. Akasztás után a halat nem tudtam tartani, mely így a mélyvízi akadók felé rohant. A bot szinte karikában volt, éjszakai látogatóm mégis be tudott menekülni a menedéket adó ágak közé. A súlya alapján hasonló hal lehetett mint az előző esti.
Fonott előtétzsinóromat utolértem a tuskók fölé evezve, és a horgot is visszanyertem. Némileg megnyugtatott, hogy nem lett a hal „koloncos”. Újrahúztam, de a hely felzavarása miatt nem bíztam új kapásban. Közben elkezdett szakadni az eső, egy kicsit pakolnom kellett. Hamarosan elállt és újra elaludtam.
Nem sokkal ez után brutális kapásra ébredtem. Ismét a nádfal előtt letett szerelés hozta a halat. A bot ismét karikába hajlott. Kb. 2 percig tartottam a halat partról. Lomha komótos mozgása, ereje és a kapás jellege alapján nagytestű amurra tippeltem.
A húzás- és a hal mozgása alapján jóval 15 fölé saccoltam a súlyát. Sajnos a csónakba szállás előtt a horog kifordult a szájából és a bot megkönnyebbült. Szomorúan ültem le, valószínűleg az év egyik legnagyobb hala volt. A leakadás abból a szempontból is kellemetlen volt, hogy az év során szinte minden megakasztott halamat kifogtam.
Reggelig kapás nélkül telt az idő, az eső szakadt, s mivel Atkán az útviszonyok kegyetlenek, csak délután mertem elindulni, mivel addig várnom kellett a száradásra. Vegyes érzelmekkel telt az út hazafelé, megfogtam eddigi legnagyobb pontyomat, de a párja és a szép amur nem lett meg. Viszlát Atka 2006-ban!
atkaihorgász
