Címkék: Merenye
Volt egy álmom kisgyermekként, miközben a mogyoróágba rögzített két szeg közül a nagyapám által rézdrótból hajtott „gyűrűk” közt az úszóm irányába futott Leska zsinórom:-egyszer fogok egy óriási halat…
Ha tehettem (és nagyapám vállalta a felügyeletemet), nap, mint nap ott ültem a kis tó partján és vártam, hogy a paprikás kenyérgyurmát egyszer csak egy óriási ponty veszi fel. Természetesen nem vette.
Ám én nem adtam fel! Türelmesen aprítottam tovább a keszegeket, kárászokat, olyan eredményesen, hogy a következő évben megkaptam első üvegbotomat. Úgy éreztem, hogy végre kezemben van a „fegyver”, ezzel aztán bármekkora hallal is sikeresen megküzdhetek!
Teltek a hónapok, az évek, és az „új” botom csupán néhány méretes-forma pontyot fogott. Ekkor már kezdtem feladni a remény. Aztán, amikor középiskolás koromban édesapámmal észrevettük, hogy a kis tó felszínén úszó kenyérhéj darabok óriási cuppanások közepette eltűntek, úgy éreztem, hogy ilyen közel még nem volt a siker.
Egy közösen végighorgászott éjszaka közepén „valami” elvitte a víz tetején úsztatott kenyérhéjamat. Akkorra már erősen használt üvegbotommal és Galion orsómmal fél órát küzdöttem egy nagy hallal. Kezem-lábam remegett már, amikor édesapám derékig a vízben állva megszákolta a hat kilós amúrt. Ott, akkor biztos voltam benne, hogy az álom beteljesült.
Nem hittem, hogy ennél nagyobb hal egyáltalán létezik…
Ezt követően hosszú ideig másféle álmaim valóra váltásán fáradoztam, s nemhiába: boldogan élek szép, szerető feleségemmel, két gyönyörű gyermekemmel, és egy általános iskolában tanítok. (bár a fizetésemet annak idején nem ilyennek álmodtam…) Csak egy baj történt időközben: néhány éve jött egy újabb álmom:
- egyszer fogok egy tíz kiló feletti halat…
Ennek érdekében meg is tettem mindent: neveltem csontit, este öntöztem és éjszaka lámpafénynél szedtem az esőgilisztát, főztem, áztattam kukoricát, de mire a tanév végeztével vízpartra értem, minden évben forró nyár volt és minden horgásztársam azzal fogadott: döglött a víz, nagyobb halat legközelebb szeptemberben fogsz.
Csak egy bökkenő van: szeptemberben újra kezdődik az iskola, s a szabadidőmnek vége. Ezért azt találtam ki, hogy nyáron olyan helyre szervezem a családi nyaralást, ahol biztosan foghatók nagy halak is. Így jutottunk el több ízben is a tihanyi horgásztanyára.
Feledhetetlen heteket töltöttünk ott, s ideális körülmények között, az ország különböző vidékeiről összegyűlt horgászok fantasztikus társaságában horgászhattunk, és meg is lett az eredménye: egyik éjszakán a mólón megfogtam addigi legnagyobb pontyomat, ami több, mint öt kilós volt. Ezt akkor, a sok-sok kisebb példány után óriásinak láttam, de éreztem: ha nem ragaszkodom annyira a hagyományos csalikhoz, lesz esélyem a tíz kiló felettire is…
Mit lehet itt tenni? Mert az álmom nem hagyott nyugodni, alaposabban kezdtem olvasni a „szakirodalmat”. Azt már írták néhány éve, hogy egyesek a horog „mellé?” fűzik a bojlit, (hülyeség, gondoltam… biztos ez a kukorica angolul…) és a buta hal ezt is bekapja.
Miután több nyár is eltelt anélkül, hogy egyáltalán 3 kg feletti halat fogtam volna, elfogyott a türelmem: az áztatott kukoricás etetésen használt előkémet levágtam, és összeeszkábáltam egy olyan előkét, amit az újságban láttam, és eltakarva, hogy a szomszédom meg ne lásson és ki ne nevessen, cérnával felkötöttem a horog mellé két szem kukoricát.
Nem hittem el, hogy ettől több kapásom lesz, de nem így történt: a máskor élettelennek tűnő vízben egymást követték a kapások, bár a szokásosnál nem voltak nagyobbak a pontyok, amúrok, de éreztem, hogy a „cérnás” módszerrel igazi fegyver került a kezembe.
Sajnos csak két hétig tudtam az etetésemen horgászni, mert egymásnak adták a helyet az udvarias horgászok, akik nem értették, hogy miért nem fognak annyi halat, mint én. Én akkor már értettem…
Egészen jó kedvem lett eredményességemtől, de volt néhány olyan szakításom… Nem is gondoltam, hogy ebben a kis tóban ekkora halak lehetnek… Ettől újra visszatért az álmom…
Már több éve működött a fűzött kukoricás módszerem, és már fogtam 5 kg feletti halakat is, amikor újabb fordulatot hozott életemben és álmaimban egy újságcikk. Neves horgász írta, hogy négy nap alatt Baranya megyében, Merenyén 80 db pontyot és amúrt fogott bojlival.
Hiába mellékelt képeket, nem igazán hittem, hogy ilyen lehetséges, de azért vettem néhány kiló bojlit és némi szervezés után egy júliusi napon néhány barátommal Merenyén azon a helyen találtuk magunkat, ahol a bizonyos cikk írója rengeteg és nagy halat fogott.
Ilyen erős volt az álmom…
A néhány nap sok izgalommal telt. Minden előzetes pesszimizmusom ellenére volt a bojlira kapásunk, nem is kevés. De a kapások nagy százaléka vagy üres bevágással ért véget, vagy fárasztás közben lemaradt a hal… Mi lehet a baj? Azt tudtam, hogy szerelésem sem part felőli, sem víz alatti része nem igazán hasonlít az újságban látottakra, de ennek ekkora jelentősége lenne?
E tanulság mellett Merenyére kellett jönnöm, hogy megtapasztaljam egy hal visszaengedésének szertartását. Ugyanis azért fogtunk néhány halat, de sajnos messze elmaradtak a megálmodott súlytól…
A visszaengedésük azonban fantasztikus érzés volt! (Ha nekem néhány évvel előtte valaki azt mondja, hogy egy ötkilós amurt vízben állva tíz percig babusgatok, míg erőre kap, és aggódva engedem el, azt én kinevettem volna…)
A tanulságot levonva felszerelésem a következő egy évben kicserélődött. Már sokkal jobban hasonlított az újságban leírtakra, sőt következő nyáron Merenyén az első estén boldogan eveztem etetni – már nem gyári bojlival…
Az előkészületeken, a felszerelésen már nem múlhat álmom megvalósulása!
A következő három napon barátaimmal elrontottunk húsz kapást… Ami a legszörnyűbb, hogy a büfénél minden nap megkérdezték: - mit fogtatok? A negyedik napon megunták a választ. Egyikük csendesen megkérdezte: - Megnézhetem a felszereléseteket? (addig, bevallom, el sem tudtam képzelni, hogy van olyan őrült hal, amelyik nem veszi észre, ha egy 100 grammos ólmot fixen rögzítek a zsinóron…)
Nem hittünk a dologban, de elkeseredésünkben mindannyian fixen rögzítettük ólmainkat. Még aznap este felsírt az egyik jelzőm… Kicsit félve léptem a botomhoz, tartva attól, hogy újabb csalódás következik, de a hal megakadt! Védekezése alapján néhány kilósra becsültem, de a lámpák fényénél tíz perc múlva egy akkora pikkelyes ponty jelent meg, amilyenről mindig is álmodtam…! – 12,80 kg! …
{KEP::3222::156::center::}
Hogy mit éreztem, azt nem tudom elmondani… A következő napon egy 12,60-as pontyot fogtam még, és az utolsó éjszaka barátaimnak is hozott egy 10,60-as és egy 14,40 kg-os példányt! A halak visszaengedésére gondolva még ma is megborzongok… Csak egy dolog szomorított el: fiamnak szákolás előtt leakadt egy igazi nagy hala… Ez lett az újabb álmom: „kis”fiam is fogjon 10 kg feletti halat…
2005 június vége Merenyén megint azon a helyen találta kis csapatunkat, ahol annak idején a híres bojlihorgász 80 halat fogott… Az előjelek nem voltak jók: a felkészülésünk teljes volt, olyan bojlikkal érkeztünk, hogy…, a felszerelésünk újabb elemekkel bővült, más sokféle előke várja a tartókban a bevetést, de: az elmúlt héten volt a nemzetközi bojlis verseny, és az e helyen horgászók nem igazán fogták tele a pontyzsákokat…
Az előjelek azonban nem vették kedvünket: elhelyeztük a bólyákat, beetettünk, felállítottuk sátrainkat, sőt, csapatunk új tagja révén (aki horgászbolt tulajdonos és mellékesen remek horgász) lakókocsi is emelte táborunk komfortját.
Bójáztunk, etettünk, felszerelést élesítettünk, majd az előző évek és az előző hét tapasztalatai alapján nyugodtan hajtottuk álomra a fejünket, arra gondolva, hogy az első éjszaka úgyis csendes lesz…
Innentől kezdve félve írom le a eseményeket, mert még ma sem hiszem, hogy megtörténtek. Olyan napokat éltünk át, amilyenekről még én sem mertem álmodni…! Az első este két amúrral indult, a nagyobb 13,94 kg. volt! Ettől kezdve szinte folyamatosan fárasztottunk. A második estétől kezdve hangosan méltatlankodtunk, ha egy hal nem merészelte elérni a 10 kg-ot! A harmadik napon valóra vált az esedékes álmom: Fiam 14,40-es pontyot fogott, melyet másnap megfejelt egy 15,50-essel!
{KEP::3220::156::center::}
A hat nap során összesen 91 db halat engedtünk vissza, 730 kg összsúlyban! Az utolsó napon pedig megérkezett csapatunk eddigi rekordja: egy 17,20 kg-os ponty! Azóta fogtam 14,10-es pontyot olyan vízen, ahol reggel még kinevettek bojlis felszerelésemért, és több barátommal megízleltettem a hal visszaengedésének örömét…
Azt tudom, ha valaha, valahol, valaki nem kezdte volna a horog mellé kötni a csaliját, ez a történet nem ilyen volna. Gondolatban, ismeretlenül köszönöm annak a bizonyos horgásznak, hogy nem titkolta el módszerét, és minden mai horgásznak köszönöm, akik önzetlenül közzéteszik újításaikat, és nagymértékben hozzájárultak az én, és nagyon sok horgász sikereihez.
{KEP::3221::156::center::}
{KEP::3224::156::center::}
{KEP::3225::156::center::}
Csak egy baj van: olvastam, hogy léteznek húsz kiló feletti pontyok is! És most már bevallhatom: <b>van egy újabb álmom…</b>
