Címkék: Maconka
Az ablakon még jégvirágok virítottak bőszen, mikor kis csapatunk összeült, hogy megtervezze az idei bojlis túrákat. Az első több napos horgászatot Húsvét hétvégére tettük és csak mertük remélni, hogy a sátorozást nem fogjuk pingvinek és jegesmedvék között tölteni. Az idei tél nagyon nehezen engedett a szorításból. Egy hónappal húsvét előtt tettünk egy nagy kitérőt, hogy megnézzük a tavat, és szomorúan láttam, hogy a tájat a fagy uralja. A tavaszi napsütés, szél megtette hatását, és folyamatosan visszavette az uralmat jégtől. Az idő is javult és már az esték sem mentek a zord 0 fok alatti hőmérséklet alá.
A cél a II. sziget lett volna, mert itt elég kicsi a víz, és ha süt a nap, egyből kijönnek sütkérezni a téli álomból éppen csak felébredt pontykomák. Eredetileg úgy terveztük, hogy pénteken este megyünk ki és maradunk hétfő estig, de ugye az időjósok napos idővel kecsegtették a jónépet, ezért ez a terv „lehetelen küldetés” kategóriába tartozott. Péntek este nem hogy a szigeten, még a versenypályán sem lett volna helyünk.
Mit tesz ilyenkor a horgász, aki már hónapok óta azt várja, mikor tesztelheti le a télen beszerzett cuccait, praktikáit… Természetesen lebattyog a főnökéhez és beáll azoknak a sorába, akik ugye a Húsvét előtti napokért kuncsorognak szabadság ügyében. Szabadság engedélyezve, ez már fél siker gondoltam.
A csütörtök este pakolással telt, szegény autóban nem sok hely maradt, mivel az év első több napos horgászatára visz olyan dolgokat is az ember, amiket biztos hogy nem fog használni, de az új dolgokat ki kell próbálni. Másik dolog pedig az volt, hogy Attila testvéremet szerettem volna bevezetni a bojlizás rejtelmeibe. Jó érzés volt újra elindulni a testvéremmel horgászni, mivel gyermekkorunkban rengeteg időt töltöttük együtt a vízparton mindkét öcsémmel.
Már magam sem tudom hány éves lehettem amikor horgászbot először volt a kezemben. de szerintem nem sokkal az után, hogy megtanultam járni. Édesapám is szenvedélyes horgász, nagyapám pedig halász volt, ráadásul a Tisza mellett nőttem fel, így több oka is volt hogy rabjává váljak ennek a szenvedélynek. Attila hajlandóságot, és érdeklődést mutatott a téma iránt, ezért gondoltam megmutatom neki milyen is ez a horgászmódszer, felfogás vagy éppen stílus. Attila tehát csatlakozott az eddig 3 fős csapatunkhoz és vele mentem le pénteken helyet foglalni.
Hajnal 5körül értünk a tóhoz, és meglepődve láttam, hogy nem csak én vagyok az elvetemült, aki a pénteki napot nem sajnálva korán igyekszik helyet foglalni. (azt tudni kell, hogy a tavon az I-es szigeten lehet csak foglalni a II-es sziget az lutri) A hőmérséklet nem volt vészes, a tóhoz érve 4C mutatott a hőmérő. Napijegyet 5:30-tól lehetett váltani, így bevágódtam a sorba és reméltem, hogy a két 6 fős társaság nem a „szigetemet” akarja elfoglalni.
A halőr (Misi bácsi) látta rajtam, hogy nagyon mehetnékem van már és megkegyelmezett 15 percel hamarabb megkaptam a horgászatra jogosító papírokat. Ekkor engedték be a már várakozó kocsisort. A fényeket követve szomorúan vettem tudomásul hogy ők is az én általam kinézett helyek felé tartanak és a cuccokból ítélve, nem akarnak éjszaka leple előtt távozni. Nem adtuk fel és filagória hiányában elfoglaltunk egy padot és környékét. Cuccok kezdtek nevetséges méreteket ölteni, de a bojlis horgász, parton adrenalinnal felpumpálva nem nagyon foglalkozik ilyenekkel.
Nád melletti részen volt hely ahol max. 0,5-1,5m mély. A víz, tükör sima és gyönyörű volt szinte borotválkozni is lehetett volna benne. Megkezdtük a kipakolást, testvérem szorgalmasan segédkezett, a „sátor” is előkerült. Eddig úgy véltem, hogy nem éri meg rengeteg pénzt kiadnom egy profi sátorra (mint később kiderült nagy hibát követtem el). Közben a nap is előbújt a hegy fogságából, sugarait a tó mellett tevékenykedő horgászok felé nyomta. Ha valaki látta a maconkai napfelkeltét az a rabja lesz, egyszerűen gyönyörű, ahogy a hegyek mögül kibújnak a nap első sugarai. Igaz ez elmondható Tatáról is és még sorolhatnám, de mindegyik helynek megvan a maga varázsa. Sajnos a napsütést nem élvezhettük sokáig, mert sötét felhők lepték el az eget és a szél is táncba kezdett, borzolta a víztükröt és az idegeimet.
{KEP::3464::167::center::}
{KEP::3465::167::center::}
Megjelent egy szomszédos horgász kezében üveggel, ami mint az amerikai filmekben egy zacskóval volt körbetekerve. Az üvegben finom HP(házi pálesz) lapult és megkínálta a szigetet elfoglaló bojlisokat. „Az év első bojlizásásra!” Mondta, és már nyújtotta is az üveget. Mi tagadás jót tett a pakolás utáni 5perces pihenőben egy kis szíverősítő.
Szerelékek lassan előkerültek és fejvakarva álltam a csalizás előtt. Tavasz van, akkor legyen a régi bölcselet szerinti édes bojli, 4 botból kettő édes, kettő pedig halassal felszerelten várta a bevetést. Dobócsővel szépen megszórtam a meghorgászandó területet, és meglepetésemre az első kapás szinte még dobócsövezés közben jelentkezett visító hangon szólalt meg a jelző (persze nem az enyém).
Láttam Attila arcán a vigyort és egyben a kapkodást. Igyekeztem nyugalomra inteni és a szokásos eljárást megtanítani neki. Nyeletőfék vissza,….bevágás,… botgörbülés…hajjjajjj erre vártam már régóta, igaz a leírt sorokat nem én műveltem, de nézni is jó volt. Agyamban én is végigkövettem az eseményt és örültem, hogy testvérem ilyen hamar megismerheti egy igazi bojlis kapás élvezetét.
Sajnos az öröm nem tartott sokáig a hal egyből betört a nád felé és a szerelék egy nádtorzsában landolt. Az ismeretlen banános Martin SB bojliját kívánta meg. Ez ilyen, nyugtattam Attilát… A hal kirohanása meglepett hideg vízben honnan szedett ennyi erőt? A halak közül, amiket fogtunk csak nagyon kevés küzdött erősen. No mind1 próbáltam életet verni a búslakodó öcsémbe, mert kicsit letörte hogy rögtön az első kapását kinullázza. A szél közben viharos tempóra váltott és a sötét felhők egyre csak gyülekeztek a fejünk fölött. A kép festői volt, csak ezt jó lett volna egy kiállításon, vagy a Stég Magazin oldalain a hét képei között nézegetni, nem pedig alatta állni és várni mikor szakad le az ég!
Délutánig a szigeten a jelzők csendben maradtak, csak a dobócsövek hangja hasított bele a kicsit enyhülő szélbe. Munkaidő leteltével megérkezett a csapat másik fele. Élén Unokatestvéremmel, Tamással, akivel az idők során folyamatosan tanultuk a bojlizás fortélyait, és látogatjuk az ország tavait.
Mindig versengünk egymással, de a másik sikerének is úgy örülünk, mint ha a sajátunk lenne, hiszen a taktikát együtt dolgozzuk ki. Segítettem becipekedni nekik és figyeltem, ahogy a 2.sz. versenypályán a heringként felsorakozott horgászok hogyan fárasztják a kisebb, nagyobb pontyokat, dévéreket, kárászokat feederrel és match-el. Már-már kicsit irigykedtem, mikor visszatértem a földre és tudatosult bennem hogy én nem is ezért jöttem most ide.
Visszabandukoltam a rod-pod mellé és ellenőriztem a jelzőket. Megnyugvásomra mindegyik jól működött, és nem maradtam le semmiről. A szél csak nem engedett, fújt és csak fújt. Közben bekerült a most érkezett unokatesóm szereléke is. A sikeres beszerelést a tó úgy gondolta megkoronázza egy áztató esővel.
Örültem…! Olyan csúnya felhők gyülekeztek hogy azt hittem még jeget is kapunk. Mellettünk helyi horgászok voltak a 9-es filagóriában, ők a felhőket látván elbizonytalanodtak, és pakolni kezdtek. Na gondoltam akkor több helyünk lesz, és mint a Tatárok lerohantuk a filagóriát. Bepakoltunk pár holmit az eső elől, és reménykedve vártuk az estét hogy megjön a halak étvágya. Én előző nap 3 órát aludtam és már nem nagyon bírtam a strapát elvonultam aludni.
Olyan 22 óra körül Attila ébresztett hogy fogott egy 1.5 kg körülit. Nem baj, gondoltam megtört az átok, és ha a kicsi eszik, akkor jön majd nagy is. Filozofálgatásom itt be is fejeztem, mert kb. 5 mp múlva már aludtam is tovább. Éjfél körül felöltöztem és kimentem szétnézni. A szél nem enyhült, és a hideg sem engedett a szorításból. A szigeten az a 1.5-kg volt az első majd 1 nap alatt. Biztos a front, gondoltam….
0:45-kor Tamás unokatestvérem jelzője hatalmasat süvített és a dob csak pörgött, mint ha muszáj lenne. Egyedül voltam ébren és bevágás után éreztem, hogy a hal megvan de nem tulajdonítottam nagynak. Tamás kis tétovázás után kinézett a sátorból és átadtam neki a botot. Meglepetés akkor ért minket mikor a hal a partközeli vízhez ért. Egyből láttuk hogy nem egy a „teszkós” halak közül. Mérlegelés után a mutató a nyolcas számnál állt meg egy gyönyörű tükörponty személyében. Újra a banános bojli volt a nyerő. Gyors fotózás, fertőtlenítés után szépen komótosan távozott. Biztos a hidegvíz az oka, de nem sok ellenállást tanúsított, igaz akkor kicsit magához tért mikor a lámpával megvilágítottam a partközelben.
Újracsalizás után Tamás ismét nyugovóra tért, egyedül maradtam a botokkal. Na szép, már mindenki fogott pontyot csak én maradtam ki a sorból. 3:40-ig csend, majd végre megszólalt az én jelzőm is. Húzásból ítélve ezt sem gondoltam nagynak, de az előző hal után már óvatos voltam. Egyedül voltam a merítő persze a part másik részén volt.
Kiabálni nem akartam, így a telefonos segítséget vettem igénybe, felhívtam Tamást, hogy a halas álmaiból térjen vissza a földre, és segédkezzen picit. Szerencsére hamar magához tért és már ott állt mellettem merítővel és matraccal felszerelkezve. A hal csak lassan közeledett a parthoz, lámpával kerestük, amire úgy reagált mint előző társa, azaz hevesen kirohant, de 5 perc után már a matracon pihent. 11 kg tükörponty volt, ami epres bojlit kívánta meg. Széles mosollyal vettem tudomásul, hogy a csapatból az év első 10 kg feletti pontyának én vagyok az „elejtője” :]
{KEP::3457::167::center::}
{KEP::3459::167::center::}
Egyből megjött mindenki kedve, és újrahúzták a szerelékeket. Este ez a 3 ponty volt, semmi több. A szombat pihenéssel telt, a halak nem mutattak semmi hajlandóságot az evésre. A nádtorzsák közelében megpróbáltuk a fűzött kukoricát, amit fel is vett egy 2 kg körüli nyurga. Sajna az idő ramaty volt, esett, majd elállt, de a szél az csak fújt! Vártuk az estét és bíztunk benne, hogy újra megindul.
22 óra körül Attila jelzője ismét süvített fárasztás után a mérlegen egy 9kg-s tőponty. Végre neki is sikerült a „nagyobb” pontyok közül horogra csalni, és kifogni egyet. Csali ismét a 21 mm-es epres volt. A ponty kósza lélek lehetett, mert utána megint nagy csend.
{KEP::3462::167::center::}
Ami vasárnap volt az viszont igazi „örömpecának” lehet nevezni. Kisütött a nap és a szél is enyhült. Délelőtt megérkeztek a szülők, rokonok, meghozták a hadtápot, amire rávetettük magunkat. Ők is jól érezték magukat, mert ragyogó idő kerekedett és a táj gyönyörű volt. Mellettem ülő horgász indította meg a sort halas bojlival fogott párat. Ideje váltani! Kipróbáltam a Pelzer Sushi Imperial Chucks 20mm, de úgy hogy az alsó részét egy félbe vágott 16mm Sushis bojlival ütköztettem.
Gondoltam magamban jó lenne szülőknek megmutatni egy olyan igazi „füstölős” kapást. Nem kellett sokáig várni úgy húzta a dobról a zsinórt, hogy csak süvített, nem volt nagy (2kg) de legalább ponty. Fél óra és Tamás jelzője is megszólal szintén egy 2 kg körüli. Még 10 perc és az Attila jelzője is pittyeg, ami meglepő volt, hogy az Ő hala ment rendesen, húzott bőszen, de sajna lemaradt. Ezt a traumát nehezen dolgozta fel, bement a sátorba és gondolta ejtőzik kicsit, hogy bírja az estét. Persze mikor lett megint kapása,… most! Szép elhúzós, odaléptem, hogy bevágok és közben szóltam neki, hogy szedje össze magát, nagy nehezen kiballagott. Kérdeztem, átadjam a botot? Kérdezte milyen? Mondom neki, nem tudom, de a húzásból ítélve nem nagy.
Erre megfordult és visszament a sátorba. Rosszul tette! A hal komótosan jött a part felé és ott körözgetett. Ismét egy tükrös körvonalait véltük felfedezni a nagyobb fajtából, ami végül kiderül 12 kg volt. Szegény hal magán viselte az évek sérüléseit, fertőtlenítés után ismét élvezhette a mámoros szabadságot.
{KEP::3460::167::center::}
{KEP::3463::167::center::}
Attilát kicsit megviselte a tudat, hogy hagyta nekem a túra legnagyobb halát, de gyorsan feldolgozta, mert ezek után szinte minden félórában jöttek a halak. Rengeteget fogtunk, mindet kivétel nélkül a Sushis mixel. Én még este kidőltem, ezt a tempót még Chuck Norris sem bírtam volna :]
A srácok még nyomták hajnalig, sajnos igazán nagy már nem jött. Egy 5 kg volt a legnagyobb. Hatalmas élmény volt az év első bojlis horgászata, csak az utolsó nap evett ilyen intenzíven a hal, de máris várom a folytatást. Június elején ismét megyünk egy 5 napos túrára, és remélem hasonló szép eredményekről számolhatok be! A sátorra visszatérve most nézegetek valami komolyabbat, mert azt az átázást és belső lecsapódó párát nem kívánom senkinek, mint ami minden hajnalban várt minket. Jó pap holtig tanul,…
{KEP::3468::167::center::}
{KEP::3467::167::center::}
Vitya
