Sokáig gondolkoztam a cikk címén, míg erre esett a választásom. Április 23-a több szempontból is választás volt számomra, először is kora reggel a horgászat előtt még állampolgári kötelességemnek is eleget kellett tennem, másodsorban pedig el kellett döntenem, hogy a mai napon a választással és annak eseményeivel, vagy pedig a legkedvesebb foglalatosságommal töltsem az időm.

Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy nagypapám által belém oltott horgászszenvedélyemet nem tudom és nem is akarom háttérbe szorítani, és engedtem a természet hívó szavának.

A hétvégi pecát megfelelően előkészítettem, keddtől már alapozó etetéssel próbáltam bebiztosítani a hétvége sikerét. Tibi, állandó horgászpartnerem, családi elfoglaltságra való hivatkozással sajnos nem tudott velem tartani, ezért invitáltam meg Ákos barátomat egy közös horgászatra, melyet örömömre szívesen elfogadott.

A találkozót reggel 7 órára beszéltük meg, az Ákos által is ismert helyemen. 7 órakor már a horgászhelyemen álltam és pár pillanatig belefeledkeztem az ébredő természet csodálatos látványába. A tó vize tükörsimán csillogott, egy pici szellő sem játszott a víz felszínével. A fák pedig látható élvezettel habzsolták a régen várt tavasz első sugarait.

Az autóból való kipakolás után, izgalommal telve állítottam össze felszerelésemet. Először a rod-pod került felállításra, amelyre a beélesített botok kerültek. Hosszas töprengés után, arra a döntésre jutottam, hogy az egyik botra az etetésre is használt fűszeres bojlit rakom, a másikra a szintén etetett kaviáros került.

{KEP::3488::168::center::}

Szerelgetésem közben Ákos is befutott és rövid megbeszélés után Ő is a felszerelése összeállításához fogott. Az etetést kb. 80-90 m-re alakítottam ki, melyet a 3,9 m-es botjaimnak is köszönhetően, elég könnyen meghorgászhattam. Miután a botok beélesítésre kerültek, a maradék holmi kipakolásával foglalkoztam. Megfelelő helyre került a pontyzsák, a fertőtlenítő, és a merítő is.

A pontyzsákot még kicsit korainak tartottam kikészíteni, nehogy balszerencsét hozzon a túlzott optimizmusom. Az előkészületek befejezése után, saját készítésű házikolbászom elfogyasztásához fogtam, reggeli gyanánt. Az első falatok élvezetével voltam elfoglalva, amikor az egyik jelzőm nagyon kellemes, fülbe mászó dallamokat kezdett lejátszani.

Bevágás után éreztem, hogy nem egy komoly halat akasztottam, de mindenképpen örültem a 3 kg tőpotykának, ami viszonylag gyorsan a merítőbe került. Gyönyörű, egészséges példány volt, amit a horog ütött seb fertőtlenítése után útjára engedtem. A csali a 1×20 mm-es fűszeres bojli volt.

{KEP::3484::168::center::}

A botot gyorsan újra dobtam, és egy kis dobócsövezés következett. Reméltem a csapatot helyben tudom tartani, és lesz még nagyobb potyka is a társaságban. Ezek után megkezdett reggelim befejezésére fordítottam figyelmemet. Közben beszélgettünk az ez évi szezonról, és az elkövetkező horgászatokról. Mindig arra a következtetésre jutottunk, hogy sajnos kevesebb idő jut a pecára, mint azt szeretnénk, de gondolom, nem vagyunk ezzel egyedül.

Ekkor a frissen bedobott szerelékemen ismét kihúzós kapással jelentkezett egy hal. Nem volt füstölős kapás, de azért egyértelműen húzott a hal. A bevágás után éreztem, hogy a korábbi páciens testvére vagy legrosszabb esetben barátja :] lesz a vendégünk, ami a szákolás után be is igazolódott. A tettes egy 3 kg-os tükrös volt, a csali pedig az előbbi fűszeres bojli volt, a szokásos 20 mm-es méretben.

{KEP::3485::168::center::}

Ez a halacska is megkapta a kötelező elsősegélyt és már úszott is vissza a barátaihoz. Mielőtt újra bedobtam volna, kíváncsiságból megpróbáltam az eddig sikeres bojlit kicsit megdippelni, vajon mi lesz az eredménye! A bedobás után, a kis közjáték által megszakított beszélgetésünk fonalát próbáltuk felvenni ismét, amikor arra lettem figyelmes, hogy a néhány perce bedobott bot swingere egy csippanást követően leeset a damilról. Ezt nem értettem, de észrevettem, hogy a bot spicce kicsit jobbra bólogat. Természetesen elfelejtettem a nyeletőféket bekapcsolni. :]

Bevágás után éreztem, hogy a halam ismét nem a várva várt súlykategóriából való, de továbbra is nagyon örültem, hogy az eddig végzett munka beérni látszik, nevezetesen az etetésem jól sikerült és a halak ott tartózkodnak előttünk. Természetesen új barátom is az eddigi korosztályhoz tartozott és Ő is megfelelő elsősegélyben részesült, és követte elődeit.

Ezek után egy kis szünet következett, amit mi kellemes beszélgetéssel, horgászpraktikák és módszerek kielemezésével, és a házi kolbász szapora kóstolgatásával töltöttünk. Ekkor a fűszeres bojlimon, olyan igazi füstölős kapás jelentkezett, amire minden bojlis horgász vár. A bevágás pillanatában éreztem, hogy a várva várt hal vette fel a bojlit, és ezt Ákosnak is mondtam.

A halam kicsit oldalazott, de nem olyan mértékben, hogy veszélyeztette volna a többi szereléket. Komótosan úszkált és vontatta magát. Amikor partközelbe ért, akkor vettük észre, hogy annyira azért sikerült oldalra mennie, hogy Ákos két botja közé keveredjen, és így meghiúsította a sima szákolást. Egy kis tanakodást követően, Ákos azt javasolta, hogy nem érdekesek a gubancok inkább szákoljuk meg a halat, és utána majd kibogózzuk a zsinórokat.

Nagyon jó döntésnek bizonyult ez a javaslat, mert a szákolást követően a horog kiakadt a hal szájából, de szerencsénkre már a szák alatta volt. Kicsit megijedtem, de szerencsére nem volt okom rá. A szerelékek szétválasztása után a ponty a matracra került és igen sok simogatásban részesült. A mérlegelést és fényképezést a szomszéd horgászok elismerő tekintettel nézték végig. Elismerem, hogy büszke voltam erre a gyönyörű 12 kg-os tükörpontyra. Továbbá reméltem, hogy a sok szempár a hallal való kíméletes bánásmódot is rögzíti az agyában és nem csak a hal marad meg az emlékezetükben.

{KEP::3486::168::center::}
{KEP::3487::168::center::}

Természetesen kiemelt bánásmódban volt része a gyönyörű tükörpontynak, és a szeretgetést követően a hal ismét szabadon úszkálhatott a tó vizében. Ezek után a felszerelés ismét a helyére került. Az egyikre az eddigi favorit, fűszeres bojlit raktam, a másikon a tavalyról maradt almás-fahéjas bojlit próbáltam ki.

Kicsit bántott, hogy míg engem a halak kiemelt figyelemben részesítenek, addig Ákos jelzői némák maradtak, pedig szemlátomást az én szerelékeim közelében tanyáztak az Ő bojliai is. Ezek utáni a beszélgetés természetesen a nagy pontyról folyt, és kielemeztük a tó halállományát is. Ekkor az almás-fahéjassal csalizott boton az előbbi pontyhoz hasonló igazi füstölős kapás kerekedett, amire én megfelelően válaszoltam. Éreztem, hogy nem az előző ponty barátja lesz a vendég, de nem is a korábban már fogott méretű az elkövető.

A hal szépen oldalra ment és nagyon kellemesen húzott, de a súlyát nem éreztem a 10 kg-hoz közel. Ez az érzésem be is igazolódott, mert az elkövető egy gyönyörű 6,3 kg-os tőponty személyében került a matracra.

Nagyon örültem ennek a már nem várt jövevénynek, mert már nem is reménykedtem benne, hogy a tó ilyen kegyes lesz hozzám és még egy szépséges ponttyal ajándékoz meg. Természetesen Ő is a megérdemelt ellátásban részesült, és a sok kíváncsi szempár tekintetétől övezve visszakerült a vízbe.

Most is megemlítem, hogy nagyon örülök annak, hogy amikor visszaengedünk egy-egy szebb pontyot, vagy akár egy átlagos halat, a körülöttünk horgászók figyelemmel kísérték minden mozdulatunkat, és ha egy kicsit is elgondolkodnak azon, amit tettünk ill. teszünk ezekkel a gyönyörű pontyokkal, akkor már egy kicsit tettünk azért, hogy a rossz horgász szemlélet kicsit megváltozzon. Ezek után rövidesen összepakoltunk és a halőrház felé vettük az irányt. Ezután a nap után semmi kétségem nincs afelől, hogy jól választottam április 23-án.

Koiponty
teteje | vissza