Címkék: Balaton
<b>Első rész - "Itt van az ősz, itt van újra..."</b>Jó 10 éve már annak, mikor először horgásztam a Balatonon. Első ránézésre nem volt valami okos gondolat a lakhelyünktől 400 km-re horgásztúrát tervezni, de az első randit újabbak követték és tartós kapcsolat lett a futó kalandból.
Az első pillanatban megfogott a balatoni éjszaka: a hatalmas, nyugodt víztükör látványa, a sejtelmes csobbanások, a túlpart pislákoló fényei. Azóta minden évben kilépek 1-2 hétre a valóság ajtaján, hogy a Balaton mellett magamba szívjam a víz jellegzetes illatát és, hogy elraktározzam magamban az égszínű víztükör látványát, amire majd gondolhatok a szürke és koszos téli hétköznapokon.
A balatoni látogatásunk előtti hétvégét Dunakilitin töltöttük a barátainkkal. A párom megesketett, hogy szabadságunk első pár napja peca mentesen fog telni. Könnyelmű ígéretet tettem, mivel a szállásunk a Duna egyik kis mellékágának partján volt. Szombat reggel - míg a többiek még aludtak - csak előszedtem egy matchbotot, és intravénásan adagoltam magamnak egy kis horgászatot. :] Néhány bodorkán kívül nem jött más, de ez is elég volt, hogy túléljem a hétvégét. :D
Augusztus 20-án pénteken erős hidegfront jött és szombat-vasárnap végig kellemetlen és hideg szél fújt. A nap ugyan birkózott a felhőkkel, de esténként igencsak meghűlt a levegő. Vasárnap estére kb. 14-15 fokig süllyedt a hőmérséklet. Végig azon aggódtam, hogy a Balatonon vajon milyen idő vár minket, de hétfő délelőtt 9-10 óra magasságában kisütött a nap, és mire a Balaton partjára értünk, addigra igencsak melegünk lett az autóban.
A délután pakolással, majd később némi tötyögéssel telt. Egész nap hallgatóztam, vártam, hogy ropogjanak végre az autógumik a murvás úton, de tavaly megismert horgászcimboráim - Sanyi és Péter csak nem akartak megérkezni. Késő délután gurult be a tanya udvarára Péter, az újonnan vásárolt Opel Tankhajójával. Akkora kombi Opelt vett, hogy még én is simán el tudnék aludni a csomagterében, pedig 190 cm magas vagyok :]. Késő délután megjött Sanyi is, aki egyébként nevelő tanárként dolgozik, és az új tanévben már osztályfőnökként is szolgál Győrben.
{KEP::1512::21::left::} Sötétedés előtt összepakoltam némi bojlit, tigrismogyorót és kieveztem a bójához. Már erősen szürkült, amikor a szerelékek a helyükre kerültek. Az idő csodálatos volt, a Balaton nagy üveglapként tükrözte vissza a lenyugvó nap által megfestett felhőket. Ha egy festő megfest egy ilyen naplementét, akkor valószínűleg azt mondják a festményére, hogy giccses. :]
Általában az első éjszakán nem szoktam álmos lenni, de ahogy közeledik a túra vége, úgy a sok félálomban eltöltött éjszaka megteszi a hatását és néha alig bírok megmozdulni, mikor megszólal a jelző. Ez most sem történt másképpen és még ébren voltam, amikor az első halam megéhezett. Heves kihúzós kapásba nyúltam bele. A bevágásnál éreztem, hogy nem az idei telepítés védekezik a zsinór végén. Kb. 10 métert húztam magam felé a halat, amikor a húzás megszűnt, mintha elvágták volna.
Szó szerint ez történt, mivel a 7 kg-os szakítószilárdságú Kamasaki Carp zsinórt a fenéken lévő kagylóhéjak megsérthették, így a meggyengült zsinór engedett a fizika törvényeinek és elszakadt. Sajnáltam a halat és reméltem, hogy sikerül megszabadulnia a horogtól. Az éjszaka második hala már majdnem hajnalban jött, de méretében meg sem közelítette az előző halat.
Az éjszaka többi részében sajnos túl nyugodtan pihenhettem és az allergia gyógyszertől kábultan még arra is nehezen keltem fel, amikor a stég ellenkező oldalán horgászó Tibor fogott néhány szép halat.
{KEP::1513::21::center::}
{KEP::1514::21::center::}
Kedden hasonlóan kellemes, napos, enyhén szeles idő volt. Délután kimentem kicsit dumálni az egyik helybeli cimborámhoz (Bálinthoz), aki egy közeli parkolóban dolgozik nyaranta. Mivel utoljára május végén találkoztunk, így sok mondanivalónk volt. Mindketten eldicsekedtünk nyári fogási élményeinkkel, egyeztettük a bojlink összetételét és kölcsönösen lefikáztuk egymás szerelékét. :]
Eléggé elszaladt az idő, ezért az esti 7 órás etetésre késve érkeztem. Gyorsan összeszedtem a szokásos 80-100 szem bojlit és 30-40 deka tigrismogyorót és megszórtam a pályát. Már szinte teljesen sötét volt, mire a 100 grammos ólmok a vízben csobbantak.
{KEP::1519::21::center::}
A keddi éjszakáról túl sok érdekes dolgot nem tudnék írni, mert összesen két halat fogtam. Az egyik kb. 3 kilós volt, a másik még ennél is kisebb. Reggelre kissé elszontyolódtam, mivel a tavalyi halbőség még élénken élt az emlékezetemben, de belül tudtam, hogy mindent jól csinálok és előbb-utóbb megszólal a víz.
Erre még egy éjszakát várnom kellett, de nem szaladjunk ennyire előre. A szerdai nap a szokásos rután szerint kezdődött. Reggel befejeztem a pecát, lefürödtem és mire a párom felébredt, addigra én ágyba zuhantam. :] Csak késő délután ébredtem fel, de nem vártam meg az estét, hanem már 4-5 óra fele élesítettem a felszerelést.
Az időjárás jósok erős hidegfrontot ígértek. Egy ilyen hidegfront előző évben egy gyönyörű 12,40-es viharpontyot adott nekem, sőt egy másik hasonló éjszakán szintén fogtam 10 kiló feletti pontyot. A Balatonra egyébként nagyon jellemző, hogy a hidegfront betörése előtti órákban van esély a halfogásra, mivel a megzavarodott halak a közelgő front hatására megmozdulnak.
Szerda este a víz teljesen vasalt volt, és a levegőben lehetett érezni, hogy jön a vihar. Elég régen horgászom a Balatonon ahhoz, hogy időjárás jelentés nélkül is megérezzem a vihart. Ez a készségem persze nem száz százalékos, hiszen a Bakonyból hirtelen lecsapó, erős szélre szinte nem lehet készülni.
Kicsit megszakítom a történet fonalát, hogy elmeséljek egy történetet, amit Zsolti cimborámtól hallottam 1-2 éve. Zsolti az előző néhány évet szinte teljesen végighorgászta a Balatonon. Májustól októberig folyamatosan a vízen volt és 2002-ben kis híján egy tonna pontyot fogott.
Abban az évben végig ment a hal májusban és a sok éjszakázás miatt Zsolti teljesen kikészült június elejére. Június elején, az egyik este szokásos etetési körjárata után meggondolta magát és nem ült ki a stégjükre horgászni. A döntését nem tudta egyértelműen azzal indokolni, hogy tartott volna valami rossz időtől, inkább a fáradtság és a fásultság miatt döntött a pihenés mellett.
Tehát az esti etetés után felment a házukba, kikapcsolta a telefonját és lefeküdt aludni. Aznap éjszaka megjött az a júniusi vihar, ami nagyon ritkán (3-4 évente) szokott a Balaton térségében lecsapni. Ez nem egy szokásos balatoni vihar volt, hanem egy olyan ítéletidő, ami nagyon erős széllel jön és rendszerint több halálos áldozattal jár, hiszen júniusban már tart az előszezon és sokan vannak a vízen.
A vihar egész éjszaka tombolt, ágak repkedtek a levegőben és néhány öregebb fa gyökere nem bírta a harcot, ezek aztán házakra és utakra dőltek. A vihar néhány emberéletet is követelt, még a híradóban is beszéltek róla.
Mindezt Zsolti átaludta. A fáradtság miatt még másnap délután sem kelt fel, a telefonja is végig ki volt kapcsolva. Sanyi - Zsolti édesapja - folyamatosan hívta a fiát, és mivel a telefon még csak ki sem csörgött, így délután Zsolti arra ébredt, hogy az édesapja rázza a vállát. Sanyi munka után nem bírta tovább és Szászhalombattáról levezetett a Balatonig, hogy megnézze mi történt.
Amikor Zsolti ezt a történetet mesélte nekem, akkor elmondta, hogy egyértelműen nem érezte a vihart, de azt érezte, hogy valami van a levegőben. A rutinos balatoni emberekben, akik együtt élnek a tóval, az évtizedek alatt kialakul az érzék, és mivel a tó minden rezdülésére figyelnek, ezért megérzik a közelgő bajt.
Valamikor 10 óra fele Badacsony irányából villámlásokat láttunk, de mivel a felhők csak nagyon lassan másztak az éjszakai égbolton, így számítani lehetett rá, hogy nem lesz erős szél. A halak teljesen ellentétes módon reagáltak a frontra, mint ahogy azt szerettük volna. Péter próbálkozott a keszegezéssel, de ő és a csapatunkhoz a munkahelyi elfoglaltság miatt késve csatlakozó Robi és Krisztián is csak ült a bot felett.
A végsőkig kitartottunk, csak akkor csomagoltunk össze, amikor az eső szinte lemosott minket a stégről. A villámok a közelben csapkodtak, ezért összepakoltunk és kiültünk a teraszra. Vártuk az eső végét és reménykedtünk a halfogásban. Hajnali 1 óra fele az eső elállt és mivel még ébren voltunk, ezért a horgászat folytatása mellett döntöttünk.
Erősen nézegettem az éjszakai égboltot, hogy felmérjem várható-e további eső, de csak csillagokat láttam. Ugyan az északi part felől mintha borult lett volna az ég, de az optimizmusom legyőzte a kételyeimet. Újból kiültünk a stégre, de örömünk legfeljebb egy fél órát tartott. A halak nem mozdultak és újból elkezdett szakadni az eső. Újból elkezdett villámlani és a reccsenések már veszélyesen közel voltak a villámláshoz, tehát a zivatarfelhők valahol a közelben jártak.
Félelmetes volt látni a villámok fényében a Balaton esőtől korbácsolt vízét. Mintha egy másik dimenzió kapuján néztem volna be. Volt olyan villanás, amikor a delej kilométerekre megvilágította a vizet. Az egyik villám fényénél még egy vitorlás hajó sziluettjét is láttam, de a természetellenesen szürke fényben nem tudtam felmérni, hogy milyen messze van a hajó. Mondtam is a többieknek, hogy valaki a nyílt vízen ragadt éjszakára, de nem tudtam megmutatni nekik a hajót, mert a villámok által keltett éjszakai világosság alig egy-egy szemvillanásnyi ideig tartott és aki nem tudta, hogy milyen irányba keresse az árbocot, az nem találta azt meg azt a hatalmas víztükrön.
Először én adtam fel a küzdelmet, de még alig pakoltam el a felszerelésem, a többiek is megjelentek a parton. Kicsit csalódott voltam, hogy nem jöttek a viharpontyok, de a Balatonon fokozottan igaz, amit egy okos ember a folyókról mondott:
