Ebben az évben nagyon gyenge volt Tata. Alig fogtunk szép pontyokat, és a horgászatok azzal mentek el, hogy a tescosok rohamát álltuk. Az ősz beköszöntével és a víz lehülésével arra számítottunk, hogy végre megmozdul valami. Ezért nagy várakozással indultunk a Derítő tó szigetének és ennek is legjobb helyének a meghódítására.

A szerelék a szokásos tatai összeállítás volt:4-6-os horgok 25-30 cm előke, 110 grammos ólmok fixálva. Felkészülésünk teljes volt, a csalik mindenféle ízben és színben rendelkezésre álltak, de magvakat és pelleteket is bevetettünk.

4-5 óra között végre mindenki megérkezett. Két stégen hárman ültünk: Attila (Dj MTAXA),Csaba és én. Az akadó sor legjobb helyeit osztottuk fel egymás között. Az első behordások után Csabánál jelentkezett az első hal, annak ellenére, hogy a leggyengébbnek tartott helyen (középen) kapott lehetőséget. Csaba botja kétszer egymás után sült el. A tettesek 2-3 kg-os siheder pontyok voltak, de az előjel biztató volt, mert elég hamar jelentkeztek.

Aztán következett az én kapásom, de a hal lemaradt. A bevágás utáni rugdalózás alapján nem volt nagy, ezért nem is bánkódtam, gondoltam majd jön szebb is. Hosszú és kínos csend után fél tíz fele hirtelenül és nagy energiával húzta el Atis cuccát valami. Bevágás után rögtön érzékelhető volt, hogy a tettes egy Big Fish. Csónakba szálltunk és start a hal fölé. Vesztünkre a ponty távolságot lopott ezért mire fölé kerekedtek Atisék bement az akadóba. Ez elvileg nem baj, mert több jó pontyot szedtünk már ki ilyen módon, most azonban valami elvágta zsinórt. Pech

Csabi még ránk pirított 2-3 ponttyal, de szokásos egyen halak jöttek, tehát az élménymutató nullán maradt. A halak csak nem jöttek, ellenben a sörök igen és még egy marha pörköltet is sikerült összeütni. Kaja után éppen a szomszéd stégen tanyáztam, amikor pittyent a jelzőm. Mikor tele volt a pocak kajával és sörrel nehezen megy a futás és sajnos felesleges is volt, mert nem történt semmi más az árva pittyenésen kívül.

Hajnali 4-kor feküdtünk le. A barátaim már reggel 9-kor felkeltek, de én jól bírtam délig az alvást. Ébredésemet rosszul lét, fejfájás és némi "szájasság" jellemezte, mely egy pár gyógybogyó után kezdett kámforá válni.

Új nap, új remények. Behordtuk a szerelékeket és és láss csodát kapás az enyémen. Igen! Megfogtam ezt a gyönyörű halat, az etetőkosarasok álmát: egy 1.8 kg-os tőponytot :(

Sebaj ismét kapás és ismét lemaradás, bár ez már egy kissé bántott, mivel jónak éreztem a halat. Közben Csabi és Atis fej-fej mellett haladtak. Addig nem irigykedtem míg Atis meg nem fogott egy 4-es körülit aztán Csabi egy másikat, amit később megfejelt egy 5.85 kg-ossal. :]

Az én pálcáimat beszőtte a pók :(( Becsület halként csak kiimádkoztam egy 2,5-öst, de ekkora már el voltam keseredve és egy kis hiszti után beletörődtem ezt a pecát elbuktam. Jól éreztem, mert innentől kezdve síri csend következett. Attilának vasárnap délelőtt ismét volt egy vehemens kapása, de a hal már a bevágást követően tépett.

A peca végére csak a nagy üresség maradt bennem. Semmi öröm és semmi pihentség. Értetlenül állok a dolgok előtt ilyen még nem volt. Azt javaslom a tó tulajdonosainak, hogy erősen gondolják át a telepítési szokásaikat, mert a tó halállománya teljesen elaprózódott és ha ilyen ideális időben nem jönnek a nagyok, akkor később sem fognak.

Nem akarom a felelőséget csak rájuk terhelni, biztosan mi is hibáztunk. Sok nagy hal él a tóban, de egy ideje nem akar összejönni a randevú. Talán bennünk van a hiba.

Semmi baj, nem adjuk fel, hiszen egy palotási túra még hátra van. Ott megpróbáljuk a pecát átgondolt és javított részletekkel. Hátha sikerül az, ami Tatán sajnos nem jött össze.

A képek korábban készültek:

{KEP::1547::23::center::}
{KEP::1546::23::center::}
{KEP::1548::23::center::}
{KEP::1549::23::center::}
teteje | vissza