Sikeres szeptemberi horgásztúránkon felbuzdulva megbeszéltük, hogy, hogy október végén ismét dobunk párat Palotáson. A napok egyre csak teltek, így a túra dátuma is egyre a hónap vége felé tolódott, míg végül az október 19-et céloztuk meg.

Október eleje nagy készülődéssel, vásárlással, a sátorfűtés beszerzésével, és nem utolsó sorban a horgászfelszerelés ellenőrzésével telt. A várva várt indulás napja gyönyörű indián nyári reggellel lepett meg minket. Fennakadás nélkül jutottunk el Palotásra, ahol korrekt fogadtatásban részesültünk. Ugyan a telepítés napján érkeztünk, mégsem zavartak el bennünket. Amúgy is bojlis jegyet vettünk és a fogásból nem volt szándékunkban rántott halat sütni. :]

Eszement vigyorgásban törtünk ki, mikor ránéztünk a tóra, és megláttuk, hogy a mindenki által áhított 1-es hely (gát) üresen tátong, mint egy nagyponty szája bojlievés előtt. Az öröm akkor lett még nagyobb, amikor a 2-es helyet is üresen találtuk. Ezt a helyet le is foglaltuk M.Atisék csapatának. Ezért egyébként szerda reggel megis kaptuk a beosztásunkat, mivel Palotáson halandó embereknek nincs helyfoglalás.

Az első napunk igen zsúfolt volt. Megnéztünk egy haltelepítést, ahol 70 mázsa pontyot telepítettek 1-4kg ig. Voltak köztük nagyon szép koipontyok is. Ez után kezdődött a tánc. Bójázás, szerelés, csali választás (kb 20 féle bojliból választottunk, így hát kellett gondolkodni) :).

{KEP::1604::26::center::}
{KEP::1606::26::center::}

Nem voltunk szerencsések, mert az indián nyár egy sima magyar esős szeptemberré változott, ezért a behordás helyett, a tábor felállításával és a felesleges holmik + üres táskák elpakolásával telt a délután. Ez sem volt könnyű, mert az érkezésünk előtti több napos eső mocsárrá változtatta a partot, ezért a parkolóból hordtuk le majd vissza a motyókat.

{KEP::1605::26::center::}
{KEP::1607::26::center::}

Végül elkészült a nagy mű, és megkezdődött a behordás .Mivel októberben már korán sötétedik, elég furcsa volt hogy az első szerelékeket is korom sötétben vittük be. Szerencsére a mutatványt bénaság, kapkodás, és zsinórfelcsavarás mentesen kiviteleztük. A behordás után a megérdemelt vacsit már nyugodtan ettük meg.

Ez után következett a szokásos csoda várás és a gondolat, hogy a jelző most fog megszólalni vagy csak 2 perc múlva :] Néhány perc várakozás után beletörődtünk, hogy várnunk kell, tehát a sátor felé vettük az irányt és lefeküdtünk aludni. Éjfél körül Krisztiánnál jelentkezett az első éhes vendég. A sötétben azt sem tudtuk, hogy merre fussunk, de megtaláltuk a botokat. Fejlámpa bekapcs, ugrás a csónakba, majd fárasztás aminek az eredménye egy gyönyörű, egészséges 13,60 kgos tükrös volt.

Nálam csak a hal volt boldogabb, mikor a szokásos procedúra (horogszabadítás, fertőtlenítés ,fotó ) után vissza engedtük. Büszkén vittük vissza Krisz botját és alig tudtunk elaludni. A reggeli ébresztő egy -két pitty volt a botomon, amiből sajnos nem lett semmi. :(

Másnap kora délután érkeztek meg Mtaxáék is alias Miklós Attila és Csaba. Nekik szerencséjük volt mert megszikkadt talajon tudtak megállni és kényelmesen végeztek el a táborépítés műveletét. Pakolás közben megbeszéltük, hogy hogy még egy éjszakát adunk a helyeknek, de ha nem jön jó hal, akkor elkezdünk variálni.

Jótanácsként írom minden Stég olvasónak, hogy ha Palotáson egy-két nap alatt nem történik semmi, akkor változtatni kell!!! Barátaink (Bujáki Géza, Pacsó Pál a NASH Teamből és Kovács Ferenc, Szentpéteri Tibor az Öregtó Teamből) is megerősítik ezt a véleményemet.

Másnap reggel Atisék egy 9,5-ös tükrössel fogadtak minket, de nálunk nem sok minden történt. Délelőtt a vizet fürkésztem először szemmel, majd radarral. Ledermedve tapasztaltam, hogy a víz 9 fok körül volt és a halak még nem bandáztak be a mélyebb vízbe. Az egyik bójámat közelebb hoztam, a másikat hagytam a helyén. Krisztián ugyanígy tett, de mint utólag kiderült: hiba volt otthagyni két boját a süket helyeken.

{KEP::1608::26::center::}
{KEP::1609::26::center::}

Eljött az éjszaka és ennek leple alatt ismét Krisz botja robbant. Mi persze szomszédoltunk :), de szerencsére elértük a kapást. Krisztián jó sokáig fárasztotta a halat. Én a merítésnél értettem meg, hogy miért tartott ilyen sokáig a fárasztás. A pontyot 20 felettinek becsültük, és nem is nagyon fogtunk mellé, mivel a hal végül 18,2 kg-ot nyomott. A késő hajnali, vagy pontosabban a kora reggeli orák nekem is adtak halat. Túl büszke nem voltam rájuk (2, 2.5, 3, 4, 6), de Attila és Csabi is hasonló cipőben jártak. Kapás akadt, de a halak nem voltak valami nagyok.

{KEP::1603::26::center::}

Elkezdődött amit utálok, a hisztim is előjött, és nem tudtam úrrá lenni rajta. Csabiék együttes erővel, nem kis erőfeszítéssel megnyugtattak. A kisördög csak dolgozott bennem, de lehet hogy valami jóindulatú ördög volt, aki arra késztetett "variálj, variálj, most ne légy türelmes". Ismét változtattam, de most mindkét bóját elmozdítottam. A jutalmam egy éjszakai 9,5-ös és egy 6-os ugyanazon bójáról. Biztató kezdet... Éreztem, hogy most eltaláltam a helyet.

{KEP::1610::26::center::}

A többiek közben "A bárányok hallgatnak"-ot játszottak. Jól éreztük magunkat (sör +vilmos stb.) Ettől függetlenül a bója hadjárat folytatódott. Csabi az egyik bójáját nem tette át, amit jól is tett, mert az éjszaka pörifőzés közben fogtam egy 12,80-ast. Végre megtört az átok, megjött a 10 feletti ponty. Erre már egy kicsit büszke voltam.

{KEP::1611::26::center::}
{KEP::1613::26::center::}

Atisék is behordták a cájgokat, ami a köd és más zavaró tényezők miatt miatt nem sikerült túl fényesen. A ködös, párás vizen horgásztársaim összekeverték a bójákat és pókhálót fontak a vízre. Ami ezután jött hmmm hát tömören: zsinór öszeszed, idegesség, vita stb. Végül megoldották a dolgot hajnalig :)))

Ettünk-ittunk, eltelt az éj, mindenki elment aludni. A hajnali ébresztés gyönyörű volt. A 15,50-es ponty után büszkén mentem át Csabiékhoz, hogy ha akarnak egy szép halat látni, akkor nálam megnézhetik. Persze leesett az állam, amikor vigyorogva közölték Csaba egyéni csúcsát jelentő 18kg-os pontyának érkezését.

{KEP::1612::26::center::}

Ok, akkor közös fotózás . Bevallom már kicsit írigy voltam, mert Krisz és Csaba is 18 felet jártak, és én még a közelében sem voltam ennek. :):] Eltelt a szombat is, hol esett, hol nem, köd-nyálka miegymás. Attila gyönyörűen zárt, éjjel egy 13,60-as "törpillát" fogott :) Nekem elment egy viszonylag jobb hal, és közben sikerült meginni némi sört, enni és aludni.

Hajnalban ismét halra keltem. Egy 18.60-as tőponty volt a vekker. Borzalmasan örültem, mert Mtaxa is kitett magáért. Közösen fényképezkedtünk.

{KEP::1615::26::center::}
{KEP::1614::26::center::}

Atis legurított egy-két öröm sört, majd bejelentette, hogy Csabinak kellene vezetnie az alkohol miatt. Kicsit problémáztunk a dolgon, mert egy teherautóról volt szó, de jött a riposzt: nem baj hamar megszokod. Hát ezen elég sokat derültünk, de sok választás nem maradt. A nagy öröm után pokolian fárasztó és dühítő pakolás vette kezdetét. Az éjszakai ködszitálás megtette magáét, csupa víz volt mindenünk. Pakolás közben volt minden: lemerült autó akksi, traktoros ráncigálás a sárban, mégis boldogan tértünk haza és így utólag azt hiszem emlékezetes horgászatok közé sorolhatjuk ezt a pár napot.

Köszönet mindenkinek aki segített ebben, köszönet fortunának vagy a jóistennek, ki miben hisz. Köszönjük a traktoros úrnak a segítséget, a halőröknek a korrektséget és a büfében a kedvességet. Valamint azokat a békebeli hamburgereket amelyeken a palotási túra alatt éltünk. :D Minden C&R bojlisnak hasonlóan eredményes túrát kívánunk!

Fish-01 - Green Team, Kovács Krisztián , Miklós Attila, Miklós Csaba - Not Is Fish Team

C&R!
teteje | vissza