Mit csinál a bojlis horgász télen? Hát leginkább otthon ül és várja sorsa jobbra fordulását. Vannak akik feladják a passzív harcot és kimerészkednek a befagyott tavak partjára egy kis ragadozós horgászatra.
Egy időben rengeteget csukáztam, szinte minden hétvége ott talált a Békéscsabát övező csatornák partján. Később tanulmányaim messzire sodortak, de azóta is szívesen idézem fel élményeimet. Minden horgászatra természetesen nem emlékszem, de néhány részlet még most is visszajön néha-néha. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor Ádám öcsém a kezéből ejtette vissza a part menti bokor alól kihúzott 2-3 kiló körüli szörnyet, mert gyerek fejjel az ember szörnynek lát egy ekkora halat.
Volt olyan, hogy a lábam elé letett szereléken, az átlátszó vízben láttam a kapást, majd a kishalat nyelő csuka minden mozdulatát. Történt olyan is, hogy egész nap kapás híján voltunk, és unaloműzőnek a kishalfogó hálóval szórakoztam. Az egyik emelésnél egy kilós krokodikpofájú pislogott a háló közepéből, majd ugrott egyet és elbúcsúzott. Ezen felbuzdulva hetekig az 1x1-es hálóval jártuk a csatorna partját. Megesett, hogy sikerült egy-egy csukát lépre csalni, de emelés közben szinte azonnal kiugráltak a hálóból. Egyet sem fogtunk meg ilyen módon. :]
Kellemes, fájdalommentes évek voltak ezek.
Nem vagyok nagy ragadozóhalas horgász, évek óta nem igen foglalkoztam a fogakkal rendelkező népséggel, de ilyenkor télvíz idején az ember elcsábul, főleg ha 3 hónapja nem volt bot a kezében.
Már hetek óta tervezgettük Carpfrienddel egy jeges pecát, de hol neki akadt valami gondja, hol nekem. Mire mindkettőnk gondjai megoldódtak, az időjárás is bekeményített. Milyen bizarr: ami a vadon élő állatoknak szenvedés, az nekünk a hasznunkra válik. Az éjszakai fogcsikorgató hidegek jó vastagra hizlalták a tavak jégpáncélját, így minden akadály elhárult az önfagyasztás előtt.
Az indulás előtti napokban Zsollit is megfűztem és végül hármasban kerekedtünk fel egy kis jeges túrára. Kettős célunk volt, a vastag jeget kihasználva az új horgászhelyünket szerettük volna kicsit felmérni a halradar segítségével és a munka végeztével a ragadozókat akartuk horogra csábítani.
A kora reggeli indulás nem volt probléma mentes, mert a megcélzott horgászboltban jelezték, a kishal kifogyott a nagykerből. Először megmosolyogtuk a dolgot, majd komolyan elkezdtünk aggódni, hiszen február közepén igen nagy mutatvány élő kishalat szerezni. Szerencsével jártunk, mivel egyik kedves ismerősöm kisegített minket, sőt még egy jégfúrót is kaptunk ráadásként. (Köszi Flame!)
Végül kishalakkal és jégfúróval felszerelkezve érkeztünk meg a bányató partjára. Gyorsan magunkra húztuk a hidegálló öltözetet, majd a botok nélkül elindultunk felmérni a pályát. Először rendkívül óvatosan mászkáltunk a jégen, majd egyre bátrabbak lettünk, annál is inkább, mert a próbafúrások alkalmával 20 centis tömör jégen kellett átküzdenünk magunkat.
{KEP::1616::27::center::}
{KEP::1617::27::center::}
{KEP::1618::27::center::}
A kinézett hely jó 500-600 méterre volt a kiinduló pontunktól. A horgászhelyünk felé haladva néha fúrtunk egyet és kíváncsian tettük a lékbe a radar fejét. Általában 4-5 méteres mélységek felett jártunk, de halat mutatóba sem láttunk. Az egyik kérdéses helyen a part mellett a szokásos hirtelen mélyülő 5 méteres vizet láttuk a radar képernyőjén, majd 20 méterrel beljebb már csak 60 centis víz fogadott minket. Először azt hittük, hogy a radar megfázott, de amikor a szonárfej koppant a fenéken, akkor elhittünk amit láttunk. Azt hiszem, hogy ezt a pályát tavasszal megpróbáljuk becserkészni. :]
{KEP::1619::27::center::}
{KEP::1620::27::center::}
Néhány száz méterre előttünk kacsák és hattyút ültek a jégen és őrizték az egyetlen szabad vízfelületet. Valószínűleg a több száz madár mozgása, és test melege miatt nem fagyott be az a néhány ezer négyzetméteres rész, ami a madarak téli menedékét jelentette.
A szárnyas népség nem nagyon örülhetett jelenlétünknek, mivel szinte teljesen egyenesen feléjük vitt az utunk. Lelkiismeret furdalásom volt, amikor a fázós madarak némi gondolkodás után százasával szálltak fel a levegőbe, miközben panaszosan hápogtak irányunkba. Most az egyszer hasznos volt, hogy nem értünk kacsául. :]
Az idő igazán kellemes volt, szél nem fújt és az 1-2 fokos hideg pont elég volt ahhoz, hogy a vastag jelmez alatt jól megizzadjunk. Gyönyörű volt, ahogy a nap átküzdötte magát a szürke felhőkön és megvilágította a hóval borított víztükröt. A hatalmas bányató partján mindenfelé horgászok mozogtak, de csak néhányan merészkedtek a mélyebb vizek felé.
{KEP::1621::27::center::}
A radarozás után az autók fele vettük az irányt, hogy végre a horgászbotokat is előszedjük. Első körben az új kotrású mélyebb víz mellett tettük le a voksunkat, és a parttól kb. 10-15 méterre 6 léket fúrtunk. Egy horgász tőlünk nem messze próbálkozott, de hamarosan magunkra maradtunk. A radar szerint a jég alatt a víz kb. 3-4 méteres volt. Én az egyik szerelékkel a vízfelszín közelében bogarásztam, a másik csalihalat a fenék felett vetettem be.
{KEP::1622::27::center::}
Az első kapásra nem kellett sokat várni. Ahogy betettem a második szerelékem a vízbe, az úszóm bukdácsolt néhányat, majd elmerült. Először azt hittem, hogy túlsúlyoztam az úszót, majd a kis bodorkára gyanakodtam, de a zsinór egyre fogyott a dobról, és a hal már több tíz méterre járt tőlem. Mivel a többi bot irányába mutatott a zsinór, ezért bevágtam, de nem éreztem ellenállást. A kishal még a horgon volt és nem láttam rajta fognyomot.
Bizakodva tettem vissza a szereléket, de sokáig nem történt semmi. Ezért távol a 6 bottól egy újabb lukat fúrtam, közel a tó sarkához, egészen a part tövén. Abban bíztam, hogy a trappolásunk miatt a csukák távolabb húzódtak tőlünk.
Ez a várakozásom nem igazolódott be, mivel az új lékben sem történt semmi érdemleges. Tibi is megunta a semmitevést, és jóval beljebb vitte az egyik szerelékét.
Az idő délután tovább javult, a nap átküzdötte magát a szürke fátyolfelhőkön és csillogó tükörré változtatta a tó havas felszínét. Volt amikor már ténylegesen éreztem a napsugarak jótékony hatását a sötét színű thermo ruhám felszínén.
{KEP::1623::27::center::}
{KEP::1624::27::center::}
Mivel az autók szinte a vízparton álltak, így mindhárman vissza húzódtunk a bádog kasznik jótékony melegébe. A nap kellemesen sütött, az autóban a hőmérséklet exponenciálisan emelkedett, ezzel párhuzamosan az aktivitásom fokozatosan csökkent. :]
Álmomban Budapest utcáit jártam és értetlenül néztem az eladókra, amiért azok nem árultak kicsi csalikárászokat. :] Arra ébredtem, hogy kopogtatnak az ablakon. Amikor kinyitottam a szemem, egy süllő kitátott pofájába néztem. Tibi jól tette, hogy nem elégedett meg a part menti szélvízzel. A süllő a 7 méteres vízből jött ki és egy igen méretes bodorkát vett fel a fenék felett fél méterrel felkínált szereléken.
{KEP::1625::27::center::}
{KEP::1626::27::center::}
Gyorsan erőre kaptam, és én is fúrtam gyorsan pár lyukat. Zsolli is behozta egyik botját, a másikat viszont a part mellett hagyta. Még 2-3 óránk volt a sötétedésig és nagyon reménykedtünk benne, hogy a süllő nem marad egyedül a bilincsen.
A nap gyönyörűen sütött, de észak-nyugat felől egy hatalmas kiterjedésű sötét felhőt láttunk közeledni. Az úszók mélán bólogattak a lékekben, és láthatólag egyetlen ragadozó sem kószált a környéken.
Beszélgettünk egy kicsit a tavaszról, a nagyravágyó terveinkről. Ki mit fog megváltoztatni idén, milyen szuperbojlival megyünk csatába, amikor a tavasz első sugarai majd annyira melegítik a vizeket, hogy azok ne ezer tűként szúrkálják a kezünket, amikor belenyúlunk.
Ismét erőt vett rajtunk a lustaság, ezért beültünk az autókba. Próbáltam kicsit aludni, ami nem esett nehezemre. A héten rendszertelenül aludtam: későn feküdtem és korán keltem. Kb. 15 perces szendergés után nyitottam ki a szemem és azonnal az úszókat kerestem a tekintetemmel. Tibi egyik úszóját nem láttam, ezért megráztam a mellettem hortyogó Zsollit, de közben már láttam, hogy Tibi is kiugrott a kocsiból.
Mindketten a lék felé botladoztak, miközben én meg a kamerát próbáltam előszedni a táskájából. Szerettem volna felvenni a kapás-fárasztást, de nem jártunk sikerrel. A hal gyanút foghatott, mert lepucolta a kishalat a horogról és továbbállt.
Tibi egy új kishallal visszatette a szereléket a vízbe, de közben mi már elkezdtünk pakolni, mivel a fény egyre fogyott. Már majdnem összepakoltunk, amikor észak felől feltámadt a szél, és a vastag ruházat ellenére is úgy éreztük, hogy átfúj rajtunk a hideg levegő.
