Cikkek

A móló végén. 2010. május 06.
9 olvasó 10-ből 9.2 pontra értékelte az írást.

STÉG CIKKÍRÓ PÁLYÁZAT 2010!!!


A 14. pályamunka. Olvassátok,értékeljétek!
Felhívjuk figyelmeteket a pályázatban kiírt szabályok betartására!

üdv: Stég Team!


Horgász akció, krimi Irta : Daniel Taylor

A móló végén





A hold gyenge fénnyel világítja meg a Balaton vízének tükrét. Szinte teljes szélcsend van. A hullámok csak néha loccsannak meg a partvédő kövezés szélén. Jó lenne most horgászbottal a kezembe menni így, lassan lépkedve a móló spicce felé, gondolom magamban. Vajon pontyra vagy süllőre vadásznék? Hihetetlen, hogy még ilyen helyzetben is a horgászaton jár az eszem. Ugyanis a helyzet az, hogy nem egyedül vagyok és a halfogás ma valószínüleg elmarad. Ketten lépkednek szorosan mögöttem, egyiküknél ráadásul egy hangtompítós pisztoly, amit néha a hátamba lök durván, ezzel próbálva gyorsítani lépteimet. De hát minek is sietnék? Az ember az ilyet nem szereti elsietni. Mert, hogy mi lesz ha elérjük a móló végét az selythető. Nincsenek kétségeim afelöl, hogyan képzeli el az út végét orosz akcentussal beszélő, pisztolyos barátunk. A másik jobb kezét zsebre téve csendesen lépked mellette, bár az Ő arckifelyezése sem sok jót ígér. Ő volt a társaság egyedüli magyar tagja, akiknek a főnöke úgy döntött, hogy elég időt töltöttem itt a földön és megkérte kollégáit, hogy legyenek segítségemre jobblétre szenderülni. Úgy az út felénél járhattunk, amikor arra gondolok, hogy egyszer minden móló véget ér. Bármilyen hosszúnak is tűnik egy ilyen kövezéssel kirakott építmény, és én bármilyen lassan is próbálok menni, nem kerülhetem el, hogy a végére ne érjünk. Hogy kerülhettem ilyen slamasztikába megint ? Teszem fel magamnak a kérdést. Az egész tulajdonképpen New Yorkban kezdődött......

szerda 14 óra.New York 3 nappal korábban……..




A kora délutáni nap besütött a Centrálpark mellett lévő irodám nyitott ablakán. Kintről a madarak csicsergése, míg a másik szobából titkárnőm gépelésének kopogása hallatszott. Füstüveg ablakú ajtó választott el bennünket egymástól. Az üvegen jól látszott a külső oldalán lévő felirat: Daniel Taylor és társa magánnyomozó iroda.
Bár a társam az irodaház több dolgozója szerint nem is létezik, mert soha nem látták. Az igazság az , hogy megalakulásunk óta egy megbízáson dolgozik szülőhazánkban Magyarországon. Én is csak a heti jelentéseket kapom meg tőle, amit a névtelen megbízónk felé továbbítok. És tulajdonképpen ez az egy megrendelésünk van jelen pillanatban. A kezdeti lelkesedés gyorsan alábhagyott miután rájöttünk, hogy a privát szférában nem is olyan egyszerű megbízást kapni. Elötte mindketten az CIA-nál dolgoztunk. Steve a társam évek óta tervezte a kiugrást, míg nekem a sors hozta úgy, hogy igent mondtam és közösen megnyitottuk irodánkat.
Ebéd utáni kávémat kortyolgattam, mikor titkárnőm Maggie hangja szakította meg a délutáni idílt.

-Daniel, telefonon keresnek. A szemem felcsillant. Hátha egy új megbízás. Bizony az jól jönne.
-Igen tessék! Szoltam bele a telefonba.
És ekkor egy olyan hang szólt vissza, amit régen nap mint nap halottam. De ez a hang most mintha más lett volna.
- Én vagyok. Találkoznunk kell.
- Rendben, válaszoltam. –Mikor és hol?
-A régi helyen egy óra múlva.
Mindketten köszönés nélkül raktuk le a telefont. Mit akarhat volt főnököm? Ideges volt a hangja. Ilyennek ritkán halottam. A legveszélyessebb akciók idelye alatt is mindig higadt tudott maradni. Valami komoly baj történhetett, gondoltam.
Pontban egy óra múlva beléptem a Little York kévéházba. Rögtön felmértem a helységet. Richard, a volt főnököm egy sarokban lévő asztalnál ült. Két asztallal melette két mási féfi foglalt helyet. Rögtön láttam, hogy vele vannak.
-A te embereid? Kérdeztem a másik asztal felé bökve köszönés helyett.
- Látom a megfigyelő képességed a régi, válaszolta.
-Jó tanítóm volt. Mondtam kicsit elmosolyodva, majd kérdőn néztem rá, mert kiváncsi voltam, miért hívott.
-Juliat elrabolták, válaszolta és nézte a hatást, ami nem maradt el. Én is elkomorultam. Julia a lánya volt és annak idelyén a barátnőm. Ő is az CIA-nál dolgozott. Tulajdonképpen miatta jöttem el. Miután szakítottunk rájöttem nem tudok ugyanott dolgozni és nap mint nap látni. Az érzelmek nem múltak el ,így mikor Steve felajálotta ,hogy tartsak vele és lépjek ki, igent mondtam.
Richard tömören, a tőle megszokott módon tájékoztatott a részletekről.
Julia egy orosz érdekeltségű nemzetközi bűnbanda felszámolásán dolgozott . Vezetőjük Vologya Ignasov Magyarországról irányította embereit. Az Ő fia Nikolaj Ignasov, akit nemrégiben tartóztattunk le. Juliát tegnap rabolták el és ma már jelentkezett Vologya , hogy náluk a lány és ha nem engedik szabadon Nyikolajt 72 órán belül, kivégzik Juliát.
-Mit szeretnél tőlem? Mit tegyek?-Kérdeztem
-Tudom, hogy dolgoztok egy ügyön Magyarországon, ami ezzel összefügg, válaszolta. Azt szeretném, utazz oda és hozd haza a lányomat. A hivatalos út túl lassú, nincs rá időnk. Te vagy az egyetlen esély.
Szerda 16 óra ….A kávéházból egyenesen hazamentem összepakolni horgász cuccaimat és irány a közelben lévő horgásztó. Útközben titkárnőmet felhívtam és elmondtam, amit lehet és foglaltattam helyet a másnapi budapesti járatra. Majd Magyarországot hívtam. Beszéltem társammal és a hallottak alapján kezdett körvonalazódni a terv.
A tóparton gyorsan felállítottam sátramat, ahol az éjszakát tölteni akartam majd a botok is a helyükre kerültek.


A Centrál park közelében lévő tó


Miközben kapásra vártam az jutott eszembe, milyen sokat ültünk itt Juliával és mi lehet most vele, valamint, hogy mi várhat rám Magyarországon. Biztos sok minden megváltozott. Elmélkedésemben kapásjelzőm hangja zavart meg. Valami folyamatosan húzta szerelésemet. Ráemeltem a botra és azonnal éreztem jó hal van a végén. Úgy 10 perc után matracon pihent a 8 kiló körüli ponty. Ez a méret itt nagynak számít. Itt a helyi tórekord is csak 16 kiló. Nem úgy mint Magyarországon ahol igazán nagy halakat fogtunk, anno. Ha túl leszek az ügyön első dolgom lesz elmenni egy igazi magyarországi bojlizásra. És ha minden jól alakul talán nem is egyedül.
Az éjszaka gyorsan elrepült ugyanúgy, ahogy a másnapi repülő út is, amit sikerült végig aludnom. Ferihegyre érkezve kocsit béreltem, bepakoltam horgász felszereléseimet, merthogy azt is hoztam, mivel tervemben komoly szerepet kaptak, és irány Siófok.
szombat 15 óra ………..-A parton szinte alig lézengett pár ember. Ilyenkor április végén még kihalt a Balaton. A ház, aminek a címét kaptam közvetlen a parti út melett helyezkedett el. Ha az információ jó, itt tartják fogva Juliát. Horgász helyemet a háztól kb. 100 méterre alakítottam ki. Innen jól látszott a ház egy része és környéke. Egy horgász a Balaton parton. Ennél jobb álcát el sem tudtam volna képzelni.
A délután folyamán egy kocsi érkezett. Hárman száltak ki belőle. Mind a hárman bementek a házba de előtte alapossan körbe néztek. A mozgásukról ítélve profik, állapítottam meg. Az egyikben azonnal felismertem Ignasovot. Este 7-ig tudtam, hogy a házban legalább öten tartózkodnak, de nem lehettem biztos, hogy Juliát is itt tartják fogva. Muszáj megbizonyosodni róla. Halat nem fogtam egész délután. Persze nehéz is lett volna csali nélkül. A horgok ugyanis üressen voltak bedobva.
Este 22. óra………… A házat hátúlról közelítettem meg. A drótkerítést átvágtam és a sötétség takarásában eljutottam a hátsó ablak alá. Benézve 4 embert láttam akik az asztalnál kártyáztak. A következő ablakon benéztem és nagyot dobbant a szivem. Juliát láttam megbilincselve az ágyon fekve. Tehát jó volt az infó, gondoltam amikor mögöttem meghallottam egy hangot, amit a legkevésbé szerettem volna hallani. Tudtam, hogy hibát követtem el. És ez a munka nem tűr el hibákat. Egy pisztoly csőre húzásának félreismerhetetlen hangja volt ez. Majd megszólalt egy hang:
-Zdrasztvujtye tovaris!
Lassan megfordultam és egy magas, szikár középkorú, öltönyös úr ált velem szemben. Még akár szimpatikusnak is találhattam volna, ha a pisztoly nem lett volna a kezében. Öltönyös barátom bevezetett a házba . A négy kártyázó szinte egyszerre nézett fel.
Innentől az események felgyorsultak. Miután látták, hogy nem tudják kiszedni belőlem, honnan és miért jöttem, Ignasov ránézett az egyik emberére, aki magyarul beszélt és kiadta tört magyarsággal a parancsot.
- Vidd ki a mólóra és ha nem beszél , lődd le, majd dobd a vízbe. De minden feltünés nélkül.
Elindultunk az ajtó felé, amikor megszólalt a csapat másik magyar tagja.
- Had csináljam én főnök!
- Rendben. Vidd az új fiút is, had bizonyítson. Válaszolt Ignasov, így az ajtón hárman mentünk ki.


V.Ignasov


És most itt vagyunk a móló végén. Hát ennyi? Végem van? Hazajöttem magyarországra meghalni? -Gondolom. De valamiért azt hiszem erre még ráérek.
Megfordulok lassan. Úgy saccolom 3-4 méterre álnak tőlem. Az új fiúnak nevezett egy kicsit hátrább, Joci a másik, így nevezte a főnök, egy kicsit előrébb.
- Na eszedbe jutott ki küldött ide? Kérdi Joci.
- A memóriám mindig rossz volt, válaszolom egykedvűen.
-Intézd el István! Szól az új fiúnak és fejével felém bök.
Az Istvánnak nevezett lassan emeli fel felém hangtompítós pisztolyát. Megcéloz, én egyenesen ránézek. Nyugodtan. Túlságosan is nyugodtan. De Jocinak nincs idelye ezen elgondolkodni. István hirtelen oldalt fordul és már hallani is a halk puffanást kétszer. Joci barátunk mint a sózsák úgy döl el. Egy a fejbe, egy a mellbe, ahogy azt tanultuk CIA-nál.
- Na végre, szólalok meg Szép lövés . És odalépek Stevehez, a társamhoz. Megöleljük egymást, hisz régóta csak telefonon beszéltünk, majd sietve indulunk a kocsihoz telefonálni.
Egy héttel később:
A nap már lefelé megy a Háromfai tó felett. Hárman ülünk a botok mögött. Steve, én és a kiszabadított Júlia. A közelmult eseményeit beszéljük át a lemenő nap fényében. A telefonhívás után a magyar kommandósok fél óra múlva megérkeztek és 20 perc múlva Júlia már szabad volt, Ignasovék pedig bilincsben távoztak. Kiderült, hogy cégünk titkos megbízója valójában volt főnököm, Júlia apja volt. Miután látta hogy nehezen boldogulunk Ő adta a magyarországi megbízást ahova Steve elutazott. Pár hónap alatt beépült az Ignasov klánhoz és az Ő általa adott információkkal tudták Nyikolájt letartóztatni.


Az Ignasov klán letartóztatása


Beszélgetésünket a kapásjelzőm folyamatos hangja szakítja félbe. Negyed órás fárasztás után matracon a csodaszép Háromfai tükrös. Steve éppen a súlyát méri, amikor Júlia botja is jelez. Hát igen ez Háromfa. Ilyen csak itt van. Rövidesen a másik hal is partra kerül. Szinte a másik testvére, mindegyik valamivel tíz feletti. Steve csinál pár képet, majd Júliával együtt engedjük vissza Őket. Térdelve csúsztatjuk a matracról a tökleveles vízbe a két pontyot. Ahogy elúsznak boldogan egymásra nézünk és tudjuk, hogy valami újra elkezdődött. Valami ami talán el sem múlt. És tudjuk ,hogy már nem utazunk vissza New Yorkba. Itt maradunk Magyarországon mert itt vagyunk otthon, hazaérkeztünk. Az úton Pálinkó Karcsi a tógazda dzsippjén lassan halad el mellettünk és a tőle megszokott barátsággal int felénk. Mi pedig boldogan integetünk vissza.


Júlia és Én a két pontyal Háromfán.



Julia, Én és Steve


A kép kitakarás szükséges a munkánk miatt. Ha valaki mégis felismerne bennünket azt kérjük tartsa titokban. Különben tudják,…………….


Vége

teteje | vissza

Stég a Facebookon
A hét képe
Friss videó
Nagy pontyok nyomában 4 !
Szerző: Tóth László
Megnézve: 0
Akciós termékek
Cikkek
Kiemelt vizeink
Látogatók a honlapon
Jelenleg 10 vendég és 0 bejelentkezett felhasználó tartózkodik a honlapon!
Hírdetések