Idei első bojlis túrámat természetesen a Tatai Derítő tóra szerveztük. Nem is lehetett volna másképpen, hiszen a Derítő tó kis csapatunk „bázistava”, és a hírek is megerősítettek abban hogy ide kell menni! A döntést megkönnyítette a tény, hogy kora télen komoly mennyiségű nagy pontyot telepítettek a tóba!

Ettől függetlenül félve indultam neki a túrának. Ezer kérdés keringett a fejemben és nem tudtam a válaszokat. Változtatott a telepítés a nagyhalak kapókedvén? Az időjárás mennyire fogja befolyásolni a tavaszi kapások számát? Óvatos csócsálás várható, vagy füstölni fog az orsó? A csalik megfelelőek lesznek a még hideg, de gyorsan melegedő vízhez? És végül: Fortuna mellém áll vagy sem?

Gyönyörű napsütéses, de kissé hűvös, tavaszi napon indultam, és érkeztem meg a „derítőre”. A délután a szokásos csónakba málházással kezdődött, de meglepően simán és gyorsan végeztem! Azt hiszem, hogy a felszerelés összeállításával rekordot döntöttem! Volt időm télen az elméletet gyakorolni. :] Nem sokat teketóriáztam, így az érkezés után nem sokkal már be is hordtam a motyókat.

Csak a behordás után realizáltam, hogy elkezdődött az év első bojlis túrája. Jó érzéssel töltött el, hogy a 6 hónapos kontinentális ősz-tél után végre ismét kedvenc tavam partján tölthettem az időm.

A botok katonás rendben álltak az állványon, egyelőre meglehetősen csendesen. A bojlik balról jobbra : saját édes, Solar Winter Secret aromás és halas-fűszeres.

Nem sokáig tartott a csend. Az első halam egy 1-1,5 kg-os kárász volt. Úgy meglepődtem, hogy előkaptam a gépem, mert ezt a halat poénból le akartam fotózni. Ez sajnos nem sikerült ugyanis a gépem megadta magát. (Ezért tartozik az íráshoz csak egy fotó, azt is a stégszomszédom készítette.)

Az első ponty este 6 körül ékezett. A súlya kb. 4-5 kg között volt, majd hol picit kisebb, hol picit nagyobb társai érkeztek. A kapás szinte folyamatos volt, de csak az édes bojli kellett nekik! Este 9 táján leállt a rendszeres kapás és nagy csend következett. Azt gondoltam, hogy véget ért a mai műsor és már a lefekvésen gondolkodtam az egyre hűvösebb éjszakában, de fél tíz fele jelzőm megtörte a sötét csendet.

Sietve bevágtam és próbáltam elhúzni a halat az akadók sűrűjéből. Ez könnyedén ment, ezért átkoztam is a helyzetet, ami csak ilyen „óvodás” halakat ad nekem. A hal már a stég előtt járt 10-15 méterrel, amikor rádöbbentem, hogy kivel állok szemben. A láthatatlan ellenfél az amúrokra jellemző módon besatuzott és elkezdte a maga kis cirkuszát.

Fárasztás közben bejárta Tolnát-Baranyát, de azért megpróbáltam én diktálni a tempót. 10-15 perces fárasztás után merítettem meg a túra legnagyobb halát, egy gyönyörű igazi nyurga pontyot! Olyan hosszú volt hogy első ránézésre legalább 13-14 kilóra becsültem, de mérlegeléskor „csak” 10,5 kilósnak bizonyult a drága.

{KEP::1750::63::center::}

A kellemes élmények mellett egy kellemetlen meglepetés is akadt, az eddig jól teljesítő Korda Wide Gape horgok az extrém körülmények között egymás után hajlottak ki. Ugyanígy jártam a Korda Longshank horgokkal is. Ezért maradtam Nash Fang X típusnál, mely a már bizonyított fadzsungelben.

A nagy ponty megtörte a csendet és kezdődött a délutáni móka. Egészen hajnal fél ötig bírtam aztán beájultam. Korábban soha nem hagytam abba hajnalban a horgászatot, de most annyira fáradt voltam, hogy kitekertem a botokat és bedőltem az ágyba. Reggel 9-ig horpasztottam, de végül csak kidobott az ágy, vagy lehet, hogy a harci láz volt a tettes. :]

A Solar Winter Secret bojlit leléptettem és halas ízűre cseréltem. Erre 40 perc múlva meg is jött az első vendég! Délutánig folyamatosan kisebb pontyokat fogtam 2-4 kg súlyban. Ez után viszont keményen megálltak a kapások, aminek a betörő hideg front lehetett az oka. Így a péntek éjszaka nyugalmát csak egy-két ponty zavarta meg. Ráadásul az én hibámból az egyik komolyabb halat el is rontottam.

Szombaton megérkezett Tamás is, aki a legjobb barátom, és csapattársam is egyben. Szomorúan vette tudomásul, hogy a halak megálltak, de azért ő is behordta a szereléket. A szombat délután hasonlóan nyugalmasan telt, mint az előző éjszaka.

Szerencsére megjött a fordulat, és végre Tamás szereléke is elsült. Horgásztársam egy 4 kilós potyesszel nyitott, amit 20 perc múlva megfejelt egy hetessel, majd egy ötössel. A sorozat folytatódott én meg csak néztem, mint „Rozi a moziban”.

Éjszaka fordult a kocka és én kezdtem a szokásos menetet. Egymás után jöttek a halak, teljesen mindegy volt, hogy mit tettem fel. Szolidaritásból mindketten rontottunk egy-egy nagyobbat, de kárpótlásul rengeteg 5-7 kg körüli pontyot és a végén ezt megfejeltük egy 9,20-assal. Vasárnap hajnal 5 óra körül feladtuk és reggel 10-ig aludtunk.

Összegzés:
Kb. 10db 2-3 kg-os
15 db 4-5 kg-os
8 db 6-7 kg-os
1 db 9,2-es
1 db 10,5-ös
és egy 1,5 kg körüli kárász :]

Az eredmények bíztatóak, soha rosszabb horgászatunk ne legyen. Remélem, hogy az átlagsúlyon sikerül javítani azért ebben az évben. Bíztató jel, hogy a tó adja a halakat és rajtunk kívül mások is fogtak 10 kg feletti halakat. Például a szomszédban jött már 14,6-os tükrös, és Miklós Csabi is fogott 13,5-öst.

Baráti üdvözlettel: Molnár Gábor (Fish-01); Pap Tamás - Green Team C&R
teteje | vissza