A hosszú téli várakozás és készülődésnek vége! Végre elindultunk szezonnyitó bojlis horgászatunkra, melynek végcélja kedvenc vizünk Merenye. Ez az a víz, ahova mindig szívesen térünk vissza.

Ennek több oka is van. A víztározó és környezete egyszerűen gyönyörű. Tiszta, gondozott, stéggel ellátott horgászhelyek várják a bojlisokat. Az itt dolgozó emberek mindenben segítőkészek és a visszajáró vendégeket szinte barátokként üdvözlik.

{KEP::1780::70::center::}
{KEP::1779::70::center::}

Rengeteg ismerős bojlis horgásszal lehet összefutni, összebarátkozni, esténként pedig spontán bulik szerveződnek a büfénél. .:-) Apróság, de a vendéglátók arra is gondoltak, hogy a horgászok embernek, akiknek vannak biológiai szükségleteik. A horgászhelyekhez WC tartozik, de a főépületben a tisztálkodás is megoldható.

Túránk kezdete szerdai napra esett, mivel azonban Andris barátom elúszott a munkájával, ezért csak késve, csütörtök délután négyre értünk le Merenyére. Nagy reményekkel érkeztünk, hiszen az előző hetekben több gyönyörű fogásról kaptunk hírt. Az idegrendszerünket egy múlt heti 20 kg-os pontyfogás is borzolta.

Bár némi üröm is vegyült az örömbe, mivel a merenyei tározó feletti kisebb halastavak gátja a nagy esőzések és a tavaszi vizek miatt átszakadt, így Merenyére majd 1 méteres árhullám jött. Szerencse a merenyei gát kitartott, de a víz zavarossá vált néhány napra. (Ettől nem kell tartani, hiszen néhány nap alatt visszaáll az eredeti vízszint.)

Gyorsan elfoglaltuk a 12-es horgászhelyet és elkezdtünk radarozni, majd bójázni. Merenyén nincs jelentősége a radarozásnak, hiszen az aljzat majd mindenhol egyenletes. Mi is csak azért kezdtünk bele a műveletbe, mert úgy gondoltam, hogy a mélyebb iszapos részeket próbálom ki. Sokan biztos csodálkoznak ezen az ötleten.

Úgy gondoltam, hogy a hosszú tél miatt a pontyok nagyon éhesek lesznek, és mivel a víz még hideg, ezért még lassan mozognak. A legegyszerűbb táplálékszerzési mód az iszapban megbúvó szúnyoglárva telepek és más puhatestű állatkák felkeresése. Ezt persze nem tudtam biztosan, de reménykedtem, hogy gondolatmenetem helyes és sikerrel fogunk járni.

A három bójával a tó fele és a part közötti részt két részre osztottam. Tudtam, hogy erős felmelegedést jósoltak és azt is, hogy a halak ki fognak jönni a sekélyebb részekre, de reménykedtem, hogy ez csak később következik be.

Az etetés mennyiségét a hideg víz miatt lecsökkentettük. Szemesből csak tigrismogyorót vetettük be, mint később kiderült sikeresen, hiszen a pontyzsákok az ürítések után tele voltak tigrismogyoró darabokkal. Inkább a könnyebben oldódó pelleteket részesítettük előnyben: 9mm-es halas, 20mm vörös sügér ízű és 20mm-es halassal etetünk. A pelletek mellé kb. tíz szem bojlit szórtunk, félbevágva.

Az egyik bojliban a Rod Hutchinson Monster Crab aromát kevertem, sok DT májjal, kicsi Indián Spice aromával és egy kis Rod Hutchinson Secret Agenttel. A másik bojli Nutrabaits csokis és Rod Hutchinson eper ízű volt, egy kis májjal tuningolva. Ez utóbbi bojli nem debütált jól, mivel a pontyok inkább csak a büdös bojlit húzták. Andris bevetette tavalyi fűszeres bojliját. Akadt is rá jelentkező.

Este 10-re minden készen állt, a szerelékek behúzva, a sátor felverve. Mivel Andris az elmúlt három éjszakán semmit nem aludt, nem bánta volna ha tud egy kicsit nyugodtan pihenni. Ami ezek után következet, arra a legmerészebb álmunkban sem gondoltuk volna. 10:45-kor a leghosszabb bójánál valaki megéhezett, és megszólalt Andris jelzője. Mire magunkhoz tértünk, már csónakkal a vízen, fárasztottuk a jövevényt. Az éjjeli jelentkező komolyabb ellenállás nélkül megadta magát, és milyen szép ponty akadt a horgunkra. Saccra 7-esre tippeltem, mert a kiemelésnél nehéznek tűnt!

Mint kiderült tévedtem, mivel a reggeli mérésnél 14,5 kg-on állt meg a mérleg nyelve. Gyorsan visszatáraztunk és lefeküdtünk aludni. Egy óra múlva az én hosszúm szállt el. Egy gyönyörű 15 kg-os pikkelyes vesztett rajta a csalin. Fenséges látvány volt.

{KEP::1773::70::center::}
{KEP::1771::70::center::}

A behúzás után ismét nyugovóra tértünk, de nem sokat aludtunk, mert felváltva húzták el a bojlikat a halak, hol egy, hol fél óra különbséggel. Hajnali 5-re annyira elfáradtunk, hogy befejeztük a horgászatot. A hat botból legalább kétszer mindegyik elfüstölt.

A hét órás peca eredménye 97 kg! Ráadásul kettő hal lemaradt a lustaságom miatt. Nem mentem be a halért és a part közeli nádas mindkettőt megfogta. Szerencsére nem szakadtam be. Állóképességünket nem csak a fáradtság, a halak tették próbára, hanem a mínusz 5 fokos hideg és a bokáig érő sár.

{KEP::1772::70::center::}
{KEP::1774::70::center::}

A nem túl nyugis éjszaka után csak délelőtt 11-kor sikerült kimásznunk a sátorból. Gyönyörű napsütés mellé 20 fok körüli meleg szellő társult! Az ember a budapesti forgatag munkahelyi stressz után a mennyekben érezte magát. Andrissal az estén tanakodva a válaszokat kerestük. Mi lehetet az oka, hogy ennyire sikeresek voltunk? Szerencsénk volt? A bojli vagy az időjárás okozta a sikert? Esetleg a helyválasztás volt szerencsés? Valószínűleg ezek a tényezők együttesen vezettek a sikerhez, de ezt az éjszakát egy darabig biztosan nem fogjuk elfelejteni.

Az öt pontyzsákot nézve nagyon dagadt a májunk. Fotózás és mérlegelés után fertőtlenítve vissza adtuk a tónak, ami az övé. A hét órás peca vége: 15, 14,5, 12,6, 12,3, 11,2, 10.6, 10,2, 9,6, 6,6kg.

{KEP::1775::70::center::}

Délután háromra élesítettük újra a szerelékeinket. Közben jött a hír, hogy újabb 20 kg-os ponty került partra a 8 helynél. Egy szlovák csapat volt szerencsés. Mi is bíztunk a sikeres folytatásban, és az este jól is indult. Este hétkor egy 11,5kg-os ponty jelentkezet majd egy 9kg.

{KEP::1778::70::center::}

„Kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetsz”- szól a közmondás. Végül nem sikerült megismételni az előző napi menetet, mivel Andrisnak egyetlen mozdítása sem volt. Én jobban jártam, mivel egy 14,5kg és néhány tíz körüli zavarta meg álmomat. Nem igazán bántam a dolgot, bár az éjszaka szintén hűvös volt.

Másnap nem történt semmi érdekes, ezért próbáltam variálni, de nem sok sikerrel jártam. Kétségek között vártuk az estét. A zárás emlékezetes lesz, vagy az első éjszaka élménye határozza meg az egész túráról bennünk kialakult képet?
Az utolsó éjszaka Andris volt sikeresebb, Igaz „csak” 6-9 közöttiek jöttek, de abból sok. Annyira hideg volt, hogy tüzet raktunk és csatlakozott hozzánk jó öreg barátom Jan Becher is :] Szépen lassan kezdtünk illuminált állapotba kerülni, de legalább már nem fáztunk. Annyira…

Éjszaka a merítő, matrac és minden vizes használati tárgyunk összefagyott. A kapásokkal is megszenvedtünk, hiszen még melegített minket az itóka! Elég muris volt mikor két nem enyhén piás horgász a csizmáját a sárban hagyva mínusz fokokban próbál csónakba szállni. Aki ezt látta volna biztos könnyesre, röhögte volna magát.

{KEP::1776::70::center::}
{KEP::1777::70::center::}

Utolsó nap jó idő volt, de nem volt kapásunk délig. Végre megértettük a viszonylagos sikertelenság okát. Az utolsó két nap a parttól max. 100 méterre kellett volna horgászni. A pontyok a sekélyesbe vonultak és napközben iszonyatos lármát, pancsolást rendeztek a nádasok előtt. Ezt a tézist az is megerősítette, hogy az utolsó halakat kivétel nélkül a rövid bójáknál fogtuk.

Délelőtt pakolás, ami eléggé hosszúra nyúlt, hiszen mindenünk tiszta sár volt. Mindent összevetve a sár és a hideg így utólag felejthető. Csak azt bántuk, hogy nem voltunk a csúcson és nem bírtuk végig. Ráadásul a 6 botból csak 4-el horgászunk, mert kettőt már az éjszaka elején parkoló pályára tettünk. Mi lett volna az eredmény, ha minden botot használunk és rendesen végighorgásszuk az éjszakát… Egy biztos: májusban jövünk. Többen, okosabban és akkor reszkessetek húszasok.
teteje | vissza