Címkék: Derítő tó
A hét elején még úgy döntöttünk, nem törődünk a beígért hétvégi esővel, megpróbáljuk a be- és kijutást azon a 1,5 kilométeres földúton, ami a horgászhelyünket összeköti a szilárd aszfaltúttal. A meteorológusok tettek róla, hogy csütörtök estére inába szálljon a bátorságunk, és ne kockáztassuk egy sáros off-road túlélő túrát.Így az utolsó pillanatban, csütörtök este 10 órakor fogtam neki, hogy a hétvégére alkalmas horgászhelyet keressek. Isteni szerencsém volt, mivel Fish-01 azonnal belement, hogy a hétvégét a tatai faházában töltsük. Azt hiszem, hogy kevés ilyen önzetlen ember rohangál kis hazánkban, ezért még 1x extra köszönet neki!
A tavalyi évben végig a terveim között szerepelt az országos hírű Derítő tó meglátogatása, de Gábortól lehangoló híreket kaptam a vízzel kapcsolatban. Tavaly nyáron és ősszel nem nagyon jöttek a halak, vagy csak egyszerűen kirabolták a tavat, de így nem volt kedvem a komoly napijegyet kifizetni. A tavaly év végi telepítés azonban meghozta a kedvem a pecához, és ezt Gábor múlt heti beszámolója is tovább erősítette.
Tibivel péntek délután fél négy körül találkoztunk, majd a gyors átrakodás után egy autóval nyomultunk le Tatára. Már az autópályán is feltűnt, hogy az időjósoknak sajnos igaza lesz. A beígért viharos D-DNY-i szél szinte letolt minket az autópályáról, de délután 5 órára, így is a tó partján álltunk.
Másodjára is szerencsénk volt, mivel Tibi az autója kesztyűtartójában hagyta horgászengedélyét, de a napijegyek megváltásához nem volt szükség a zsugákra.
Gábor háza a tó egyik legjobb helyén áll (sziget), de éppen ezért a megközelítése kissé problémás. Autóval csak a kocsma-halőrház vonaláig lehet közlekedni, így komoly cipekedés várt volna ránk, ha kézben kellett volna a csomagokat eljuttatni a tetthelyre.
Hála istennek Gábor csónakkal cuccol be a faházhoz, így mi is a tavaly épített hosszú stégre hordtuk ki a tengernyi felszerelést. A szél olyan erős volt, hogy a könnyebb tárgyakat le kellett súlyozni, mert különben végignézhettük volna, ahogy a szél lekapja a stégről az értékeinket.
Életemben először láttam a Derítő tavat, de megértettem Ádám öcsém történeteit, melyek éjszakánként 5-10 elvesztett halról szóltak. A vízállás elég magas volt, de hosszú csónakkikötő és horgászstégről így is jól látszott, hogy mennyi tuskó és karó található a tóban.
{KEP::2009::91::left::}Én kaptam a feladatot, hogy a csónakot navigáljam el a szigethez. Jól megpakoltuk a szekeret, majd a viharos szélben nekiveselkedtem a néhány százméteres távolságnak. Jó néhány perccel megelőztem Tibit, aki gyalog vágott neki a távnak.
A málhás csónak tartalmát kipakoltuk a faház előtt stégre és gyorsan nekiláttunk a szerelékek összeállításának. Gábor intelmei alapján az egyik dobra 35-ös, a másikra 40-es zsinórt tekertem. Soha az életben nem bojliztam még ilyen vastag hajókötéllel. A végszerelékhez 11 kg teherbírású Kamasaki Carp előkét használtam és 4-es Kamasan B775-ös horgot. A horgot a fogós Korda Blow Out Rig módra szereltem meg. Tibi 25 fontos Kryston Supernova zsinórt kötött és Ashima C420, illetve később Starbaits SB700-as horgot tett fel.
A Korda Wide Gape horgokat azért tettük félre, mert Gábor előző héten többször kihajlította a vékony húsú, nyílt vízre alkalmas Wide Gape horgokat. Mivel a tatai Derítő tó borzalmas horogtemető, így később a B775 készletem felélése után átálltam a C420-hoz hasonló Starbaits SB700-as horogra. (4-es méretben)
A sorsolás alapján Tibinek jutott a bal pálya a bójával, nekem a jobb oldal a magányos nádtorzsával. Az instrukció úgy szólt, hogy a bójától és a nádtól 3-4 méterre érdemes dobni, mivel az említett tereptárgyak mögött kezdődik a tuskós akadó sor.
Mivel erősen esteledett, így nem próbálkoztunk meg a dobással, hanem inkább behordtuk a szerelékeket. A 4 szerelék installálása után bepakoltunk a házba, majd kihoztunk 1-1 fotelt és felpattintottunk egy sört is. Ott ültünk a csendesedő szélben, és élveztük a kellemes tavaszi estét.
{KEP::2012::91::left::}A nap már lemenőben volt, de az utolsó sugarait tisztán és melegen adta nekünk ajándékba. A tó partja és a stégek terasza néptelen volt, a botok is csendesen pihentek a tartókon. Számomra nem a halfogások, a hosszú fárasztások jelentik a bojlizás örömét, hanem ezek a múlandó pillanatok, melyekről nem készül fotó, vagy videó, mert semmi látványos nincsen bennük. Kár értük, mert ezek azok az élmények, melyek megnyugvást hoznak a harcos, rohanó hétköznapok után és feltöltik az embert madárcsicsergéssel és napsütéssel, hogy a következő hetet is kibírja a munkahelyen.
Az első kapásra nem kellett sokat várni. A nap már lement, de még volt némi természetes fény, mikor a jelzőm megszólalt. A hal a keményre állított nyeletőfék miatt nem tudott felgyorsulni az ólommal. A bevágás utáni néhány másodpercben keményen bántam a hallal, hiszen minden méter extra esélyt jelentett számára, hogy a biztonságot jelentő tuskók közé húzza a szerelékem.
A fárasztás gyors volt és határozott, de a hal sem volt olyan nagy, hogy eredménnyel szembe tudott volna szállni a kemény bottal és a vastag zsinórral. A kis tükrös 3 kilós volt és arra a hidegvízi bojlira kapott, melynek a receptjét a Tavaszi bojlireceptek c. írásban már közzétettem.
{KEP::2013::91::center::}
Kezdetben még feljegyeztem, hogy mikor milyen halat fogtam, ezért tudom, hogy a következő halra csak egy órát kellett várnom a szerelék behordása után. A hal mérete az előzőhöz hasonló „Tesco” kategóriába esett és a bojli is ugyanaz volt.
10:10-kor a másik botom durrant el, és meglepetésemre a tavaly októberben készített lacto-gyümölcsös bojlira éhezett meg egy teljesen azonos méretű telepített halacska. Időközben Tibi is megkezdte a menetelést, de nem járt sikerrel. Az első hala a stég és a bója között pont félúton található víz alatti tuskóba szaladt, majd így járt a második hallal is.
Az én első szakadásom a 10:10-es hal után következett be. Valamit éppen pakolhattam a házban, amikor a kapásjelző felsírt. Valószínűleg ezért sikerült a halnak a tuskók közé húzni a szereléket.
Az akadások után egyébként minden alkalommal megpróbáltuk csónakból kiszabadítani a szereléket, de egyszer sem jártunk sikerrel. A nádba szaladt hallal ellentétben, ha egy ponty néhányszor megtekeri magát a tuskón, akkor az esélyeink a nullához közelítenek.
Fél 12-kor olyan történt velem, ami eddig még soha. Elsült a gyümölcsös bojlival csalizott szerelékem és bár a kapás is igen furcsa volt, nem tűnt fel a fárasztás végéig, hogy nem „pontyosan” húz az ellenfél. Életemben nem fogtam még bojlis harcsát, bár történeteket hallottam komoly méretű bojlival fogott óriásokról.
{KEP::2010::91::center::}
Az én harcsám mindössze 2-2,5 kiló lehetett, de így utólag már világos, hogy nagyon harcsásan védekezett. Végig próbált a fenéken mozogni és a bot spiccén a kígyószerű mozgásra utaló rángatásokat érzékeltem.
Első harcsámat nem akartam tepsibe küldeni, ezért a horog ütötte seb fertőtlenítése után amnesztiát hirdettem számára. Gondolom szokatlan volt neki a pontymatrac és a Nash gyártmányú Medicarp fertőtlenítő, de azért remélem legközelebb már nem kockáztat és elkerüli a bojlis etetést. :]
A hét közben beharangozott eső csak nem akart megérkezni, bár a szél többször is megerősödött az éjszaka. A pontyok órás-félórás közönként jöttek, de a méretük végig a 2-3 kilós súly környékén mozgott.
Ilyen gyakori kapásnál kínlódás a behordás, és a derekam is igen hevesen tiltakozott az éjszakai testmozgás ellen. Ezért mikor Tibi aludni ment, én a dobálás mellett döntöttem. Néhány dobással belőttem magam az éjszakában, ezt a rendületlenül táplálkozó pontyok igazolni tudják. :]
<b>Szombat</b>
Az utolsó halam kettő óra fele jelentkezett. A kapás utáni rúgásokból éreztem, hogy a hal némileg nehezebb lehet a megszokottnál és ezt a stég előtti csata is igazolta. Végül kb. 10 perces fárasztás után egy 4 kiló körüli nyurgát szákoltam. Sajnos képet nem készítettem, mivel Tibi már aludt és nem volt szívem kiugrasztani az ágyból egy ekkora hal miatt. A hal visszaeresztése után én is beszüntettem a pecát és aludni mentem. Sajnos nem láttam sok esélyt rá, hogy a Tescos állományon kívül mást is foghatok.
Reggel nem siettünk a felkeléssel. Nem csoda, hiszen egész héten korán keltünk, így mindketten áldoztunk a lustaság oltárán. Kb. 8 óra körül másztunk elő a házból, és meglepetten tapasztaltam, hogy a tőlünk jobbra eső magasparton végig ülnek a horgászok.
Ahhoz képest, hogy az időjósok 2 napos esőt jósoltak, elég sokan voltak akik nem hittek az előrejelzésnek. Nekik volt igazuk. Igaz, hogy egész nap borús idő volt, de csak néha csepegett néhány szem eső. Este végül megjött a front nagyja is, de ne szaladjunk ennyire előre.
{KEP::2011::91::center::}
Az első halra nem kellett sokat várni. A bedobás után nem sokkal a március 15-én gyúrt bojlit elhúzta egy 1,5 kilós süvölvény. Ekkor javasoltam Tibinek, hogy egy bottal telepedjen a jobb oldalamra és horgássza meg a nádcsomótól nem messze található cápauszony formájú akadót.
Tibi megfogadta a tanácsom és az egyik szerelékét néhány méterre dobta be a tuskósor szélét jelző akadótól. A váltásnak meg is lett az eredménye, mert innentől ő is bekapcsolódott a pontyfogásba.
Egymás után húztuk ki a 2-3, max 4. kg körüli pontyokat. Szinte negyedóránként elhúzták a pontyok szerelékeinket. Ha fél órán keresztül nem volt kapás, akkor biztosak lehettünk benne, hogy a szerelék dobás közben felcsavarodott.
Napközben meglátogattam a büfét, hogy sört vételezzek. Éppen visszafele tartottam, amikor láttam, hogy az egyik faház teraszán egy ismerős hölgy tesz-vesz. Összenéztünk, de mivel kb 30 méterre lehettem tőle, így nem voltam biztos benne, hogy valóban ismerjük-e egymást.
Mikor közelebb értem, akkor már világossá vált, hogy Alexával futottam össze, aki a tavaly szeptemberben Palotáson megismert horgásztársam felesége. Természetesen Krisztián is ott volt, csak ő a faházban kotort valamit éppen. Kicsit beszélgettünk Krisztián és Alexa tavaly szeptember-októberi palotási meneteléséről. Az első túrán én is ott voltam, az élményeket még tavaly leírtam. Akkor sem volt rossz fogásunk, de októberben a Kovács házaspár 16 db 13 kg feletti pontyot fogott. A fogások között volt 20 kg feletti is, így Krisztián két 20 kg feletti pontyot fogott a tavalyi évben!
Mire visszaértem a faházhoz, addig a szerelékeim a parton pihentek. Tibi keményen dolgozott, egymás után fogta a pontyokat. :] Én is bekapcsolódtam a munkába, amit a tó túránk legnagyobb halával jutalmazott. Nem sokkal megérkezésem után heves kapásra vágtam be, és a húzásból éreztem, hogy jobb ellenfél akadt a horogra. Csónakba ugrottunk, mert a hal a közeli akadó fele próbált úszni. A fárasztás nem volt hosszú, kb. 10 perc után egy 5 kiló körüli tőpontyot szákoltam. A fogás után meg is jegyeztem, hogy a súlyához képest igen jó kondiban volt a hal, mert máshol a kemény pálcákkal sokkal hamarabb partra kényszeríttetem volna.
{KEP::2014::91::right::}Este 5 óra környékén dél, dél-nyugat felől erősen beborult és egy ólomszürke felhő szép lassan ellopta tőlünk a napot. 6 óra körül meg is jegyeztem Tibinek, hogy jól nézzük meg magunknak a napot, mert 5 percen belül megjön az eső. Nem sokat tévedtem, mert 10-15 perc múlva megjelentek az első karikák a tavon, majd egyre hevesebben kezdett szakadni az eső.
Visszahúzódtunk 5 csillagos szállásunk mélyére. Tibi aludni próbált, én olvastam. A halak is megérezhették, hogy időváltozás jön, mert megálltak. Ez az állapot nem tartott sokáig, mert az éjszaka leszálltával a halak újra megindultak.
Kicsit kellemetlen volt az esőben horgászni, de a jó minőségű ruházat és a száraz faház megóvott minket a teljes átázástól. Mivel éjszaka is a nappali menet folytatódott, így éjfél körül már igen fáradt voltam. Az eső is kövér cseppekkel öntözte a vizet, így kilátástalannak ítéltem a küzdelmet és aludni mentem.
<b>Vasárnap</b>
Reggel 6 körül már felébredtem, de mikor kinéztem és az ablakon keresztül megláttam az ólomszürke felhőket és megéreztem a vizet borzoló hideg szelet, inkább visszafeküdtem egy kis pótalvásra. 8 órakor keltem fel. Tibi mellettem hortyogott, és nem úgy tűnt, mint akit zavar a felkeléssel járó zörgésem.
{KEP::2015::91::center::}
Kikászálódtam az ágyból, beszórtam a pecákat. Közben rájöttem, hogy sürgős jelenésem van a kocsma mellékhelységében, ezért felébresztettem Tibit és rábíztam a botjaim felügyeletét. Mire visszajöttem, addigra az egyik szerelékem már száradt. A tettes – Tibi elmondása szerint – túrán legkisebb hala volt, mely alig haladta meg az 1,5 kilót.
Visszaérkezésem után nem is tűnt fel, hogy Tibi közben átöltözött. Időközben az történt, hogy Tibi megindult a kapás hangjára és mikor a rod-pod előtt meg akart állni, a csúszós fán megcsúszott és beleseggelt a vízzel szépen megtelt pontymatracba. Azt is elmondta, hogy miközben óvatosan kikászálódott a vízből, ezerrel figyelte, hogy melyik teraszon vannak horgászok, akik látták a csodálatos becsúszást. :]
{KEP::2016::91::center::}
A vasárnapi nap a fantasztikus tornagyakorlattól eltekintve nagyon csendesen telt. A pontyok ugyan ettek, de csak a szokvány Tescos méretűeket érdekelte a bojlink. Bár eredetileg úgy terveztük, hogy megvárjuk a 48 órás jegy lejártát, de végül kora délután a távozás útjára léptünk. Kihordtuk a tengernyi cuccot és ismételten megraktuk a csónakot, kitakarítottuk a szállásunkat. 5 órára már az autóba is berakodtunk mindent. A hazaút sima volt, bár az autópályán időnként eleredt az eső.
Amikor Budapest határát elértük, elfogott a szokásos rossz érzés. Ezt általában akkor érzem, ha a hétvégén jól éreztem magam és még maradtam volna egy adott helyen. Egyből levontam a következtetést: fogunk mi még Tatán próbálkozni.
