Nehezen indult az év eleje. A késői jégolvadás, a sorozatos esők miatt stégünk csak aprilisra épült fel, de az időjárás ezek után sem fogadott minket kegyeibe. Április közepén egy frontos, esős hétvégét Tatán töltöttünk, ahol jól éreztük magunkat, de nagyon szerettük volna már kipróbálni magunkat egy hosszú hétvégén is.
Éppen a napokban nézegettem a tavalyi fényképeket, eredményeket. 2004. áprilisában 3 hétvégi túrát nyomtunk le Tibivel közösen Tereskén, és mire május 1-jén csatlakoztunk ez EU-hoz, addigra már mindketten fogtunk 10 kiló feletti pontyot. Igaz, hogy Tereskén a tavalyi évben ez nem volt nagy fegyvertény, de azért ott sem úgy állnak egymás mellett a 10 kiló felettiek, mint réten a fűszál…
Ehhez képest idén az első „kintalvós” bojlis túránkat csak erősen április végére tudtunk beütemezni. Ráadásul egyéb elfoglaltságaim miatt két hétig bot sem volt a kezemben és ezért annyira hiányzott már a peca, hogy péntekre szabit vettem ki. A tavunkat körbe ölelő keskeny földutak a záporok, zivatarok miatt ugyan feláztak hét közben, de a csütörtöki napos-szeles idő annyira felszárította a tócsákat, hogy csak néhány helyen pörgött ki a kerék a sárban. (De ott rendesen) :] Rosszul jártam volna, ha elakadok, mert pénteken reggel alig lézengett egy-két horgász a tó partján és azok is éppen csak látótávolságban voltak.
Szerencsésen megúsztam az off road kalandot és 9-kor már a helyünkön álltam. Elégedetten tapasztaltam, hogy a polár kardigánban melegem van, ezért nekivetkőztem, ráérősen felállítottam rod-pod-om, felszereltem a jelzőket, és összetoltam a botokat. Mivel Tibi csak délutánra jelezte érkezését, így az etetést a kis hajó hiányában még nem tudtam megkezdeni. Beszórtam a szerelékeket, kitettem a székem egy olyan helyre, ahol az erős szél nem ért, és belefeledkeztem Stephen A. Ambrose Civil katonák c. könyvébe. (Ő az a szerző, akinek nagysikerű könyve alapján elkészült a 101-es légiszállítású hadosztály E századának háborús „élményeit” feldolgozó Elit Alakulat c. minisorozat).
{KEP::2082::98::center::}
Délelőtt nem történt túl sok minden, a part kihalt volt, csak balra tőlem horgászott egy ember. Az időjárás kellemes volt, bár a szél erősen nyomta É-ÉNY irányából. Délutánra egyre gyakrabban jöttek bolyhos gomolyfelhők, de annyira ártatlanul fehérek voltak, hogy nem számítottam esőre belőlük. Mindössze annyi káros hatásuk volt, hogy időnként eltakarták a napot és ilyenkor az erős szél picit meghűtötte a levegőt.
Délután 3 fele futott be Tibi. Míg ő a szerelékei összeállításával foglalkozott, addig én az etetőhajót vettem kezelésbe. Szépen akkurátusan kikészítettem mindent az etetéshez. Ha valaki látta volna a műveletet, akkor biztosan megrökönyödik a kaják borzasztó mennyiségén. Főleg az öblös 30 literes hordó festett furcsán, hiszen még a kezdők is tudják, hogy a 12 fokos vízben nem érdemes sokat etetni.
Nem is terveztem, hogy egyszerre beetetem a hordónyi mennyiséget, de a stégünk előtt annyira megnőtt a víznövény a jég alatt, hogy a főtt búzás keverékkel a kisebb pontyokat és keszegeket akartam rávenni egy kis ingyen növényirtásra. Ehhez vittük a hordónyi erjesztett anyagot, amit végül a három nap alatt egyenletesen etettünk be.
Jó néhány fuvarnyi anyagot beküldtem. Minden kör kb. 4-5 marék kiló búza-kukorica keverékből, egy marék feles és egész bojliból, és két marék Pelzer Sushi és Matrix chunks keverékből állt. Délután 5 óra felé Tibi botjai is a helyükre kerültek.
{KEP::2087::98::center::}
Én ugyan nem szeretem a parti füstölést, de Tibi rávett, hogy süssünk szalonnát és kolbászt. Gyorsan összedobtunk egy kis tüzet, és nekiálltunk füstölögni. Kezdeti ellenkezésem ellenére nagyon belejöttem a kolbászsütésbe. :] Végül ketten együtt kivégeztünk vagy egy méter füstölt kolbászt és legalább fél kiló kenyeret. Már csak a sör hiányzott, amit jól elfelejtettem megvenni a nagy rohanásban. :]
Este 8 körül az égiek elfújták a mécsest, ennek hatására a hőmérséklet drasztikusan csökkenni kezdett az amúgy sem túl magas nappali 20 fokról. A lehűlő levegő és a fáradtság hamar éjszakai hálóhelyünkre, Tibi kombi Mondeójának a hátuljába űzött minket. (A tavon sajnos nem lehet sátrat állítani és nem készültünk megfelelő éjszakai szállással.)
Ez a hálóhely abszolút kellemes lenne, ha a lehajtott ülések kb két centivel alacsonyabbak lennének. Mivel azonban az amúgy igen tágas hálóhely nem volt valami egyenletesen sima, így reggelre úgy elmacskásodott a hátam, hogy alig bírtam kiegyenesedni. :]
{KEP::2086::98::center::}
De ne szaladjunk ennyire előre… Lámpaoltás előtt Tibi rákérdezett, hogy szerintem lesz-e valami mozgás éjszaka. Kissé pesszimista voltam és a két héttel ezelőtti fiaskó miatt kb 50-50% esélyt adtam mindkét lehetőségnek. Azért titkon bíztam a sikerben, hiszen a frontmentes melegedő időjárás tavasszal nagyon beindítja a halakat, főleg ha vízhőmérséklet is emelkedik egy kicsit. Bejött a jóslat, mivel hajnali 1-kor megszólat Tibi távjelzője.
Aki kelt már elektromos kapásjelző hangjára az tudja, hogy az első csippanásra az ember megmozdul, felül, de a tudat még hiányzik ezekből a mozdulatokból. Én is csak arra emlékszem, hogy már a stégen állunk, Tibi kezében a bot hajladozik, én meg fázom, mivel a kabátomat a hálózsákban nem tartom magamon.
Az éjszakai látogató szépen húzott és már 90 méterről is érezhető volt a kemény ellenállás. A hal még a stég előtti mély vízben is keményen küzdött, de a 4-es horog miatt érhető volt, hogy Tibi miért nem erőltette őkelmét. Végül csak merítőbe került első fogásunk, mely egy kb. 5 kiló körüli tükörponty volt.
{KEP::2083::98::center::}
A nyertes szereléket egy korábbi írásban már bemutattuk. A 15 fontos Kryston Super Mantis előkére én 4-es Wide Gape-t, Tibi pedig 4-es Longshank horgot szerelt Korda féle blow out rig módra. A csali kezdetben egyik boton egy szem házi süllyedő, a másikon egy szem gyári lebegő volt. Később mindketten átálltunk a lebegő bojlikra.
Két fajtát alkalmaztunk, az egyik 16 mm-es Frank Warwick Boosted Flouro Pop-Up volt Scopex & Cramberry ízben, a másik egy sárga 14 mm-es Solar bojli volt Pineapple ízben. A lebegő bojlira azért álltunk át, mert a süllyedő bojlis horgot általában 1 kiló növénnyel együtt húztuk ki.
Az első halon belelkesedtünk, de nem annyira, hogy túl sok időt töltöttünk volna a csípős szabad levegőn. A kötelező körök után gyorsan visszabújtunk a jó meleg hálózsákba és tovább aludtunk. Reggelig más nem történt, és fél nyolc fele arra ébredtem, hogy kegyetlenül sajog a derekam.
<b>Szombat</b>
A korai ébredés ellenére nem tudtam visszaaludni, ezért a szokásos reggeli csalicsere után beültem az autó első ülésére olvasni. A nap még nagyon gyengén sütött és a levegő is hideg volt, ezért thermoruhám kabátján kívül a nadrágot is felvettem. :]
Alig néhány oldalon rágtam át magam, amikor meghallottam, hogy lehalkított jelzőm veszettül sivít. Kivágódtam az autóból és belenyúltam a gyönyörű füstölős kapásba. A hal megakadt, de az erős kezdés után hagyta magát a part fele vontatni. A stég előtt már nem volt könnyű dolgom, és a hal is megpróbált minden cselt. Kinézte magának a stégünktől nem messze lévő oszlopokat, de akemény odanyúlásomra meggondolta magát. Új botom szépen korrigálta a fonott előkezsinór nyúlásának hiányát és az egyszemélyes merítés után elégedetten láttam, hogy a horog csak egészen pici sebet ütött a 4,5 kiló körüli pikkelyes ponty száján.
Kicsit hitetlenkedtem a fogáson, mivel a hal a fél órával korábban bedobott fűszeres bojlira kapott, amit nem egészen 1 héttel a peca előtt gyúrtam. Mivel első halamat fogtam a hétvégén, ezért Tibit előrángattam a meleg hálózsákból, hogy lefotózzon engem és zsákmányom :]
{KEP::2084::98::center::}
A hőmérséklet emelkedésével kis táborunk is megélénkült. Kötözgettünk néhány előkét, majd megreggeliztünk. A hőmérséklet gyorsan emelkedett, felhő is alig volt az égen. A fiatal tavaszi szél nem tudta, hogy merről fújjon, mert egy ideig az egyik irányból támadott, majd fél órás szélcsendes idő után a másik irányból.
{KEP::2085::98::center::}
Már majdnem úgy nézett ki, hogy a teljesen eseménytelen lesz a délelőttünk, amikor az egyik körnél az etetőhajó a kaja kiborítása után leállt. A szél pechünkre párhuzamosan fújt a parttal, így a hajó kilőtt keleti irányba, és távolodni kezdett tőlünk. Mivel az etetést én végeztem, így az én feladatom volt, hogy visszaszerezzem ezt a nem is annyira olcsó eszközt.
Egy ideig úgy tűnt, hogy a hajó mégiscsak közeledik a parthoz, de a szél lecsendesett és láthatóan fordulni készült. Mivel nem akartuk megkockáztatni, hogy a 100 hektár feletti vízen eltűnik a hajó, ezért Tibi elkezdett dobálni a szerkezetre. Kb. a 20 dobásra sikerült megakasztani az etetőhajót és sikeresen véget vetettünk az izgalomnak. Később kiderült, hogy a hibát a gáz szervójának kiakadása okozta, amit rögtön orvosolni tudtunk a helyszínen.
Úgy tűnik, hogy a szombat délelőtt másnak sem kedvezett, mivel a hajónk visszaszerzése után negyed órával kb. 300-400 méterre előttünk láttam még egy sodródó hajót. A különbség mindössze annyi volt, hogy mi egy nagyobb sétával megúsztuk a kalandot, de az elszabadult hajó gazdájának a túlpartról kellett átautóznia, mivel az erős szél felénk sodorta a házi készítésű szerkezetet.
Végül csak nem járt sikerrel horgásztársunk, mivel a szél ismét megállt és a hajó megindult a parttal párhuzamosan. A szerencsétlen hajótulajdonos elindult a megbokrosodott jószág után, de annyira messzire sodródott, hogy nem láttuk vajon sikerült-e visszaszereznie azt. Reméljük sikerült!
Délután 1-kor megtört a csend és eldurrant az egyik botom. A bevágás után már éreztem, hogy nem valami komoly halat akasztottam. Fárasztás gyors volt, és pillanatok alatt matracra került a kb. 1,5 kilós előző ősszel telepített halacska. :] Ez az átka annak, hogy ha az ember apró lebegő bojlival horgászik. Az ilyen halak még óvatlanok, sőt igen kíváncsiak és ha a táplálkozási verseny is kialakul egy tápanyagban szegényebb vízen, akkor mindenféle apró bojlit hamar felkapkodnak. A szórásból Tibi sem maradt ki, 4 óra körül az ő szerelékébe is belekapaszkodott egy hasonló süldő pontyocska. Természetesen mindkét hal egy-egy szúrással megúszta a kalandot, majd a zöld make-up után hagytuk tovább úszni őket. :]
{KEP::2091::98::center::}
Szombat délutánra a part benépesült. Láthatóan ezek az apróbb pontyok táplálkoztak, mivel jobbról is, balról is szedegették őket az etetőkosaras szerelékekkel. Ezek a pontyocskák nem voltak olyan szerencsések, mint azok, melyeket mi szabadon engedük. Valószínűsítem, hogy jó néhány már vasárnap találkozott a forró olajjal vagy lobogó vízzel. :[
Az este ismét hamar eljött, de a nappali felmelegedés hatására sokkal kellemesebb volt a hőmérséklet. Sötétedés előtt Tibi kiugrott a közeli benzinkútra néhány sörért, így a konzerv vacsora után jófajta hideg söritalt kortyolgattunk. Közben hallgattuk a sejtelmesen sötét vízen ugró és rabló halak keltette zajt. A süllők biztonságban tudhatták magukat, de magamban figyelmeztettem őket, hogy már csak néhány óra van a tilalom végéig és akkor lesz majd nekik nemulass…
Az apró halak a napsütés hatására a felső vízoszlopban úszkáltak, ezt este mi is láttuk, miközen az esti adag kaját küldtük be a hajóval. Néhány kisebb süllő egész éjszaka ezeket a halakat üldözte, de időnként igen komoly fordulásokat is hallottunk. Ezekre érdemes lesz rápróbálni majd később.
A vízhőmérséklet szombat estére közel 14 fokra emelkedett, ennek hatására a pontyok láthatóan megélénkültek. Jó néhány kisebb loccsanást láttunk, hallottunk, de a tó közepe felől időnként hatalmas placcsanások is hallatszottak.
A sörözős, beszélgetős idillt egy heves kirohanós kapás törte meg. Nem igazán bántam a dolgot, a bothoz rohantam és belenyúltam a kapásba. Szándékosan nem bevágást írok, mert olyan heves volt a kapás, hogy szerintem a horog keményen ült már a hal szájában, mikor kezelésbe vettem.
A hal fárasztás közben erősen jobbra tört. (Érdekes módon szinte minden hal jobbra próbált menekülni.) Óvatosan szedtem vissza a métereket. Néhány perc múlva a hal már a stég előtt sétált és nem nagyon akart elszakadni a mélyebb vizektől. Néhány kör után feljebb kényszeríttettem és a lámpafényben megláttam a szokásos 4-5 kilós méretű pikkelyes tőpontyot. Úgy tűnik, hogy ezen a vízen ez az átlag bojlis fogás.
A halfogás végett vetett az idillnek, bedobás után behúzódtunk a hálózsákok melegébe. Tibi azonnal beverte a szunyát, én még olvastam vagy másfél órát az egyik akksis lámpánk fényében. Tibi horkolása nagyon élethűen érzékeltette a német 88-as ágyúk pergőtüzét. :]
Fél 12-kor arra ébredtem, hogy a könyv az arcomra borult. Lefekvés előtt még egyszer ellenőriztem a botokat, majd én is bevertem a szunyát. Éjszakai nyugalmunk nem sokáig tartott. Öreg volt még az éjszaka, mikor megszólalt az egyik jelző. Először még nem tudtam, hogy kinek van kapása, mivel a távjelzőnk hangja meg szinte teljesen hasonló.
Reménykedtem benne, hogy nem kell kimásznom az éjszakába, de nem volt szerencsém. Vagy mégis nekem volt szerencsém? :] Kiugrottam a kocsi hátuljából és megkértem Tibit, hogy a kabátom hozza utánam. A segítsége ennyire korlátozódott, és mivel nagyon hideg volt és inkább visszabújt aludni. :P
A bevágás után már éreztem, hogy valamivel nagyobb halat fogtam, mert a halam a nem túl laza fék ellenére is produkált egy jó 5-6 méteres kirohanást. A kagylókkal borított padok miatt gyorsan a stég elé húztam őkelmét, majd ott folytatódott a sétálás.
A ponty nem akarta magát megadni, nagyon ragaszkodott a mélységhez. A 4-es horog miatt nem erőltettem a halat, így folytatódott a huza-vona vagy 10 percen keresztül. A kabátom közben félkézzel próbáltam begombolni, mivel az éjszaka meglehetősen hideg volt.
A hosszabb fárasztásnál rájöttem új botom egyetlen hibájára. A surfnyél olyan hosszú, hogy ha betámasztom a hasamhoz, akkor csak nehezen érem el az orsó hajtókarját. Ez dobásnál hasznos, mivel a hosszú nyél extra métereket jelent, de fárasztásnál csuklóból és alkarból voltam kénytelen dolgozni.
A gyenge led-es lámpám fényében nem tudtam átvilágítani a vizet, így csak akkor láttam meg ellenfelem, mikor már a merítő fele húztam. Mikor megemeltem a halat, hogy rárakjam a matracra, akkor éreztem, hogy jóval többet nyom, mint a szokásos 5-ös forma tőpontyok. Most már tényleg elővettem a mérlegelő zsákot és a mérleget és akkurátusan lemázsáltam fogásom.
A mérleg nyelve kereken 8 kiló környékén állapodott meg. Kicsit csalódott voltam, mivel a látvány alapján legalább 9-esre vártam a halat, de jó érzés volt, hogy közelebb jutottam a 10 kilós határhoz. A fotózás kedvéért csak felébresztettem Tibit, aki az autó csomagteréből fotózta le gyönyörű pikkelyes tőpontyomat. :]
{KEP::2090::98::center::}
Majd’ három óra volt, mire újra lefeküdtem. Még néhányszor felébredtem az éjszaka további részében, de csak addig jutottam, hogy az ablakról letöröltem a párát és megnéztem helyükön vannak-e botjaim.
Reggel ismét kapás hangjára ébredtem, de mivel Tibi azonnal mondta, hogy az övé, így nem siettem. Nagyon küzdöttem, hogy magamhoz térjek, de mintha ólmot öntöttek volna alvás közben a fejembe. Egyszerűen nem tudtam feltápászkodni. Annyira emlékszem, hogy már félig-meddig világos volt, de még nem volt igazi reggel. Reggel aztán megtudtam, hogy a hal a „szokásos” 4-5 közötti kategóriába esett.
<b>Vasárnap</b>
7-kor arra ébredtem, hogy a derekam ismét a csomagtartó szintkülönbségével küzd. :] Elhatároztam, hogy jövő héten már valami tákolmány alatt alszom a saját bojlis ágyamban. Kényszerűségből felkeltem, mivel azonban a nap erősen szórta éltető sugarait, nem volt szükség a thermo ruhára.
A kapásra nem kellett sokat várnom, mivel megismétlődött az előző napi helyzet. Fél nyolckor elsült a botom, és rövid hoza-vona után partra segítettem egy pontyot. Úgy látszik a bojlink jó hatással van a halakra, mivel ez a jószág már közel lehetett a 6 kilóhoz is. :] Lehet, hogy pénteken még ez a hal is 5 kilós volt, de a jó fajta magas proteintartalmú bojlitól hízott egy kilót. :]
Tibi ébredése után megreggeliztünk, majd belecsaptunk a szokásos semmittevésbe. A halak nem nagyon foglalkoztattak minket, így olvasgattam és élveztem a napsütést. Az élvezet nem tartott sokáig, mivel dél környékére a levegő közel 30 fokosra melegedett. Így az árnyékkal együtt vonultunk a fa körül és ittuk literszámra a vizet. Ugyan maradt még 1-1 sör, de az meleg volt és amúgy sem igen akartunk inni a hazaút előtt.
Késő délelőtt megérkezett bal szomszédunk és vele együtt a halak is erőre kaptak. 12-kor fogtam egy 4 körüli , amivel nagyon megszenvedtem. Tibi elment szomszédolni, és a kapás ez alatt az idő alatt jött. A fárasztás közben egy alkalommal elakadt a szerelék, de sikerült kihúznom a víz alatti akadóból a halat.
{KEP::2088::98::center::}
{KEP::2089::98::center::}
Egészen biztos, hogy valami fűtelepbe akadtam el, mert ezek után az utolsó 50 méteren öklömnyi növénycsomók voltak a zsinóromon. Néhány tekerés után a spicc előtt annyira összeállt a zöldség, hogy nem bírtam az orsót tekerni és a zsinór egyre lazult.
Ekkor ért ide Tibi és gyorsan segített lefejteni a növényeket a spicc előtt. A hal jól akadhatott, mert a zsinór belazulása ellenére is sikerült megfogni. Ha Tibi nem jön időben, akkor a hal valószínűleg beúszott volna a stéglábak közé és ott szakította volna le magát.
A délután az általános kómázás jegyében telt. Tibi először a széken kókadozott, majd befeküdt a horgászcuccokkal félig megtöltött csomagtérbe. Én a székemen kábultam. A meleg szokatlan volt számunkra és gyorsan elhatároztuk, hogy ültetünk néhány fát pluszban, mert júliusban elviselhetetlen lesz a hőség a nagy vízfelület mellett.
A 2 napos etetés és a melegedő víz megtette a hatását, a kapások gyakorisága besűrűsödött. Kora délután fogtam még egy szokvány tőpontyot. Délután 4 fele újabb kirohanós kapással jelentkezett egy vendég. Néhány méterre kókadoztam a bottól, ezért két lépéssel odaértem a rod-podhoz. Ha messzebbről indulok, akkor talán felébredek annyira, hogy kontrolláljam mozgásom, de így nem tértem magamhoz. Bevágtam, de nem váltottam át a nyeletőféket. A dob persze túlpörgött a bevágás hatására, de a gubancot megúsztam. Bénázásom nem ért véget, mivel félkómás fejjel valamiért úgy gondoltam, hogy a féket kellene beszorítanom. Bőszen elkezdtem tekerni az első féket, de nem volt hatása. :]
A ponty végül meglógott, Tibi meg jól derült a dolgon, mivel páholyból nézte végig félkába szerencsétlenkedésem. Ez után a kaland után úgy gondoltam, hogy ideje pakolni. Szép lassan rendet tettem az autó csomagterében, a nélkülözhető cuccokat bepakoltam.
A partot hat óra fele hagytuk el. A földutazás kellemetlenebb volt mint befele, mivel a mély keréknyomok keményre száradtak és néhány helyen igencsak leért az autóm hasa.
Hazafele számvetést készítettem a hétvégéről. Tibi 3 pontyot fogott, én 8-at. Valószínűleg azért voltam szerencsésebb, mert kevésbé füves volt az én térfelem. A szerelékünk és a csalink nem okozhatta a különbséget, mivel szinte teljesen azonos módszerrel horgásztunk.
EU csatlakozásunk első évfordulója kellemes hétvégével ajándékozott meg bennünket. A két nap ugyan gyorsan elment, de két hét múlva remélhetőleg ismét próbálkozunk.
{KEP::2092::98::center::}
